Anyám, én nem ilyen lovat akartam...! (beszélgetés)

Valahol azért bennem az a gondolat is felmerül, hogy egy nőnek mennyi mindent kell vállalni, hogy azt mondják rá, jó anya, jó feleség, jó háziasszony. Nem mindenki tud megfelelni ezeknek a követelményeknek, nem is könnyű.

Hát... estefelé én is tapogatom a derekamat sokszor:)))

Na, hát értelek. Ez a hölgyemény előtte is koszos volt, az biztos:)

Ne haragudj, ha valami csúnyát mondtam.

Ja, értem... Csak közben annyira elment a beszélgetés fonala:)

Köszönöm szépen.

Már többször elismeréssel adóztam a szervezőkészséged és a pedantériád előtt, most is ezt teszem!:)

Bár én még ilyen szempontból nem meséltem magamról, mert ezek számomra természetes dolgok, ugyanúgy, mint ahogy eszünk, vagy alszunk.

Igaz, nem mániás szinten, de gyűlölöm a rendetlenséget, a piszkot és híresen jól főzök.

Tehát szerintem és a környezetem szerint is, rendben vagyok.

Mégis azt kell, hogy mondjam, nem vagyunk egyformák és a gyerekeink sem azok.

Vannak, akik nem tudják úgy megszervezni az életüket, vagy problémásabb a gyerekük, minden szempontból, ezért a nőnek több időt kell ráfordítania és ez a háztartása rovására megy.

Mindenki maga dönti el, hogy mit képes bevállalni és ha az neki és a környezetének megfelelő, a gyerekei egészségesen fejlődnek, szerető családot alkotnak, akkor ahhoz senkinek semmi köze.

Egy család összetartozását, a gyerekek családban betöltött helyét, nem a fürdőszoba tisztasága, vagy nem tisztasága dönti el.

Láttam én már makulátlan lakásokban nagyon boldogtalan gyerekeket és nőket !!!

Szerintem is az volt gyerek előtt is, de könnyebb neki a gyerekre fogni, mert tudja, hogy koszos, de így kifogása is lehet arra, hogy miért nem takarít.

Egyébként nálunk családi betegség a tisztaságmánia. A nénikéimnek 2-3 gyerekük van és ennek ellenére a lakásuk mindig csillog-villog, ők, a férjük és a gyerekeik is mindig nettek. És ez nem változik hosszú évtizedeken át sem.

Én is ilyen vagyok, mert örököltem a különböző mániakat. Így gondolom ez genetikus:) És nekem ráadásként a férjem is az, mert neki az anyukája is az volt:) Tehát ha nekem nincs időm valamire, akkor a férjem neki esik, mert őt is zavarja. És, hogy fokozzam a fiam szobáján mindig meglepődnek az ismerősei, mert nála is csillog-villog mindig minden. Nincs zokni a fotelban, boxer alsó az ágyalatt, stb. Pedig ott csak ő takarít:) Így gondolom a párja is ilyen lesz majd.

Elolvastam minden hozzászólásodat.

Sajnálom.

Már írtam lentebb, de most szeretném megerősíteni.

Olyan nincs, hogy egy szorgos, igényes, nett nő az anyaságtól egy lusta, igénytelen, szutyokká válik.

Ilyen nincs, kivéve, ha esetleg beteg lett.

Olyan viszont már volt, hogy a gyerek érkezésekor egy rendetlen, lusta nő 180 fokos fordulatot vett és példás környezetet teremtett a gyereke számára, amit aztán gondosan meg is őrzött, mert MEGVÁLTOZOTT, az anyaság hatására.

Az anyaság csak jót szokott tenni a nőknek.

Összefoglalva, anya vagy nem anya, vannak ilyen és vannak olyan nők, semmi köze a dolognak a gyerekhez.

Esetleg nézzük meg a pasik felelősségét is, akik egy lehetetlen, felelőtlen, esetleg piás szutyoktrézsit rendre felcsinálnak. Ezekből a csajokból ritkán lesz példás háziasszony, de attól még lehetnek gyereküket szerető, jó anyák.

