Amikor túl sok minden.. (beszélgetés)

Neked is boldog új évet.

Mikor mész vissza? Vagyis, visszamész még oda?

Jobbulást, szegénykém!

Pihend ki magad!

Csodás ünnepeket Neked Elliana!

Te tudod, mit hogyan kezdesz az egészségeddel.

Értem, hogy emberekkel akarsz foglalkozni. Csak arra gondoltam, ismerhetted volna magadat annyira, hogy ne vállalj ilyen rendkívüli igénybevételt jelentő feladatot. De ezt megválaszoltad azzal, hogy a közvetítő cég sem tudta, hogy a néni haldoklik.

Magas ívben tojd le a családot; nyugodt szívvel utazz haza. Te megtettél mindent, amit lehetett, ők meg lássák el maguk a felügyeletet, vagy találjanak egy balekot. De azt hiszem, ebben az időszakban nagyon nehéz lesz nekik. De ez legyen az ő problémájuk.

Kitartás arra a kemény hétre, ami még hátravan!

Nem ide nem jövök vissza, semmiképp sem.

Nem érzem magam itt jól, közel sem.

A másik helyemen 1 évig voltam, a nénim augusztus utolsó napján halt meg. Bár alkoholista volt (képes volt napi 6 L legurítani) és depressziós ennek ellenére még is más volt. Nagyon modern felfogású volt, kedves jószívű és a nehéz percekben is tudtunk viccet csinálni és nevetni, sokat beszélgetni, elvégeztem a munkám adtam magamból de még is megmaradt a saját kis időm magamra amikor azt csinálok amit akarok oda megyek ahova akarok, és azt veszek amit akarok.Az mellett a család is nagyon kedves volt és nem egy cselédnek tekintettek.

Itt: 24 órában semmi szussszanyásni időm , de magán életem semmim sincs. Nem tudok elmenni, se pihenni se éjjel se délután. Beszélgetni nem lehet a nénivel, viccelődni sem egyáltalán semmit sem. A néni gyógyszerfüggő, és állandó figyelmet követel magának. Szindrómájából kifolyólag képtelen normálisan kommunikálni normális párbeszédet folytatni, felfogni a dolgokat. Amikor állandóan azt hallgatod hogy panaszkodik, csúnyán hangzik de nyavajog valós és valótlan betegségeiről..A család pedig tényleg úgy kezel mint egy cselédet, én nem várom hogy legyünk puszi pajtások, vagy családtagnak kezeljenek, de azért álljon meg a menet.

Sem a család sem pedig a környezet nem az amiben jól tudnám érezni magam.

Aki nem dolgozik ebben, nem tudja igazán megérteni. Nagyon sokat tudnék mesélni hány ennél 1000x rosszabb hely van. A legtöbb idős német pedig igen is lekezelőek másokkal, és él még bennük a felsöbbrendüség.

A német itt nem hajlandó kétkezi munkára, igen inkább megfizet csak ne neki keljen, de az mellett meg lenéz és szabályosan hülyének nézik az embert. Vannak kivételek, de a többség ilyen.

Jaaa, azt hittem, a Te családod ellenzi!

Húú, de megkönnyebbültem, hogy a munkaadóid!

Ez a fajta viselkedésmód, amit írtál, nem tipikus német, a magyar családok is ilyenek.

Igyekeznek a terhet letenni a vállukról, ezt megfizetik, és ragaszkodnak hozzá, hogy a pénzükért a hetedik bőrt is lenyúzhassák.

(Más kérdés, hogy ha abban a helyzetben lennék, hogy az itthoni 70 - 80 ezer helyett a sokszorosáért csinálnám, akkor összeszorított fogakkal ugyan, de nagyobb kedvvel tenném ... )

Abban igazuk van, hogy minden idősnek, betegségüktől függetlenül (feltéve, ha nem teljesen demens), meg kell szokni és elfogadni az őt ellátót, és az nem könnyű.

Azt viszont tudomásul kell venniük, hogy Te is ember vagy, vágysz haza, a szeretteidhez, a betegedhez, pihenni, meg egyáltalán ... !

Maguktól nem fognak rájönni, neked kell mondani nekik.

Persze csak óvatosan, hogy az állás is megmaradjon ünnepek utánra is ...

Köszönöm, de én biztosra veszem, hogy nem a stressz az ami miatt fáj az oldalam. 3 éve más volt a fájás mint most, és akkor is azért hagytam abba az orvoshoz mászkálást mert untam hogy mindenhol csak bökdösni akarnak. Egyszerűen utálom és viszolygok az orvosoktól a kórháztól, annak ellenére hogy nagyon sokat kellett gyerekkoromban és most is járnom.

Én már gyerekkorom óta beteges vagyok. Akármennyire figyelek oda magamra. Sok mindenre allergiás vagyok és még had ne soroljam inkább a bajokat mert még a végén hipohondernek véltek..

