Anyatej mizéria (beszélgetés)

Pont ugyanígy vagyok én is. Nem ez a jó anyaság, vagy szülői mérőegység, hogy ki és hogyan, és meddig tudott szoptatni.

A gyerek legyen mindig boldog, kiegyensúlyozott, élvezze az életét, látszódjon rajta, hogy gondozott, kapjon elegendő szeretetet, törődést, ez a legfontosabb.

Számomra sokkal nagyobb büszkeség az, hogy a gyerekem hangosan kacag a játszótéren, mint az, hogy szoptatom, mert a jókedv látszódik a gyereken, az, hogy szoptatom, pedig nincs ránk írva, az magánügy.

Én sem szeretnék senkit se bírálni, csak néhány hozzászólást elolvastam, és valaki megjegyezte, hogy a gyereke két óránként akar szopizni, és nem tud kimozdulni sehová! HÁt ez megdöbbentő. Egy gyerek ezzel jár.

Nekem a lányom az első két hónapban egy órán keresztül szopizott, napi nyolcszor!!! és közben még fejtem is. Persze nekem sem anatómiailag nem a legideálisabb a mellem a szoptatásra, a gyerek is pici súlyú volt, tehát halmozottan hátrányos helyzetből indultunk. Persze fárasztó volt, mert közben még egy epeműtétem is volt... mégsem gondoltam volna, hogy én szegény!!! nem tudok kimozdulni sehová! tehát ha így nézzük, akkor tényleg az agyban dől el az egész, leszámítva néhány speciális esetet:

- gyerek oxigénhiánnyal született, és a szopóreflexe sérült

- letapadt a nyelve (úgy tudom hazánkban ezt rögtön kezelik, nem úgy mint más nyugati országban!!!)

- tényleg nincs tejmirigy, vagy nem elegendő mennyiségű az anyai mellben, de!!! saját orvosom mondta, hogy olyan páciense is volt, aki két és fél éves koráig csak egyetlen mellből szoptatott!!! tehát a kevés tejmirigy sem kizáró ok

Ami akadályozza a szoptatást az a görcs. Volt sajnos egy időszak, amikor nem volt ilyen fontosságú az anyatejes táplálás, a nők dolgoztak ripsz-ropsz, tápszert lehetett már kapni, aztán ugye a korai hozzátáplálás... most más nézetek vannak, próbálják erősíteni az anyatejes táplálást, és talán tényleg túlzottan, és ha döcögős az eleje, könnyekkel teli, és küzdelmes (legtöbbünknek az), akkor ettől a nyomástól végképp pszichésen annyi az egésznek.

Érdekes amit írsz, van ismerősöm, közel a változó korhoz (sokan elítélnék őt, őket), egy női szervezet tagja, ami igazi anyatigrisekből áll, tandem szoptatják a kicsit és még a nagyot is, szóval neki is van teje, ha egy gyerek elfogad egy női mellett, és szívja, akkor beindul.

És ez nem hülyeség, mert vannak, akik örökbefogadnak párhetes babót, és az anyukának megindul a teje.

Nekem most egy 7hetes csöppségem van, aki még tud szopizni. Az első gyerekkel megszenvedtünk minden cseppért, nem sok sikerrel. Most legalább 6-7x szopik egy nap és egyszer (ha kell) kap tápszert. Még ennél az egynél is lelkiismeret furdalásom volt, viszont a párom mindig nyugtatott. Ha kell, akkor kapjon, és örüljünk annak hogy valamennyit szopik!

Nem tudom mitől más most, mint 8 éve?!?

Ugyanúgy ittam teákat, meg sört. Akkor nem volt, most van.

Nem ettől lesz valaki jó anya! Jók a tápszerek is, a baba azokból is sok fontos tápanyagot megkap.

Hátha legközelebb másként lesz. :)

Örülj, szeress, és babázz boldogan cumisüveggel a kezedben!

Egyetértek. Nem is szabad ezeken a dolgokon rágódni.

De legalább nálatok volt tanfolyam. Nálunk az sem. És a kórházban sem segítettek.