Láttam már ilyet is.

Nem kell szemétdombot csinálni a házból, ha megszületik a gyerek. Sőt, 2-nél és 3-nál sem kell :)

A bajt én abban látom, hogy az elődök bölcsessége kiveszett a gyereknevelésből (is) és csak a kapkodás meg a bizonytalanság maradt helyette. Nagyon nagy baj ez, mert elemi tudás vész el ezzel.

Aki egy éven át nem takarítja a fürdőszobát és az sem, aki vele él, az annyit tesz, hogy az illető igénytelen és koszos. A gyerekekhez annak semmi köze.

Lehet egy-több gyerekkel is tisztaságban élni. Kevésbé élére hajtogatva, de lehet.

"és remélem a férjem előbb agyonüt, minthogy erre a szintre süllyedjek"

Erre kezdtem el a reagálást, hogy majd aztán nyitod a fórumokat...:)

És tovább fűztem, pont azért, mert te is ezt hangsúlyozod...

"Szóval ti ennek az anyának a védelmére keltetek, és nekem akarjátok bebizonyítani, hogy nagyon jól csinálja, s bennem van a hiba, nem is őbenne, mert esetleg véleményt mertem megfogalmazni róla. "

NEM!! :)) Én nem keltem a védelmére.

Hagyd már abba ezt a "ti anyák"-at, légyszi...

Teljesen elbeszélünk egymás mellett. Nálam nincsen kupi, tisztaság van, és megoldom egyedül is a dolgaimat, csak fáradt vagyok néha.

Én se tudom, miért nekem címezted a korábbiakat, mert én pont kényszeres rendmániás vagyok, nem tűröm a koszt, a rendetlenséget.

Én is ismerek olyat, aki kupis, de az ő dolga...

Megkeseredett? Na, én ezen halok be! Tudod mit? Legyen igazad! Pont le.arom. Lényeg, hogy nálam rend van és tiszatság, finom ebéd és társai. És imádom azokat a fórumozó társaimat, akik kiforgatják minden szavamat, és lovagolnak a példáimon. Ha jól emlékszem egy ismerősömmel példálóztam, aki nagyon-nagyon elhanyagolta a környezetét, egy évig nem takarította a fürdőszobát, és mást sem, ebédet pedig egyáltalán nem főzött gyerek mellett egy nap sem. Szóval ti ennek az anyának a védelmére keltetek, és nekem akarjátok bebizonyítani, hogy nagyon jól csinálja, s bennem van a hiba, nem is őbenne, mert esetleg véleményt mertem megfogalmazni róla.

És tudom, hogy nem megy minden úgy, mint a karikacsapás egy kisgyerekkel, de ne akarja senki nekem itt bebeszélni, hogy szemétdombot kell csinálni a házból, ha gyerek érkezik a családba. És tudod mit? Hónapokig bébiszitterkedtem egy barátnőmnél, akkora rumli volt nála, hogy alig tudtam átvágni magam rajta. Ha a gyerek aludt, nem pakolászott, hanem filmezett és olvasott. Egyszer, amikor elment dolgozni, és elaludt a gyerek, fogtam magam, és feltakarítottam, mert nem bírtam nézni a kupit. Kiteregettem, két helyiséget összerámoltam, elmosogattam, és még filmet nézni is maradt időm. Tisztelem a barátnőmet, hogy ilyen lazán áll az élethez, de helyeseli nem fogom azt, amit csinál, vagyis inkább nem csinál.

És akkor majd nyitod a fórumokat, hogy bánt a férjem, szülés utáni depresszióm van, csoda született, stb.

A fiam 23 éves, így végig csináltam már azt a néhány évet, amiről beszélgetünk. Persze csak 1 gyerekkel, így biztos nem vagyok megfelelő alany, de azért leírom:)

nekem jó gyerekem van, már az első éjszaka sem sírt otthon, csak cuppogott, csámcsogott. A második éjszakától végig aludta az összeset. Persze én éjjel nem etettem, mert azt gondoltam, hogy éjszaka a súlyához mérten nem szükséges. 2-3 hónapos koráig napközben sokat aludt, de onnantól csak délelőttönként 1-2 órát.

