Anyának lenni... (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Anyának lenni...
Most elolvastam megint...
És még mindig nagyon tetszik, és meghat!:)
Megható történet. Eszembe juttatta olvasás közben a régi emlékeket. Az én fiaim már 16 és 18 évesek, de még most is ugyanúgy babusgatom őket, mint kiskorukban. Nem szégyellnek karonfogva sétálni velem az utcán, nem húzódnak el, ha puszit akarok adni idegen emberek előtt.
Szerintem ez is mindent elmond arról, hogy mennyire szeretnek, mire képesek értem.
Igyekszem kiszolgálni őket mindenben, de néha én is elvárom tőlük ugyanezt. Lehet, hogy egy kicsit önzőnek tűnik, de talán majd hasznát veszik a saját családjukban.
Két gyermekem van. A lányom 24 éves, a kisfiam 12 lesz novemberben.
Anyának lenni.......hm. én nem tudom szavakban elmondani, annyira csodálatos érzés. Mikor 21 évesen anya lettem szinte fel sem fogtam. 33 évesen készültem erre a csodára! Azóta is szinte minden percet csodának tartok, igaz van ebben a csodában fájdalom, szenvedés, harc és minden egyéb, felelősségvállalás, öröm, bánat, szomoruság, de egy szóval csak annyi CSODA! S nagyon boldog vagyok, hogy két ilyen gyönyörű gyermekem van. Köszönöm a sorsnak, hogy ők vannak nekem.
Nem tud úgy szeretni
Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.
Hát nem egy szerű történet az enyém pajzsmirigy betegségem volt és meg műtöttek rá, de véletlen ki vetél a mellékpajzsmirigyemet s nincs a szervezetem be kácium minden hónapban járok ellenőrzésre, és ha olyan a helyzet nagyon le van, esve a káliumom befekszem 1 hétre,
Hát ez az előtörténet miért úgy döntöttünk örökbe fogadunk, és mert azt mondták az orvosok, hogy 10 százalék egységes gyerek 90 beteg gyerekem születik s mivel én magam is beteg vagyok nem vállalhattam kockázatot
Így elindítottuk az örökbefogadást majd vázoltuk a családnak senki nem volt,
Eltelt másfélév jött a telefon hogy van egy kisfiú rettenetesen boldogok voltunk el kezdtük látogatni s mivel mondtuk mi majd kettőt szeretnék meg említetek, van egy Öcse is. Ricsit haza hoztuk mikor megint jött a telefon, hogy Rihárd testvérét akkor azt mondtuk, nem mert Ricsi, mint a kis majom mászott a nyakunkba és féltünk mi lesz, de végül mégis félve elmentünk látogatni más nap Ricsit is vittük magunkkal nagyon édes volt szeretgette mikor jöttünk haza akkor meg kérdezte anya most visszük haza a tesót
Életem leg könnyesebb napja volt
Ma már eltelt 2 év és én vagyok a leg boldogabb e világon, hogy van ilyen két fiam (már csak egy kislány hiányzik, ha anyagiak engednék zok- szó nélkül)
még mindig azt mondom anyának a leg boldogab érzés lenni
Gyonyoru tortenet!
Anyanak lenni? Leirhatatlan erzes!
Talan jon osztonosen? talan idovel megtanuljuk?
Amikor elkezdodik felforditja az eletunket fenekestul, megvaltoztat, atertekelteti latasmodunkat. Van benne minden az aggodastol a fektelen oromig! Kitolti minden gondolatunkat! De semmiert sem hagynank ki ezt az erzest, amit nem tudunk elmagyarazni egy kivulallonak aki meg nem elte at, nem lenne ugyanolyan............
Anyának, Apának, Szülőnek lenni...
Öröm, féltés, boldogság, rettegés, felelősség, büszkeség és még mennyi-mennyi minden!
A halhatatlanság!
Semmihez nem fogható CSODA!
Szilvi! Köszönet a gyönyörű történetért!
Ez áll a képeslapon, amit akkor kaptunk, amikor haza jöttünk a kórházból:
Egy kisbaba mosolyában
felfedezzük a pillanat örömét,
szemében meglátjuk
a holnap ígéretét,
érintésében megérezzük
a szeretet csodáját.
Jajj, de szépek ezek a sorok is!!!
Köszike, nagyon tetszik! És milyen igaz!!!
Nagyon szép a történet!Tetszett!És igen,én is elgondolkodtam rajta!
Köszi
nekem von két keresz gyerekem egy fiu és egy lány szinte én neveltem öket imádom nagyon a kétkis portékát a lkényeg a lényeg mig csak vigyáztam rájuk nem tudtam mijen mikor 24 orájában veled van s ha betegek virasztasz velük
de örökbe fogatunk két fiut
a kereszt gyerekeim men azt vetem észre hogy ha nicsenek ott velem a gyerekeim szétszednek anyira akarja akarja mind a ketö hogy vele legyek
nem gondoltam hogy öket igy megviseli majd
tesvéreket halotam de hogy köri anyaának gyerekei lesznek s meg kel osztaniuk az ö körianyájukat
zsudár két portéka mind a fiu minda lány kereszt fiam de jo esik hogy szeretnek s elfogaták a gyerekeimet mintha én szültem volna öket
csak meg szeretem volna ezt osztani veletek
jo anyának leni else tudnám kébzelni az életem e két fiam nélkül ha roszak azért ha jok buszkeség fog el
Kedves Szilvi!
A cikk annyira szép volt, hogy a könnyekeig meghatott!
Köszönöm neked ezt az élményt!
Még egy egész trimeszterre vagyok én is az anyaságtól, de én is épp ilyen csodálatos anyuka szeretnék lenni.
Persze, teljes mértékben igazad van!!!
Én saját magamból indultam ki, hogy most érzem teljes értékűnek az életemet. (Eddig is az volt, de most szebbek a mindennapjaim)
Ha valakinek nem adatik meg az a lehetőség, hogy anya lehessen, akkor is élhet teljes életet.
Szép napot nektek!