A kórház sem volt bababarát, bár ott is ráírták a lapunkra, hogy elsődlegesen pártolják az anyatejet. Aztán meg tápszerezték a babákat. Ez viszont akadályozta azt, hogy az anyuka boldoguljon. :(

Ezt nem értem. Felénk senki nem mondta, hogy mindenki tud. Még a szoptatási tanácsadó sem. Fura, hogy ezzel traktálják az anyákat máshol.

A védőnőnk szervezett tanfolyamot,már ott elkezdődött az "anyatej mizéria".Szoptatós anyukák beszéltek erről,hogy mindenki tud,fejben dől el stb.Aztán a frissen szült anyukákat stresszelik a kórházban az általában nem túl kedves csecsemősök.Főleg a "bababarát"kórházakban.Esetleg ehhez jön még 1-2 kedves családtag,ismerős stb.Nem kell itt szoptató kontra tápszerező anyukákról beszélni,persze okoskodók mindig akadnak.

Azért éli meg nehezebben az,akinek nem sikerült,mert anélkül is fáj,ha nem mondják.

Egyszer rákérdeztem a védőnőnkre,hogy ő tudta-e szoptatni a gyerekeit.Kiderült,egyiket sem.Már felnőttek,családjuk van.S így 30 év távlatából senkit nem érdekel,hogy anyatejen vagy tápszeren nőttek-e fel.

Szóval ami most fáj,sok szoptatni nem tudó anyának,később nem számít.Persze mindig lesz valami,amibe valaki-valakik beleokoskodnak a gyerek fejlődése során.

Tisztelni kell egymást,mert anyák vagyunk,s ez a legcsodálatosabb dolog egy nő életében.

Szerintem tökéletes anya nincs, ahogy tökéletes ember sem. Viszont tény, hogy minden anyán nagy nyomás van, mert meg akar felelni, ha más nem, a gyerekének és a saját elvárásainak.

És amiben az egyik anya jó, lehet a másik nem, de fordítva is igaz.

Valahol én is a kettő közötti álláspontot képviselem. Mert nem vagyok tápszer ellenes, és ahogy írtam, hogy jó is, hogy van, mert nem kell a gyerekeknek éhen halniuk, ha nincs egyéb lehetőség.

De a másik oldalról is meg kell érteni, hogy a szoptatni tudó anyukák nem bűnösök, és bűntudatkeltők. Persze biztos van, aki célzottan bántja a másikat, de az élet minden területén van ilyen ember. Velük meg nem kell foglalkozni. :)

Én tudtam szoptatni mindkét gyerekem de nem hangoztatom ezt, ha kérdezik mondom és kész.. én azt veszem észre a tökéletes anya szerepét erőltetik az emberekre és ennek a legtöbb nő ilyen vagy olyan okból nem tud megfelelni.

Nekem a szopizással nem kellett küzdenem, ezért én szerencsés vagyok. Nem verem a mellem, hogy jól csináltam mert én ezt áldásnak élem meg. Nők millióinak nem sikerült és miért gondolnám azt, hogy nagyrészt az ő hibájuk? Nyilván volt akinek nyűg volt de szerintem a többség szerette volna szoptatni a gyerekét és ki vagyok én, hogy bűntudatot keltsek.

Nem szándékosan de akkor is megbántják azokat a nőket akiknek nem sikerült ez vagy az.. egyszerűen túl sok az elvárás minden irányból. Az anyaság meg a szülői szerep pedig a legérzékenyebb pont a legtöbbünknél.

Mindenkit érnek kudarcok és jobb lenne ha empatikusabban adnánk elő a saját tapasztalatainkat.

Nem vagyunk egyformák de mindannyian jót akarunk a gyermekünknek ha nem feltétlen ugyanazon az úton akkor is.

Én például még soha sehol nem olvastam olyat, hogy mindenki tud szoptatni. :O Nekem pl. a környezetemben mindkét anyuka megtalálható. És akik tudnak, közülük is van, aki hetekig küzdött, és már próbálták lebeszélni, hogy adja fel, és nem adta, és a gyerekét majd 3 éves koráig szoptatta a nagy lendületben.

