Annyira szomorú vagyok és tanácstalan...szakitottam! (beszélgetős fórum)

Sajnálom :(

És azt is, hogy azt kell írnom, egyhamar nem is leszel túl rajta. Ez nem napok, hetek kérdése, hanem sok hónapé, lehet évé..

De muszáj, hogy erős légy. Őszinte volt, eléd állt, hogy már nem szeret úgy, ahogy kéne. És ez hidd el, nagy dolog. Nem csalt meg, nem hazudozott, nem hitegetett tovább. El kell fogadnod a tényt..

És gondolj arra, ha ezek után veled lenne, azt el tudnád fogadni? Hogy már nem szeret, nem úgy csókol, nem azt érzi, amire te vágynál?

Mikor beszéltél vele utoljára? Milyennek láttad? Bizonytalannak, vagy kedvesnek, barátságosnak?

Nálam is ez volt, azért írtam. Így utólag könnyű 'okosnak' lenni. És igazad van, az a jó, mikor nem akarjuk megváltoztatni a párunkat, még a hülye szokásait sem.

Nincs tökéletes ember, mindenkinek vannak rossz tulajdonságai. Az a lényeg, hogy olyan embert találj, akinek a rossz tulajdonságai téged cseppet sem zavarnak és fordítva :D most ilyen kapcsolatom van, Nekem tökéletes, és szerintem az a lényeg

:( Én már annyira nem birom!!!!!

Hallani akarom a hangját,ölelni,szeretni,csókolni érezni.... iszonyatosan fáj,hogy nincs velem!

Mit tegyek?! Még csak 3 nap telt el mióta vége lett... És nem érzem,h minden nap könnyebben viselném! :S

Oké, értem :)

Akkor még lehet jót is tettél ezzel a kis szakítással. Mert volt ideje gondolkozni, átértékelni a kapcsolatotokat és rájönni, hogy mi is a fontos neki.

Egyébként a pasikat nem szabad nyaggatni esküvővel, gyerekkel. Természetes reakció némelyiknél, hogy menekül.

Én 3 éve vagyok együtt a párommal, 7 hónap után költöztünk össze. Nem kaptam még gyűrűt, de ez nálam nem is fontos (azért biztos örülnék neki), nem is hozom szóba (de láttam már hogy a plázában nézegeti a kirakatban) :D

Azt, hogy nem keressük egymás társaságát arra értettem, hogy most a "kibékulésunk" után még nem annyira vagyunk ugymond nyitottak egymás felé.Még kicsit meg vagyunk szeppenve :)

Egyébként nem jellemző. Viszont abban igazad van, hogy valoszinuleg sosem lesznek benne azok a tulajdonságok amik nekem fontosak. Viszont én sem vagyok tökéletes. Ilyenkor nagyon jó lenne picit a jövőbe látni, de nem annyira elveszett ez az ügy, én 25 éves vagyok, szoval nekem van időm én ugy gondolom. Neki inkább nincs, de az ő élete...ő fogja bánni amikor 40évesen még lehet, hogy nem lesz apa, férj...én többé nem nyaggatom ezzel, viszont eljön az az idő amikor ő fogja rágni a fülemet ezzel (összekoltözés, gyerek) és akkor én leszek önző, és csak magamat fogom nézni...ahogy ő teszi most 35 évesen...

Sziasztok!

Nagyon nehéz dolog a szakítás, nem lehet egyik napról a másikra túl lenni rajta.

Mufurcka, azt írtad, hogy hiányoznak a párodból bizonyos dolgok, amik neked fontosak egy párkapcsolatban.. Hiába szereted, hiába akarsz vele lenni, ezek a dolgok nem fognak megváltozni. Hiába akarsz többet (jogosan 4 év után), nem fogod megkapni. 'nem keressük egymás társaságát olyan gyakran..' Szerinted ez normális így? Ha igazán szeretne, Veled AKARNA lenni. Nem azért, mert Te kiharcolod, vagy mert felhívod, hanem mert Veled érzi jól magát, nem a haverokkal vagy a tv-t nézve (persze annak is megvan az ideje). Gondold végig, hogy meg tudsz-e elégedni a morzsákkal, amiket neked nyújt, mert tőle többre nem nagyon számíthatsz. Ha nem, csak fájdalmat fogsz kapni..

Ne haragudj, nem akarlak megbántani, de én így látom a helyzetet. Remélem félreértettem valamit, és tévedek. Kívánom, hogy jól dönts és legyél nagyon boldog!

Ha az 1. gondolat a helyes cselekedet akkor ezt nagyon elszúrtam, mert az 1. a szakitás volt. Lehet, hogy jobb ha inkább átgondolja az ember, mert talán az 1. gondolatban még sok a felindulás, a düh, gyanakvás, féltékenység meg minden ami negativ...