Nem értem pontosan a kérdésed a munkámmal kapcsolatban. Én mindig is emberekkel akartam foglalkozni. Az ,hogy most jelenleg egy rossz helyen vagyok az a közvetitő cégem miatt van. Ezt tudták felkínálni egyenlőre. De a főnököm se tudta hogy a néni haldoklik.

22.-én haza megyek, a család erős tiltakozása ellenére.

Biztos lehetsz, hogy a stressz okozta a fájdalmakat.

Nem értelek: ismerted magadat, hogy merted felvállalni az idős, haldokló beteg felügyeletét? Annyira nem volt más munkalehetőség?

Van egy rossz hírem: ha hazajössz karácsonyra (amit remélek); leteszed a kinti rossz dolgokat és csak jó történik veled, még akkor is előjöhetnek a tünetek.

Ezt csak ezért írom, mert amikor rajtam túl sok a terhelés állom a sarat, többnyire semmi bajom nincs. De amikor végre megkönnyebbülhetek, akkor jön elő minden baromság. (Herpesz, afta, szívdobogás, markoló szívszorítás, stb.)

Szóval: ez a hülye stressz baromira nem játék! Van akit akkor visel meg, amikor benne van, van akit utána (mint pl. engem), de szerintem a legtöbbünket mindkét esetben. :(

Ajjj ... :/

Itthon majd jó lesz!

Mit és hogyan vizsgáltak 1 éven keresztül?

UH volt?

Már vettem be, változatlan. Én abszolút nem hiszem hogy csak lelki eredetű lenne. Már csak azért is mert az oldalam tapintásra is fáj, és ha megnyomom akkor olyan mintha puha valami ugrálna recsegne a böröm alatt, de nem csomó.

3 éve még közvetlen előről bordaív alatt fájtam, most már húzodik hátra felé is.

Egyébként félre ne értsd nem vagyok hipohonder, nem szeretek beteg lenni, de én gyerekkorom óta eléggé beteges vagyok.

Ha egy éven keresztül kivizsgáltak, és nem találtak szervi okot, akkor lehet, hogy el kell fogadnod, amit mondtak.

Főleg azzal a tudattal, hogy mostanában pont megint kijutott Neked:/

Ismerem a munkaadód - féléket: nem is értik, hogy mersz haza menni, számukra egy báb vagy, akit megfizetnek, és ennyi:/

Édesapádnak jobbulást kívánok, még 10 nap, kitartás!

Köszönöm kérdésed. Borzalmasan, leterített egy iszonyaton fájdalom. Éjjel óta tart, bal bordaív alatt fájok de mocskosul, olyan görcs kínoz hogy szívem szerint fetrengenék de itt a munkám.. 3 éve ugyan ez volt, akkor 1 évig járkáltam orvostól orvostól orvosig..sehol nem találtak rá magyarázatot. Akkoriban volt édesapámnak szívinfarktusa akkor a legegyszerűbb magyarázattal leráztak: stressz.

22.-én haza megyek végre, nehezen de a család beleegyezett akinél vagyok. Teljesen kiakadtak,hogy merek én haza menni..nem is értem őket.

Édesapámnak meg további rossz eredményi érkeztek. Szóval mennék haza de nagyon már.

Bocsánat hogy eltüntem, na nem mintha tovább ment volna a beszélgetés.

A lényeg, hogy én már gyerekkoromban is sokkal sokkal érzékenyebb voltam a világra. Nehezebben küzdöttem meg a stressz helyzetekkel, és nekem már az is elég (volt) ha valaki nem olyan hangsúlyban mond(ott) valamit eltör(t) a mécses.

Lehet mimózának meg galamblelkünek vagy akárminek nevezni, ilyen vagyok és ezt nem tudom levetkőzni. Míg másnak egy sima hétköznapi szituáció addig nekem iszonyat erőfeszítés.

Tudom hogy sokszor a dolgokat felnagyítom ami másnak természetes, míg nekem mintha egy világ dölne össze.

Most viszont ne haragudjatok, de lezuhanyzom és lefekszem mert éjjel is 3x kell felkelnem minimum.

Köszi mindenki hozzászólását

A néni meg egy energia vámpír. Szabályosan beléd kapaszkodik és húz le a mélybe..

Ezért akarok mindenképp váltani családot. Nem érzem jól magam itt. Se a könyezet se a család sem pedig a néni. Ha több szabadidőm lenne kikapcsolodni, nem kellene állandóan éjszaka rohangálnom, kitudnám magam pihenni biztos jobban érezném magam.

De ez a munka sajnos.

Amúgy mindig is emberekkel akartam foglalkozni tehát nem ez a fő gond, hanem maga a tény hogy egy haldokló aki bár tisztában van vele hogy haldoklik és elmondása szerint nem is akar tovább élni még is kapaszkodik beléd mint egy csúnyán hangzik de egy érzelmi pióca.