És volt, akinek nem ment. Na bumm. Túllépet rajta.

Én nem értem, hogy miért kell egymásnak esni ebben a témában.

Úgy vagyok vele, hogy ha nem sikerült, tovább kell lépni rajta. "kedves" beszólók mindig lesznek. De nem mások elvárása szerint éljük az életünket.

Ugyanakkor mindenkit arra biztatok, hogy attól, hogy pl. első babával nem sikerült, simán sikerülhet másodikkal. Több ilyen történet is van az ismeretségi körömben. És szoktam is összehozni anyukákat, hogy segítsenek egymásnak. De ez sem ráerőltetés, csak segítés.

Nekem is beszólt a nagynéném.

Megkérdezte, hogy tudom e szoptatni a fiamat? Mert hát mindenkinek ez a kérdése, ha valaki babát hozott a világra. Mondom igen. Erre elhűl, meg ájuldozik, hogy de hisz első baba, és azt általában senkinek nem sikerül... pfff... erre mit mondjak? Ez is csak egy általánosítás.

Jó de itt matekról van szó. Én 90%-ot írtam, és nem mindenkit. És írtam azt is, hogy vannak, akiknek oka van, hogy nem megy.

Persze, szerencse. :) Meg isteni adottság. Csak hátra dől és még a gyerek is rámászik a mellére. :D

Azt gondolom, hogy azért ez sem olyan dolog, ami az ember ölébe hullik. Vannak dolgok, amiket meg kell tenni érte. Pl. helyesen mellre helyezni a babát. És az is idő, míg anya és baba összehangolódik minden szempontból.

Maximálisan egyetértek.Küzdöttem,sokat sírtam,mert nem sikerült.Leginkább azután sírtam,ha kaptam "kedves"megjegyzést,de ezzel más is így volt-van a környezetemben.Aztán túlléptem rajta.A napokban valaki megkérdezte,hogy ugye még szoptatom a 16 hónapos fiam?Mert hát ugye "fejben dől el".Na,ezt sokszor hallottam,s ettől falnak megyek.Azért ez a kérdés még most is szíven ütött.

Kicsit több empátia kellene azok részéről,akik tudnak szoptatni.Mert sosem voltak a másik oldalon,ezért könnyen beszélnek.

A vélemény általában inkább személyeskedés. Azt nevezzük véleménynek, hogy "szerintem mindenki tud szoptatni"? Ez korlátoltság, és nincs is alapja. Ha ez igaz lenne, nem lettek volna soha szoptatós dajkák.

Persze ha az ilyen anyukának támad egyéb gondja és más leírja a "véleményét", az már probléma...

Nézz körül, milyen borzalmas módon esnek neki másnak ezek az anyukák itt a fórumon is. Szörnyű.

Mert ilyenek ezek a szoptató anyukák, meg az lll... meg amúgy is kell 1 bűnbak, igaz?

Szerintem mindenkinek magában kell ezt helyretenni, elfogadni, és nem a másikat okolni.

Ez a klasszikus "mindenki tud szoptatni, csak akarni kell" szöveg. Ami arra jó, hogy aki nem tud, azt kiidegelje, lelkiismeret-furdalást ébresszen benne stb. Aki tud szoptatni és kb 2 hetet küzdött érte, azt hiszi, hogy ő aztán rengeteget küzdött érte és hogy akinek nem megy, az biztos rosszul csinálta vagy feladta. Sajnálom, hogy ez a divat ennyire eldurvult, rengeteg anyukának okoz hosszú hónapokig tartó lelkiismeret-furdalást, problémát, amit csak a többi, szoptatni tudó anyukának köszönhet.

Nagyon haragszom rájuk ezért.

Ez mondjuk érdekes. Hallottam olyan kórházról, ahol egyáltalán nem adnak pótlást az első napokban. Az újszülött gyomra meggymag méretű. Tehát pont elég neki az a "pár csepp " kolosztrum. A kórházak itt rontják el szándékosan. A tápszer kitágítja a baba gyomrát, és onnantól naná, hogy anyuka úgy fogja érezni, hogy kevés a tej. És még több tápszer még jobban tágítja a gyomrot. :S

Elképesztőek... ez a része sajnos biznisz. Volt részem benne a kórházban. Az én Fiamnak is adtak. Én szinte árral szemben eveztem, és küzdöttem a mielőbbi tejbelövellésért. Mióta hazajöttünk a kórházból, tápszert nem látott a babám. És a napokban volt 4 hónapos.