Egyébként nemtudom, 2 hét után sürgetésnek vette, hogy felhivtad?? Egy picit sem örült neki? Vagy még gondolkozik a dolgon? Jaaaaj annyira nehéz a pasikkal, egyszerűen lehetetlen megfejteni őket :(

Mufurcka! Egy kedves bnőm azt mondta az a helyes cselekedet amit elsőre gondolunk! Ez részben igaz! Szerintem...lehet jól tetted,hogy felhívtad... Viszont én tanultam ebből,nem bírtam tovább 2 hét után fel hívtam! Nem kellett volna ,bánom a mai napig is! Sürgetésnek vette. Persze minden pasi más.

Én is nagyon szeretem Őt! És nem adom fel amíg egy pici remény is látok!!! Addig nem engedem el a szerelmet amíg azt nem mondja,hogy

"nem szeretlek már" ! Erősnek kell lenni de nagyon nehéz!Igyekszem! Te is tarts ki!

Hidd el eljön nekünk majd a mesebeli hercegünk! (vagy visszatalál) ;)

Sziasztok! Tegnap felhivtam, annyira hiányzott, nem birtam, nem birom nélküle. Biztosan sokan azt mondanák erre, hogy rossz döntés volt. De igazából ő nagyon jó ember, csak hiányoznak belőle bizonyos dolgok amelyek nekem fontosak egy párkapcsolatban. Viszont tiszta szivből szeretem, nem akarok, és nem is tudok nélküle élni :(

Tegnap nagyon sokat filoztam, amikor rátaláltam erre a mondjuk úgy idézetre: "Nem változtathatunk meg másokat. Erre nincs sem erőnk, sem felhatalmazásunk. Aki arra vár, törekszik, hogy a kapcsolatában akkor lesz majd boldog, amikor a párja megváltozik, kudarcra, boldogtalanságra és csalódásra van itélve. A másik csak akkor fog megváltozni, ha maga látja be a hibáját, és ha úgy dönt, hogy változtatni akar ezen...Valóban jó lenne ha jól szeretnénk egymást, de senki nem élheti más életét. Nem érezhetünk, gondolkodhatunk a másik helyett, nem fejlődhetünk helyette...Te magadért vagy felelős, én pedig magamért"

Egyenlőre nemtudom ez a döntésem mennyire fogja befolyásolni a jövőmet, de annyit tudok, hogy szeretem, és vele akarok maradni amig csak lehet. Én is eltúloztam sok dolgot,kicsit talán társfüggővé is váltam, de változtatni fogok...nem fogom már akarni olyan görcsösen a dolgokat...majd jön ahogy, és ami jön! Szeretem!

b.betty neked nagyon sok erőt kivánok, remélem megoldódik minden, akár vele akár nélküle, de boldog leszel.És nyugodtan ird ki magadból amit érzel, mi/én szivesen meghallgatlak! Jót tesz, hidd el!

Szisztok!

Senkinek nem kivánok ilyen éjszakát! Nem tudom mi lesz velem... De tovább kell lépnem! (milyen könnyű leírni)

Mufurcka :), eljön az, aki majd IGAZÁN szeret Téged! Lehet olyan hamar, hogy Te magad is csodálkozni fogsz! Nálam így volt! Nekem is volt egy 4 éves, már régóta "halott" kapcsolatom.

Jellembeli hibákon nem tudsz változtatni. Igyekezni lehet, de az ideig-óráig tart.

Sok sikert Neked!

November elején lett volna 2 éve. (Igaz második nekifutásra annó jártunk 3 évet... )

Úgy érzi nem szeret annyira amennyire szükséges lenne! Lényegében ennyi.

Olyan nehéz....hmm... Égnek a szemeim mint a fene.

De igen megy tovább! (csak éppen nélküle)

Szerintem baromi jól döntöttél. Az smsei teljesen nyilvánvalóak. Lehet hogy szeret de legfőbbképpen saját magát szereti.

Szerintem nagyon jól döntöttél. BÁtor voltál hogy elhatároztad magad, szerintem már ne próbáld visszacsinálni, semmi értelme és jobb hogy így alalkúlt. Hidd el!

Bizony, manul nagyon jót írt szeirntem is.

Húszévesen még elmegy a duzzogó királylány szerep, de egy 35 éves férfi nem hinném, hogy arra vágyik, hogy duzzogó kedvese után szaladgáljon és kitalálja mi bántja. A férfiak az egyenes beszédből értenek.

Az adatlapomon megnézheted egyébként 40.

Én azt gondolom hogy ez egy eléggé összetett dolog mint minden párkapcsolat.

Ahhoz,hogy működjön működtetni kell és nem sodródni az árral.Elég idős vagy már az smsezéshez.De ez az én véleményem.Ha úgy érzed nem kapsz kellő figyelmet akkor azt személyesen kell megbeszélni és nem ilyen komolytalan módon elbagatelizálni.

Akkor várd el,hogy valaki érett komoly felnőttként kezeljen ha úgy is viselkedsz!