Álomszép anyák napja

Minden tökéletesen úgy történt, ahogy képzeltem. Hónapok óta nem fordult elő, hogy csak úgy, magamtól ébredjek, kipihenten. Kihasználtam az alkalmat a lustálkodásra, és kicsit feljebb húztam magamon a könnyű takarót. A reggeli nap már átverekedte magát a redőny résein, és bevilágította a szépen berendezett gyerekszobát. Egy napsugár a kiságy rácsára ült, egy másik az óriási plüsskutya vállára. Hány óra lehet? Hirtelen oldalra nyújtottam a kezem, és ijedten konstatáltam, hogy Balázs nincs mellettem az ágyban. A rémületet máris felváltotta a nyugalom, mert halk kacarászást hallottam a konyha felől, az orrom pedig kávé-, és bundás kenyér illatot szimatolt. Bárgyú vigyor terült szét az arcomon… Óh, az én romantikus férjem… Kicsempészte a srácot, hogy addig aludhassak, amíg jól esik. És reggeli is van. Meg kávé is. Hurrá, ez tényleg az én napom lesz. Egy igazi, valódi, hamisítatlan anyák napja!

Pár percig csukott szemmel merengtem a múlton. Drága kicsi fiam, olyan sokat kellett Rád várnom… Kellemetlen vizsgálatok, vérvételek sorozata, egy nőgyógyász biztató mosolya, majd szabadkozó tekintete sorban villantak fel az emlékezetemben. Már semmi nem számít, nincs többé fájdalom. Csak Te vagy, az én édes kisfiam.

Na jó, ideje felkelni. Elvégre várnak rám. Papucsba bújtam, majd elindultam a hangok és illatok irányába.

Balázs az etetőszékben ült, és rendkívül jó kedve volt. Amint meglátott, azonnal megajándékozott a világ legszebb mosolyával, és kivillantotta kettő darab tökéletes fogát.

Az asztal kissé esetlenül, de ízlésesen megterítve, a tányérom mellett pedig kisfiam gipszformába kiöntött apró kézlenyomata díszelgett, alatta kis papíron Apa egyenes, szálkás betűi: A VILÁG LEGESLEGJOBB ANYUCIKÁJÁNAK SZERETETTEL! Potyogni kezdett a könnyem, és köszönetet rebegtem, majd összepuszilgattam a csöpp pofit. Apának is jutott a pusziból bőven. Olyan hálás voltam… Sosem volt még ilyen csodás a reggel, mint ma.

Ahogy a bundás kenyérbe haraptam volna, hirtelen valaki meghúzta a hajamat. Aztán még egyszer. Naaa… Ez fáj! Egy pici, de erős kéz megragadta a fülemet, aztán az orromat, és cibálni kezdett. NAAA! Mi ez!?

Már tudtam… Balázs rángatott, ahogy minden hajnalban. Felébredt, és enni kér. Nincs tovább alvás, nincs álom, pedig az a bundás kenyér…. Na mindegy, hozom a cumisüveget. Csendben, Apa még alszik a másik szobában. Ne ébresszük fel!

Hogy mi legyen a reggeli, azon nem kellett törnöm a fejemet. Megsütöttem a bundás kenyeret, teát és kávét főztem, majd megterítettem az asztalt - nem épp tökéletesen, de ízlésesen.

Apa felébredt a kávé illatára. Balázs az etetőszékből vigyorgott rá, és – az álmok nem hazudnak – valóban két foga volt.

Ez a nap is eltelt, mint az összes többi. Ebédet főztem, mostam, és takarítottam. Nem én lettem a világ legeslegjobb anyucikája, az álomszép anyák napja csupán egy szép álom volt számomra.

Azért azt a gipsznyomatot baromira sajnálom… Szívesen eltettem volna emlékbe.