Amikor rájöttem, hogy erős vagyok… (beszélgetős fórum)

én annak idején a diplomámat vettem át zokogva, mert a papám előtte ment el két hónappal. CSak azt a két hónapot kellett volna megvárnia, hogy büszke lehessen rám.

Utána sokáig csak könnyekkel küszködve néztem a diplomámat, és kivittem neki a temetőbe.

Sok sikert neked, nagyon erős vagy, és hidd el, mindig veled van. Az Édesanyák már csak ilyenek! :-)

Nem tudtam sírás nélkül végigolvasni soraidat és a többieket sem. Légy nagyon-nagyon büszke magadra és maradj mindig ilyen egész életed során, melyhez kívánok jó egészséget sok örömet és boldogságot.

Borzasztó, hogy az élet milyen helyzeteket produkál... nekem a nagyobbik fiamnak kellett úgy szóbelizni az érettségin, hogy a férjem előtte 3 héttel hirtelen, váratlanul itt hagyott bennünket. Ennek már két éve, de nagyon nehéz Nélküle, de Te most egy pici erőt adtál, tanultam Tőled pedig én már sokkal idősebb vagyok Nálad...

Sziasztok!

Nagyon nagyon köszönöm ezeket a kedves azavakat, még a könnyem is kijött ahogy néhányótok sorait olvastam.

Ahogy egyik nagyon kedves hozzászóló mondta, de talán többen is, igyekszem úgy alakítani az életemet, hogy ne csak az államvizsga után hanem mindig büszke lehessen rám! Mindig ehhez tartom magam!

A temetése másnapján a sírja mellett állva zokogva elmondtam az egész életemet, hogy mit tervezek, mit szeretnék, kihangsúlyozva: mindent úgy teszek, hogy büszke lehessen rám. Ha rajtam múlik, véghez is viszem a terveimet, hogy sose okozzak neki csalódást.

Részvétem Neked, de nagyon ügyes vagy Édesanyádnak nem kel szégyenkeznie a lánya miatt.

Gondolj arra milyen boldogan üldögél egy felhő szélén, hogy látta a lánya milyen okos értelmes és kitartó büszke lehet magára, hogy ilyen stram gyereket nevelt.

Gratulálok!! Le a kalappal!!! innentől kezdve már mindent túl fogsz élni!!! nagyon boldog életet kívánok neked és hidd el, anyukád mindent lát és szeret téged, csak fizikailag nem lehet veled!

:))

(tudom mit beszélek, olvasd el a cikkem és meg tudod miért) :)))

Nagyon tetszett a cikk, és gratulálok a vizsgádhoz.Tényleg nagy erő kellett hozzá és biztos, h az anyukád is büszke rág..bárhol van!!

Sok boldogságot kívánok a továbbiakban!

Gratulálok az erődhöz és az államvizsgádhoz is!

Én 13 évesen veszítettem el Anyut, sejtem, most min mész keresztül...

Egészen biztos vagyok benne, hogy az államvizsga napján ott volt veled, a teremben.

Soha ne feledd, hogy Édesanyád mindig figyelni fog téged valahonnan. Az első, diplomásként töltött munkanapodon, az esküvőd napján, a gyermeke(i)d születésekor, és mindig, minden fontos pillanatban.

Éld úgy az életed, hogy mindig büszke lehessen az ő drága lányára!!!

Alig tudtam elolvasni cikkedet ömlő könnyeim miatt. Nagyon erős lány vagy, úgy mint az én lányom. 7 hónapos kismama volt, mikor egyik pillanatról a másikra meghalt az édesapja, a férjem. Ő is nagyon tartotta magát a pici miatt. Amikor megszületett az unokám, a kórházban én sem láttam, mert patakokban folyt a könnyem. Anyósomat kellett gondozni, így én sem omolhattam össze, de hogy mit éltem át, azt az ellenségemnek sem kívánom. Ennek immár 2 éve lesz, de a "seb" nagyon lassan gyógyul.

Diplomádhoz én is gratulálok, s kívánom hogy minden komoly megpróbáltatást ilyen erős akarattal végig tudj vinni.

Szeretettel ölellek

"Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk teljesen más terveink vannak."

(John Lennon)

Le a kalappal előtted! Sokan ezt nem tudták volna megcsinálni, édesanyád adott neked erőt odafentről! Az pedig igaz, hogy halálunk után a testünk már csak egy "test". Én gimis koromban voltam boncoláson, és ott megbizonyosodtam róla, hogy test és lélek különválik...

Sok sikert, kitartást, és őszínte részvétem

Mélyen átéreztem a cikked tartalmát. 17 éves korombam veszítettem el Édesanyámat. Ugyanezek a gondolatok foglalkozttak engem is. Annyira fájt amikor szültem, a szobába mindenkinek jött az édesanyja és áradoztak az unokáikról...és nekem nem volt ott az Édesanyám. :(

Együtt érzek a fájdalmaddal.

Gratulálok a sikeres eredményedhez!!

Kívánom légy ilyen erős egész életedben!!

Részvétem édesanyád miatt, és én is gratulálok a vizsgáidhozz..

Csak nagyjából tudom mit érezhetsz, mert ez én édesanyám a szóbeli érettségim előtt kapott 2 szívinfarktust egyszerre, az intenzíven feküdt élet halál között. Nem tudom, hogyan vizsgáztam le, és nem is dikerült olyan fényesen, mint a Tied..

Az ember ha kell, hihetetlen erős tud lenni, olyan energiák kerülnek felszínre, amit nem is gondolna soha, hogy benne ilyen is van! A további életedhez sok szerencsét kívánok Neked is, édesapádnak is, remélem ezek után kegyesebb lesz a sors..!!

Őszinte részvétem édesanyád miatt, a szivedben mindig meg fogod őrizni az emlékét igazad van fájó, hogy nem találkozhatott és nem ismerhette meg az unokáját. Valamikor anyósom halt meg 53 évesen mellrákban és ő sem láthatta a kisebbik lányomat. Az élet furcsa dolgokat tud produkálni, és a betegség legyen az bármi nem válogatja meg azt ki hány éves. Nehezen lehet kiheverni ezt egyedül csak te tudod és senki más, mert ő összetartotta a családot. Te ennek ellenére levizsgáztál és erőt adott neked, hogy folytasd és ne add fel. Kivánok sok erőt és egészséget

Üdv.Ágnes

Részvétem anyukád miatt!

A diplomádhoz gratulálok! Nagyon ügyes vagy! Légy mindig ilyen erős és így majd sikeres és boldog ember leszel.

Nagyon jó cikk.

Cupp

Gina