Anya-gyermek kötődési problémák. Óvó nénik, segítsetek! (beszélgetés)

Szerintem nem látja rossz szemszögből. Én tanító-és óvó szakos is vagyok, látok ezt-azt. Igaz az, hogy az óvónő sosem lesz a gyerekek anyja, inkább barát, társ, egy olyan felnőtt, akire a gyerek felnéz, akit megbecsül, és akire bármikor számíthat.

A kérdést így nagyon nehéz megválszolni, szerintem helyzettől, gyerektől, szülőtől, háttértől függ. Ugyanis lehet, hogy a szülő sem kötődik a gyerekhez, és így nem várható el, hogy a gyerek imádja a szülőt. De lehet, hogy a gyerek nem ragaszkodik a szülőhőz, az meg imádná. Minden ettől függ, enélkül nem is tudod, mit tehetnél.

Ha a szülő partner ebben, akkor közös programokat lehetne szervezni, szülő-gyermeknek(csoport szinten), délutánonként, amikor ráérnek többen. Sőt, legelőször én felderíteném, hogy miért nem kötődik a gyerek, és csak az után lépni. Mondjuk rajzoltatni, beszélgetni vele (de ezt is csoportosan, hogy ne vegye úgy, csak őt piszkálod).

Ezeket akkor gondoltam, amikor a gyermek nem kötődik a szülőhöz. Csupán saját vélemények, nem kell rájuk mérget venni:)

Van egy mondàs. Valami olyasmi, hogy lehet egy anya akàrmilyen, ő az anya . Nem fog hozzàd jobban kötődni. Ismerek elhanyagolt gyereket, de ha zz anyja jön, akkor az az isten.

Az egèsz tèmàt egy kicsit rossz szemszögből làtod szerintem. A szülő ès òvònő partner, nem egymàs nevelői.

Baj lehet a tùlzott kötődès is.