Így közel 60- hoz rájöttem, hogy koporsós temetést szeretnék. (beszélgetés)

Merthogy korábban másként gondoltad? Mitől változott meg az elképzelésed?

Egy koporsós temetés többszörösébe kerül a hamvasztásosnak. Kezdj el gyűjtögetni rá!

Hacsaknem kitolás lenne a hozzátartozóiddal szemben.

Persze, mindenkit eltemetnek, de a költségek a hozzátartozóidat terheli még ha kartondobozba tesznek akkor is.

Igazad van, a halál itt tabu sok embernél. Az elfekvő a lehető legrosszabb dolog szerintem, mintha a haldoklót felesleges nyűgnek titulálnánk.

A szórásnál én is kiborulnék, na olyan temetésre lennék meghívva.

Trendi vagy sem, sokkal praktikusabb szerintem, mint egy temető, ahol néhány generációval később már azt sem tudják - és nem is érdekli őket, hogy ki volt az ük, vagy szépnagyi. Majd megy egy markológép és a megmaradt csontokat összeszedik azokból a sírokból, amelyeket senki nem vált újra.

És a testem inkább váljon a tűz martalékává, aztán szórják a tengerbe, mint hogy a kukacok rágjanak éveken át.

Sztem nem baj ha ezzel is foglalkozunk. Mind meghalunk 1x. Felesleges pénz kidobás sztem a koporsós temetés, utána meg ott az elhagyatott sír, megváltani újra.....nem ezen múlik h szerettek e az életünkben vagy sem.

Ez amúgy is csak 1 test, ami így is úgy is megszűnik létezni, a lélek a fontos.

Mi hamvasztunk mindenképp a családban, de egy picit elteszünk a polcra is ;)

Lehet előző életemben eltemettek élve.

Van bennem némi rossz érzés ,hogy egy ládába legyek bezárva.

Tűzre velem.

Divat szórni a hamvakat is mindenfelé, hogy még az urnával, urnafallal se legyen gond.Egy ismerősöm egyszer szóróparcellás temetésen volt, utána teljesen kiborult, hogy ő most letüdőzte X bácsit:-)

De viccen kívül, nem tud a mai ember mit kezdeni a halállal.Mindent elkövet, hogyha a családban haláleset van, a lehető legminimálisabb mértékben kelljen csak szembesülni vele:haldoklás az elfekvőben, hamvasztás, szétszórás, a temetésen meg mondjuk a nagymama-nagypapa unokái nehogy jelen legyenek, mert még rájönnek, hogy az élet véges,(Engem meg a testvéremet pici gyerekkorunktól elvittek a temetésekre, mert nem volt kinek lepasszolni.)

Az én családomban senkinek nem volt hamvasztásos temetése.Manapság trendi, mert olcsóbb, de mi még kijárunk a dédszülők, nagyszülők sírjához.

Egyébként meg, nem tudom, mivel szörnyűbb az anyaföldben elporladni, mint a tűz martalékává tenni egy testet.

De, a rokonoknak egyszerűbb, meg olcsóbb kétségkívül.

Egyelőre semmilyent nem szeretnék.

Aztán majd azt csinálnak, amit akarnak.

Én meg személyesen ismertem egy idős asszonyt, aki meglátott egy nagyon egyszerű és főleg olcsó koporsót. Azonnal megakarta venni, mert ezt nem lehet elszalasztani. Gondolta a padláson ellenne a nagy napig.

Szerencse az volt, hogy egyedül nem bírta hazacipelni. A családja mag azonnal megtiltotta neki a nagy bizniszt.

A asszony sok év után halt meg és gyönyörű drága koporsót kapott. Kár, hogy nem látta a néni.

Én még mindig azt akarom, hogy hamvasztás után szórjanak a tengerbe.

Te viszont hagyjál a családnak jó sok pénzt, különben eléggé kitolsz velük.

Milyen napod lehetett hogy ,,hopp!!! egyszer csak beugrott ez az óhaj.

Eszembe jutott Rachel Lind a Váratlan utazásból.

A koporsós ember épp akciózott,,és ő úgy érezte meg kell ragadni ezt a remek lehetőséget.Élevezettel latolgatta melyik állna jobban a bőréhez:))))Így akár morbid/vicces.

Inkább nyaralást tervezz.Ne siess :))

Jól feldobtad a platform hangulatát, hallod-e?!

A fáma szerint, a szél a levegő azon része, amelyik siet. Te nem vagy szél, hová sietsz?!

De azon se törd a fejed, hogy mekkora lesz a gyászmenet hossza?! Mert az meg nem attól függ, hogy milyen voltál életed során, hanem, hogy esik-e az eső?? Érted ugye?

Egyébként, ráérsz még fikciózni! " Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár...."

Ha hagysz elég örökséget...

Egyébként kicseszés az itthon maradtakkal.

Így - nem sokkal 50 után - én azt mondom, a koporsós temetés egyrészt nagyon drága, másrészt én inkább hamvasztást szeretnék. Ne rágják már a kukacok, férgek a testemet :(

De amit a legfőképp mondok: ne rágódjunk még ezen, inkább éljük az életünket és használjuk ki a hátralévő időt, bármennyi is legyen az.