Állati történetek (beszélgetés)
A nyáron kertünkbe került egy sárga-fekete csíkos potrohú pók. Többször próbáltam lefotózni, de mivel terepszínű volt, kevés jó képet tudtam róla készíteni. Ez a pók egy nagyon rafinált állat volt. Mivel közeli képet szerettem volna róla készíteni, így ahogy közelítettem a gépet feléje, azonnal leugrott a hálójáról. Egyszer egy levélen landolt, így könnyen megfigyelhettem, hogy hanyatt vágta magát, a lábait behúzta, mintha elpusztult volna, techalottá vált. Pár perc elteltével, amikor már úgy érezte, hogy biztonságban van, visszamászott a hálójába. Előfordult az is, hogy úgy meghintáztatta magát a hálójában, hogy nem tudtam lefotózni. Hihetetlen, mire képesek az állatok, hogy megvédjék magukat.
Mielőtt bejött volna ez a hideg, egyik napról a másikra eltűnt. Biztosan megérezte, gondolom téli helyet keresett magának, és elbújt. Talán tavasszal ismét találkozom vele.
továbbítom:
"Febr.26.-án csütörtökön, 8-12 óráig a kóborló kutyák kilövését rendelték el a XX. kerületben."
Ezzel kapcsolatban:
- csak ügyészi engedéllyel lehetséges, az önkormányzat önmagában nem rendelheti el
- 2 törvényt sért: közterületen fegyverhasználatra vonatkozót, és az ÁLLATVÉDELMI TÖRVÉNYT!
Ha nem születik megoldás, élőláncos tiltakozás lesz febr. 26-án reggel 7 órától. (Láthatósági mellényt hozzon, aki részt kíván venni.) Megpróbáljuk felvenni a Greenpeace-szel a kapcsolatot.
A napokban történt, hogy megemlítettem a kutyánknak, hogy: - Jönnek ám majd a picikék (az unokáim). Bizony a Lackó, meg a Bence.
Ha hiszitek, ha nem, erre odament a lépcsőhöz, ahol ellát a bejárati kapuig és megnézte, hogy jönnek-e...
nekem hiányoznak a kutyámi!!4
és többe tbnem is szeretnék!,véről évre mentek el!!
Az én kiskutyám, amikor államvizsgára készültem, és otthon tanultam a tételeket, egyszer a sok papír közül, megfogott egyet és rágni kezdte, jól ki is tépett belőle egy darabot. Mondtam is neki: De jó lenne ha ezt húznám! Pont amelyiket ő véletlenül elcsent.
És azt húztam!!! Sosem történt még velem ekkora szerencse és öröm!
Nemrég történt velem ez az eset, egy vadidegen cicával. Uszodában voltam, és kifelé jövet a pénztárral szembeni padon békésen szunyókált egy hatalmas vörös cicus. Gondolom, az uszodához tartozik, mert már többször láttam ott. Nyugodtan aludt, a körülötte lévő eseményeket nem is érzékelte (legalábbis úgy tűnt). Én, mint cicabolond, odaléptem és elkezdtem simogatni a fejét. A Macska (vagy "Császár"?) tudomást sem szerzett arról, hogy oda egy idegen lép, és hozzányul. A szemét mégcsak meg sem mozdította, izmai nem rándultak, csak a farka kezdett el ide-oda járni. Mint cicatulajdonos tudom, hogy ez náluk mit jelent. Hagyd abba, nem kell, hogy simogass! Egy darabig tűrte, aztán amikor már a fara felé járt a kezem, méltóságteljesen felkapta fejét, és a kezem felé kapott. Nem harapott meg, de ez volt a végső jel tőle, hogy mostmár elég, hagyjam őt békén.
Azt hiszem nincs mit hozzáfűznöm. A macska, az Macska, csak technikailag állat, valójában isteni teremtmény, megvannak a saját képességei, a saját nézőpontjai.
Zénó, a 12 éves kutyám, 7 hónapos volt, amikor nagyfiúnak érezve magát, elment csajozni. Hiába mentem utána biciklivel, már nem találtam. Nap, mint nap, heteken keresztül, utcáról utcára járva kerestük. Kiplakátoztuk a fényképét, volt úgy, hogy éjjel 11-kor telefonáltak, hogy látták, párommal kiugrottunk az ágyból és rohantunk oda. De sajnos nem Ő volt. Persze volt olyan is, hogy valaki viccből telefonált, nagyon rosszul esett. Már teljesen lemondtunk róla, amikor a munkahelyemen az egyik kollegám szólt, hogy itt van a kutyám. Nem hittem neki. Amikor kimentem az ajtóhoz, édesanyám állt ott, mellette egy koszos, sovány, szomorú kutya. Ő volt az. Anyukám, teljesen véletlenül került a kerületünkbe akkor, amikor észrevette több kutya társaságában. Mikor mondta a nevét, a kutya felkapta a fejét, és odament hozzá. A táskája szíját tette a nyakára, és úgy hozta el a munkahelyemre. Útközben több fajtiszta-kutyás gazdikkal találkozott, akik igencsak megszólták külleme miatt. Akkor már 2 hónapja járta az utcákat. Hogy mit evett, azt nem tudom, de nagyon leromlott álapotban volt.
Az, hogy akkor ő meglett, számomra világ legnagyobb csodája volt.
Nekünk van egy cicánk nagyon aranyos, de a gyerekeket nem szereti, azokra fúj és morog.
Cicusom is megérti ha valamiért rászolók és ha én szomorú vagyok jön és bújik hozzám.
Régen volt egy cicám 7 évig élt, megmütötték vesekövel, de nem birta ki a mütétet. Hetekig sirattam és szinte hallottam a nyávogását. Rmélem ez a cicám tovább fog élni.
Van egy palotapincsi kutyusom. Rettentő aranyos, okos és mint az árnyék követ engem, állandóan mellettem van. Az egyik nap elmentem vásárolni, de véletlenül bezártam a konyhába. Amikor megérkeztem, elkezdett reklamálni: bubububu (így fejezi ki nemtetszését)
Én meg észrevettem, hogy az ülőgarnitúra takarója össze van gyűrve. Megmutattam neki, és kérdőre vontam, hogy ezt meg ki csinálta? Abban a pillanatban elhallgatott, és kivonult az előszobába. Jobbnak látta nem reklamálni tovább. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy a kutyák nem
tudnak gondolkodni. Imádnivaló, tündéri kiskutya.
Milyen jó vagy rossz élményed volt már az állatokkal kapcsolatban? Valamint várom azok hozzászólásait, akik tudnak állati sztorikat.
Én imádom az állatokat, van is bőven belőlük. Volt egy cicám, amely nagyon félt a többi cicáktól, mindig összetűzés volt közöttük. Úgyhogy ő mindig külön volt tőlük. De, amikor a nagy kutya közelebb ment hozzá, annak nekitámadt, még a hátára is felugrott. Ezért a kutyát mindig a cicával ijesztgettük.