Jó, rendben, nincs gond.

Nálunk is van ám vákuum rendesen, de szerencsére a mellem jól megedződött.

A tápszereseknek pl. nem kell kapniuk D és K vitamint sem azt hiszem.

De ez nekem fura. Az anyatej végülis a saját babánknak való elsődlegesen. Így alkotta a természet. Akkor hogy lehet, hogy még sem tápláló??? Erről még most hallok először.

Mondjuk azok az anyák ne csodálkozzanak, akik neki állnak fogyózni/diétázni/6 után nem enni szoptatás alatt, hogy a gyereknek már nem lesz jó a tejük. :( Szerintem ha valaki kiegyensúlyozottan táplálkozik, és mindent megeszik, amit megkíván, ott nem szabadna, hogy a tej ne legyen tápláló. Hiszen a várandósság alatt is azt kívánjuk, ami a babánknak szükséges.

Én sem vagyok tápszer ellenes, hiszen jó, hogy van, mert a babáknak így nem kell éhen halniuk, ha probléma van... De akinek csak tudok, segítek a szoptatásban. Én is megjártam az elején a hadak útját, sok problémára tudom a megoldást.

Le a kalappal a kitartásodért.

Én azt mondanám, hogy a tejcsatorna probléma nagyon kevés nőt érint, tehát nem a sors szabályozza ezt. A nők 90 valahány százaléka tud szoptatni. Mert ez is a női test egyik csodája. Az más kérdés, hogy minden babás fórum 90%-a tápszert ad a babának ilyen vagy olyan okból. És tény, hogy vannak nagyon komoly okok, problémák, akadályok... de sajnos vannak olyanok is, akiknek egyszerűen csak nyűg a szoptatás, ezért abbahagyják. És persze ez az ő dolguk...

Nekem szülés után a 6.nap indult meg a tejem,így ha nem akartam-ták,hogy éhen haljon addig,tápszert kellett kapnia.Igaz utána is vegyesen,mert kevés tejem volt sajnos és 3 hónapig,de a tápszert is csak 9 hós koráig itta meg..

Szóval az anyatejnek biztos párja nincs és szerencsés az,akinek ebből nincs gondja.

...nem volt dühös hangvételű a levelem! Azt értesz bele, amit csak akarsz, ez a Te dolgod!

Amint elolvashattad, pontosan a problémámból adódóan eleve egészségesen élek és az én gyerekem is anyatejet iszik/ eszik!

Viszont nem vagyok tápszer ellenes sem, pontosan azért, mert nagyon sok barátomon látom, aki most pici babás, hogy szenvednek az anyatejjel, nem indult meg, nem jó minőségű stb. és a tápszer adása óta gyönyörűen fejlődik a baba, egészséges stb. Kiegyensúlyozottak azüóta baba és mama is. Pusztán arra akartam utalni, hogy nem kell ebbe beleroppanni, mert nekünk pl pont a 30 éve praktizáló gyerekorosunk mondta (aki mellesleg 1,5 éves koráig szoptatta a gyerekét), hogy a tápszerben bizonyítottan benne van az, ami az anyatejben nem biztos, hogy benne van, és hogy a mai tápik már nem olyanok, mint régen!

...én azt vallom, hogy ha te kiegyensúlyozott vagy, akkor a gyereked is az lesz! Ez viszont tény!

A másik pedig az, hogy pl. nekem genetikailag adott volt a nehezebb tejtermelés, mert nagyon vékonyak a tejcsatornáim, elég nehezen jön belőle a tej, a Picurkámnak igencsak meg kell érte dolgoznia. Helyes szopási technikája van az első perctől fogva, viszont mivel nehezebben jön a tej, nyilván sokkal erősebben is szív... ezért írtam azt, hogy délutánra már fáj a mellem...

