Anyának lenni, vagy inkább gyereknek? (beszélgetés)

Először vagy édesanya, másodszor feleség és háziasszony, harmadszor "gyermek"...

Gondolom, ha édesanyád jelzi, hogy jó volna valami meleg ebéd, akkor összedobsz gyorsan valamit és elviszed neki.

Ez is az is. Most elsősorban jó anya légy, mert a kicsinek van a legnagyobb szüksége rád és persze a párodnak.

Szüleidnek is jól esne nyilván a segítség, de most talán örülniük kellene, hogy jól vannak, dolgoznak és nem szorulnak fizikai segítségre.

Szerintem is mindig az a legjobb megoldás, ha átbeszélitek a dolgokat. Különben mindenki csak magában emészti az egészet és közben eltelik egy csomó idő és a végén már csak a tüske marad az emberben, de a konkrét ok elhalványul.

Abban is csatlakozom az előttem szólókhoz, hogy te tényleg elsősorban anya és feleség legyél!

szia

nem hiszem, hogy 36 évesen neked kéne főznöd anyukádékra....

hagyd rájuk, ne foglalkozz ezzel! :)

Ritkán, még annál is ritkábban.

A kicsi hat hónapos, de most volt időm és lehetőségem először, hogy a munkahelyemre bevigyem. Oda, ahol hat éven keresztül a hét hét napjából ötöt eltöltöttem. Mondanom sem kell, hogy mennyit rágták a fülem, hogy menjünk már. És persze mennyire jó volt azok között az emberek között lenni, akikkel együtt dolgoztam.

Egyébként ismerős a helyzeted, hogy hiányzik az a kis kimozdulás. Én is így vagyok vele (1 évesem).

Ettől mi még nagyon nagyon jó anyukák vagyunk, és semmi okunk sincs lelkiismeretfurdalásra, ha ritkán, mint a fehér holló kicsit kimozdulunk. Uff.

Nekem mennyivel fontosabb, hogy pletykáljak, minthogy nekik ebédet készítsek, mire dolgozni megy.

....

Nekem ez nagyon furcsa... mert miért is kellene? Brrrr... lehet, kicsit leülhetnétek beszélgetni arról, hogy mi történik, ha az ember kirepül otthonról, felnőtt lesz, gyereke lesz stb.

Megértem, én is éreztem hasonlót.

De ne hagyd magad! Ha látja ezzel elér nálad valamit azért csinálja.

Ha kell neki, nektek valami beszéljétek meg, és akkor mindenki tudja ki-mihez tartsa magát, egyébként te most feleség és anyuka vagy, aztán a szüleid gyereke, aki ha tud segít, de ennek fordítva is lennie kelleen

Igazából nem szorulok a segítségükre, mert tényleg nagyon jó kisbabám van, egész nap egy angyal, éjszaka alszik, nem vagyok fáradt, kimerült. Azt a minimális segítséget, amire szükségem van, azt megkapom a férjemtől, mint pl. egy hétvégén fél napig vigyáz a kicsire, amíg én vásárolgatok, piacolok, elintézek mindent.

Nekem az emberek hiányoznak. Próbáltam barátokat keresni itt, de nem ment. Akinek babája van az mivel nem ismer nem keresi a társaságomat. Akit ismerek az dolgozik, vele esténként tudnék találkozgatni, de egy babával ez nem megy.

Szia

szerintem ezen ne emészd magad! LEhet csak extra fáradtak voltak aztán rajtad csapódott.

Ha előre megbeszélt dolog lett volna, az más kérdés lenne! De így...

Szerintem beszéljétek, ki hogy tud segíteni egymásnak, ha szüksége van rá... ennyi!

De amúgy nem értem anyud kiakadását, két állása van mondjuk egyszerre? Ha megy délután dolgozni, akkor lenne ideje délelőtt benneteket várni azzal a paprikás krumplival, főleg ha ilyen ritkán taliztok. Szerintem Te nem hibáztál.