Mindent meg tudtam mellette csinálni. Igaz, nekem ott volt anyósom, aki sokat segített. Persze ehhez kellett, hogy a kapcsolatomat ne mérgezzem a jó öreg elvárt anyós-meny problémákkal. Tehát elfogadtam a segítségét, meghallgattam tanácsait, stb. Aztán, amikor a gyerekünk 1 éves volt külön költöztünk. De nem volt nehezebb, mert az időmet beosztottam. A gyerek szuperül el volt a kiságyba, ha olyan munkám volt (főzés, mosás, takarítás). Gondolom azért, mert hozzászokott, hogy a délelőtt egy része erről szól, majd délután volt a közös játék, séta. Olvasni is tudtam, mert a gyerekem hozzá szokott, hogy anyának is van dolga. Ő játszott a játékaival én meg olvastam. Vagy a játszótéren homokozott én meg olvastam. Mentünk szórakozni is, ha olyan helyre, akkor jött velünk ő is. Pl. házibuli. Ezen mindenki ki szokott akadni, bár nem értem, hogy miért. Ha házibuli volt, akkor a fiúnk nem maradt otthon, nem lett lepasszolva, hanem ott volt ő is velünk.:)

A gyes alatt bedolgoztam, kijártam a főiskolát és egy OKJ-s képzést, nyelv vizsgáztam. Persze tanulni csak éjjel volt időm, de ugye tudjuk, hogy mindennek meg van az ára. Aztán már dolgoztam. gyerek bölcsibe reggel 1/2 7-re, majd este 1/2 6-ra mentem érte.

Én biztos vagyok benne, hogy több gyerekkel is hasonlóan oldottam volna meg. Van egy kolléganőm, akinek 2 gyereke van. Az egyik ovis, a másik kis iskolás. És neki is van ideje mindenre. Jár velem tornázni, olvas, eljön velünk kollégákkal szórakozni és a lakása nagyon szép tiszta. pedig neki a szülei nem Pesten laknak.

Én sosem tartottam magam szuper anyának, csodás ősasszonynak, stb. Mert én a terhességet, szülést, gyerek nevelést nem különlegességnek éltem meg. Persze anyatigris vagyok, mert a fiam nagyon fontos és mindent megteszek azért, hogy ő jól érezze magát, de soha nem felejtettem el saját igényeimet.

És van a barátnőm, aki egyedül neveli a fiát, neki még férje sincs. És soha nem panaszkodott. Mindig van ideje arra, amire akarja. és ő sincs piedesztrára emelve.

És természetesen bokros teendőink mellet nem vagyunk igénytelenek. A pénzügyi szférában dolgozunk, így tudjátok, hogy vannak elvárások a külsőre.

:DDD Hát te kész vagy, behalok...

Iszonyú keserűség árad a szavaidból. Nem tudom, nem tudhatom, hogy neked mi fáj, de ezért ne azokat hibáztasd, akik gyereket szülnek és nevelnek. Vannak ilyen anyukák is, meg olyanok is, nekem is megvan a véleményem némelyikről, nyugi.

Vigyázni az öcsikédre, meg néha bepelusozni azért nem ugyanaz, mint 0-24-ben együtt lenni egy, vagy több gyerekkel, aki nélküled létezni sem tud, minden téren gondoskodni róla, szaladgálni utána, rendben tartani egy nagy házat, egy nagy kertet, saját magadat legalább elfogadható (nem szolis, nem műkörmös) állapotba hozni, vásárolni menni zuhogó esőben babakocsival... stb., stb., stb. Ráadásul mindezt tök kialvatlanul, mert a gyerektől nem akkor pihensz, amikor éppen jól esne. Sőt, még sokszor kakálni sem akkor megy az ember...