Ez is egy döntés! Azt gondolom, hogy minden anya tudja, mi a legjobb a gyerekének!

Illetve, kinek milyen táplálási lehetőséget ad a Sors! Ennyit szerettem volna csak közvetíteni.

Na ne személyeskedjünk kérem szépen!

"A te tejedben..."

Azért csak a düh beszél belőled.

Jobb lenne lenyugodni, és ha azt akarod hinni, hogy a tápszer jó a gyerekednek, akkor kérlek higgy is benne, és ne az én anyatejemet kritizáld.

Az én anyatejemben ugyanis az van benne, amit én megeszek, megiszok. És én egészségesen élek, amennyire lehet a mai világban. Úgyhogy no para, minden vitamint megkap a fiam.

Képzeld, a családon átment egy lázas/vírusos betegség, én két napig lájtosan produkáltam belőle egy kis náthát láztalanul, és egyedül a 3 hónapos babánk nem kapta el. Pedig az apukától, nagymamán, nagypapán, nagybácsin, dédnagyin keresztül mindenki beteg lett lázzal mindennel felszerelve.

Na ennyit a személyeskedésről, meg az anyatej kritizálásáról!

Én korábban meg arra írtam, hogy van erre lehetőség. De nem minden áron akarom népszerűsíteni az anyatej ellátókat. Van aki él vele, és van aki nem. Te nem. De kevésbé ingerülten is elmondhatod a véleményedet, nem? :)

Amúgy a rotavírust akárhonnan elkaphatta. Honnan tudja bizonyítani, hogy a másik tejben volt? :O Mikor azt a kórházban is simán elkapja a gyerek már születése után.

Igazából itt az a baj, hogy a nőknek nem tanítják meg a mellre helyezés HELYES technikáját. Ugyanis ha a baba jól van cicin, akkor nem szabad, hogy fájjon a szopi!

Én császáros voltam, az első napon szinte teljesen kiesett a baba mellre helyezése. Második napon is egyedül küszködtem, de nekem elmondták a kismamajógán a baba mellre helyezését, hogy mit kell látni és hallani.

Egy hétig nekem is sebes volt a mellbimbóm, de megoldottuk. Azóta a világ legszebb dolga, nem fáj egyáltalán, nagyon szép élmény. Sajnálom, hogy nálatok ezt nem sikerült elérni.

Amúgy az én Fiam is két óránként cicizik.

A tiéd azért csinálja, mert most van a 3 hónapos növekedési ugrása. Erről sok védőnő elfelejt beszélni. Ilyenkor a babák azért akarnak sűrűbben mellen lenni, mert sokkal-sokkal több tejet csinálnak a későbbi igényeikhez igazodva. Vagyis egy baba minél többet van mellen, annál több tejet "csinál" magának, hiszen több inger éri a mellet.

Sok nő ebbe fárad bele, ebbe a három hónapos növekedési ugrásba, aminek tápszer a vége. Pedig a babáknál ez ösztönös, hogy ilyenkor nagyon sűrűn akarnak mellen lenni. És pár nap/ hét után újra ritkábban kérnek majd enni, de akkor már rendelkezésre áll az a nagyobb mennyiség, amire szükségük van.

És azt is mondják, hogy aki túl éli ezt a 3 hónapos fejlődési ugrást, az akármeddig tud utána szoptatni. (Kivéve stressz miatt elapadt tej, vagy másik terhesség, ami miatt a baba leválasztja magát.)

Tedd magadban helyre, és tényleg érezd is úgy, hogy jót cselekszel. Akkor pedig helyre áll a lelki békéd.

Következő babánál pedig ha szeretnél szoptatni, előtte keress valakit, aki el tudja mondani, hogy hogyan kell a babát helyesen mellre tenni, hogy ne fájjon, hanem kellemes legyen neked és a babádnak is.

Sok sikert!