Ne legyen lelkiismeretfurdalásod.Igenis jó egy kicsit kimozdulni a babával,jó beszélgetni.

Anyukád pedig nagyon rosszul reagált.

Feleség és anya légy elsősorban!

FELEJTSD EL A LELKIFURDALÁST AMIT KELTETTEK BENNED!

Semmi rosszat nem tettél és állj ki a továbbiakban is az mellett, hogy néha ki kimozdulsz és beszélgetsz "levegőhöz jutsz" más emberekkel is.

Mi van, ha nincs kész egyszer az ebéd? Semmi! De még, ha kétszer akkor se!

Te már nem vagy "pici baba" neked már saját családod, életed, utad van, vágd el a köldökzsinórt! És állj ki az igazadért akkor előbb utóbb jobb belátásra térnek és felnőttként fognak kezelni.

Ne aggódj, mert semmi rosszat nem csináltál!

A legjobbakat!

:)

Egyébként nem rossz édesanya, mert tényleg nem.

Ha pl. most telefonálnék neki, hogy beteg a gyerek, a huszadik szomszédot is felébresztené és jönnének értünk, hogy minél előbb orvoshoz jusson a gyerek.

De néha annyira önző. És az a baj, hogy ilyenkor akár hetekig sem áll szóba velem, ha elmegyek hozzá keresztülnéz rajtam. Belépek az ajtón, Ő köszönés nélkül kimegy.

Tudom, hogy érzelmileg zsarol, de sajnos nagyon jól csinálja.

Úristen:(

Sajnálom, h ilyen anyukád hozzáállása:(

Hat hónapos a kisbabám. Egy eldugott kis faluban élünk a férjemmel és vele. Szerintem szép kis család vagyunk, tele szeretettel. Mégis iszonyatosan nehéz. A babám egy kis kincs, a hat hónap alatt egyetlen sírós éjszakája volt, egyébként igazi kis csoda.

A férjem viszont éjjel-nappal dolgozik. Tudom, hogy értünk teszi, tudom, hogy Ő is fáradt, de rettenetesen egyedül vagyok.

A családom, a szüleim 20 km-re laknak. Nem nagy távolság, de autó nélkül kéthetente pár órára látogatok el hozzájuk. Ők dolgoznak, hónapok óta nem is voltak nálunk.

És ami miatt írok. Pénteken be kellett mennem a munkahelyemre. Már előre elterveztem, végre kimozdulok. Reggel az ötös busszal apa becipelte a szüleimhez a babakocsit, a gyerek cuccait. Mi a hetes busszal mentünk. Anyukám, mivel délutános volt még aludt, apukám dolgozott.

Elindultam hát a gyerekkel, babakocsival a munkahelyemre. Jó volt. Mindenki örült nekünk, csodálták a gyereket. Utána voltam olyan szörnyeteg, hogy a gyerekkel órákig sétálgattam a városban. Piacoltunk, sétálgattunk, örültem minden ismerősnek, beszélgettem. Jó volt.

Na, de amikor hazaértem a szülői házba kaptam rendesen. Mivel, hogy én otthon vagyok már mióta, elmegyek hozzájuk és semmit nem segítek. Édesanyám a szememre vetette, hogy tudom, hogy Ő kettőre megy dolgozni, de még egy paprikáskrumplit sem raktam fel, hogy neki segítsek, inkább csavarogtam. Nem igaz, hogy annyira fontos volt sétálgatnom, vagy trécselni a munkahelyemen.

Amikor elmondtam, hogy igenis jó volt emberek között lennem, akkor megint nekem esett. Mivel, hogy én otthon vagyok, Ő meg dolgozik, és én még ilyenkor sem segítek. Nekem mennyivel fontosabb, hogy pletykáljak, minthogy nekik ebédet készítsek, mire dolgozni megy.

Felkaptam a gyerekem, otthagytam mindent és hazajöttem.

Most kicsit lenyugodva elgondolkodtam rajta mit tegyek, anya és feleség legyek, vagy jó gyerek?