Egyébként nincs ezzel semmi baj, nem mártírkodásból írom ezeket, csak egy kis ízelítő. Nekem ez mindennel együtt nagyon szép és jó. De ha nincs segítsége az embernek, nincs nagymama, nincs otthon férjemuram, és ha otthon van, akkor sem hadra fogható, akkor bizony este nem kell lemosni a sminket, ugyanis reggel felrakni sem volt idő...:))

Ettől függetlenül képzeld, főzök! Ráadásul szívesen, és jól. (Zacskós levest nem szoktam.) Csak vannak napok, amikor ez könnyebben beleilleszthető a napirendbe, van, amikor meg nehezebben. Általában a saját pihenésem rovására főzök és takarítok.

Sajnos (és hangsúlyozom, hogy SAJNOS) nagyon is maximalista vagyok a környezetemet, az elvégzendő feladataimat illetően, és sokszor lennék olyan anyukák helyében, akik a legnagyobb nyugalommal ülnek a szennyeshalom tetején, és kisautót tologatnak a gyerekkel. Nekik van igazuk:)

Egyébként meg engedtessék már meg, hogy meglegyen a véleményem azokról a nőkről, akik egy gyerek mellett nem tudnak megcsinálni egy zacskós levest...és remélem a férjem előbb agyonüt, minthogy erre a szintre süllyedjek. És most ezzel kár bárkinek is vitatkozni, mert az saját magát minősíti.

Ami meg a tapasztalatokat illeti, mint mondtam, 17 voltam, amikor az öcsém született, mindent csináltam vele, amit anyám is a pelenkázástól kezdve az etetésen át a fürdetésig, továbbá hónapokig bébiszitterkedtem, nagyon is tudom, hogy működik a gyerek. Délben legalább két órát aludt a fiú, akire vigyáztam, az idő alatt világot lehet váltani, nemhogy levest főzni.

És mi ebből a tanulság? Már megint oltárra lettek emelve az anyák, mert az ő munkájuk felbecsülhetetlen. Már várom, mikor leszek én is az, hogy akkor büntetlenül depressziózhassak, és kifogásokat keressek a lakás milyenségére és saját magam elhanyagoltságára, mégis mindenki egy csodás ősasszonyt lásson bennem. És akkor majd "jogosan" fejthetem ki a véleményemet dolgokról, például az anyaságról. Írom mindezt úgy, hogy én valójában szeretem a gyerekeket, csak az anyatigriseket nem folyamatosan elbukó mintaelveikkel és bölcselkedéseikkel.

Anélkül, hogy kétségbe vonnám az általad elmondottakat, becs'szóra nem láttam és nem látok magam körül olyan példákat, ami miatt megkérdőjelezhető lenne számomra a gyerek vállalása.

Akkor ezek szerint szerencsés vagyok.

De valóban ez egyéni elbírálás kérdése, tényleg hagyjuk a fenébe!

Amúgy szerintem valakivel nagyon összekeversz engem. Én még egyetlen fórumot nem nyitottam azért, mert a gyerekem állatként viselkedik. Azzal vitatkozz, akivel van közös témád, mert úgy érzem, itt nem vagyunk vitapartnerek.

Nagyon szívesen beszélgetek veled, ha majd gyereked lesz, és akkor elmondhatod, hogy minden úgy történik, ahogy tervezed.

Ha nekem nincs tapasztalatom valamiben, nem állok le vitát nyitni olyannal, aki a nap 24 órájában azt gyakorolja, amiről nekem csak elképzeléseim vannak.

De nem is kell. Én is látom az anyaság szépségeit és én is végtelenül szeretem az édesanyámat, és ez így van rendjén. De attól, hogy valaki nem szeretne, még nem természetellenes, ezer meg egy oka lehet....

Neked is igazad van abban, hogy az anyaság nagyon szép dolog, de akkor tudnék egyet érteni a tanaiddal, hogy ha nem látnám a környezetemben ennek a totális ellenkezőjét.... sajnos... :(