Elnézést, hogy ezt írom, de: ha nekem nem lenne tejem, biztosan tápszert adnék a babának és nem mástól anyatejet, ugyanis gyerekorvostól tudom, hogy a rotavírusra pl. nem szűrik az anyatejet. Az unokája (pici újszülött volt akkor) ezért került élet-halál közt kórházba, mert más anyuka tejétől betegedett meg! Ja és a másik: pl. nekem cukor problémáim vannak, a gyerekem sosem kapott finomított cukorral készült táplálékot a méhemben sem és most sem a tejemen keresztül, hasfájós sem volt sohasem. Honnan tudod, mit evett össze-vissza az az anyuka, akinek a tejét elhozod????

Sztem egyáltalán nem biztonságos! Vessetek meg érte! Én akkor is azt mondom: inkább a tápi ilyen esetben. Názd meg, mennyi minden van benne, ami az anyatejben is.n SOkkal-sokkal több vitamin van benne,ami lehet, hogy épp a te tejedben nincs is benne...

Túl van ez az egész misztifikálva szerintem!

Olvastam au anyatejes hozzászólásokat és nagyon érdekes, hogy egy csomó anyuka ugyanabban a cipőben jár, pedig ugyebár mindenhonnan az folyik, hogy fejni kell, nyomorgatni magadat, igyál-egyél meg minden vackot, ami tejet csinál, azért, hogy gyakorlatilag csiholjad a gyerekednek a tejet, mert neki az a legjobb!

Nekem nagyon nehezen indult be a tejem, kiskanálnyi mennyiségeim voltak a kórházban, otthon meg kb 30-40 millik 2 ciciből. Szenvedtem, sírva fejtem, hogy meginduljon, közben szívszaggató érzéseim voltak, amikor adnom kellett a tápit a Babómnak. Most 2,5 hónapos, 2 hete nem kapott tápszert. Viszont kiborultam, mert sokszor 2 óránként akar cicizni, nem tudok gyakorlatilag kimozdulni sem. Elegem van! Kövezzen meg az, aki akar, de én úgy döntöttem, nem csinálok idegroncsot magamból. Felelős szülőként igenis figyelnem kell magamra ahhoz, hogy a gyerekem is kiegyensúlyozott maradjon. Ma úgy döntöttem, elegem van a fájó bimbókból, elegem van a bezártságból, igenis fogok neki adni tápit az anyatej mellé.

Ehhez persze kellett egy nagy beszélgetés a védőnéninkkel, aki elmondta, hogy ő sosem szerette a végleteket és az ő 30 éves tapasztalata azt mondatja vele, hogy azoknak a babáknak az immunrendszere, akik tápit is meg anyatejet is kapnak, a legerősebb! Én konkrétan 1 hónapos koromig tudtam csak szopizni, mert addig volt mit, és soha semmi bajom nem volt. a mai napig is kb. 5 évente vagyok csak megfázva...

Elegem lett a rosszalló nézésekből, hogy "Júj! Te tápit is adsz a gyerekednek? Hogyhogy?" Sírtam, ríttam, emésztettem magam, pedig csak annyit kellett volna a fanatikusnak mondani: "Azé',mert nem elég és a 2 óránként szoptassak-fejjek helyett talán felhőtlenül kéne élvezzem a gyönyörű, mosolygós kislányommal töltött perceket! Azé', hogy esetleg ki tudjak vele mozdulni néha emberek közé, hogy láthassa, hogy anyukája is kiegyensúlyozott és jól érzi magát! Azt hiszem, a gyereknek ebben kell példát mutatni, nem pedig gyötörni magunkat, ha esetleg nem éppen a DIVAT-nak megfelelően megy nekünk valami! Ugyanis a genetika sajnos eldönt sok dolgot. 4 hónaposan szeretném elkezdeni a babám hozzátáplálását és tiszta szívből remélem, hogy a hajnali-reggeli szoptatást folytatni tudom, ugyanis az NEM FÁJDALMAS!

Kívánom minden hasonló cipőben járó anyukának, hogy ne a depresszió szélén jöjjön rá ezekre a dolgokra!

Kedves anyucika!

Remélem még jársz erre. Már egyet. Jövő héten lesz 4 hónapos. Kizárólag anyatejes, megduplázta a súlyát a 3. hónapra. :p

Egyéb kérdés????