Állásinterjú – Személyes kérdéseket tekintve meddig mehet el a munkaadó? (tudásbázis)

Biza szerencsés!

Sajna nekem nem sikerült! =S Illetve egy nem fogadott hívásom volt pénteken, számot nem írt ki, visszahívni nem tudtam, ha az a munkaadó volt... akkor gáz! =SSS

No, majd legközelebb! ={

A leendő munkáltatónak azért tisztába kell lennie az életkörülményeknek, főleg ahol két kicsi gyerek van. Hogy lesz megoldva ha beteg a gyerek, a nyári szünet stb... Szerintem ezen nem fennakadni kell, hanem meg kell válaszolni. Mert hiába veszi fel az új munkavállalót, ha az mondjuk két hétig dolgozik, kettőt meg otthon van. Fizeti a rengeteg adót, járulékot, és még dolgozó embere sincs.

Nekem speciel nem tettek fel ilyen témájú kérdéseket, hanem magamtól mondtam. Szerintem ez a korrekt. A gyerekemért sokat küzdöttem, nem fogom letagadni/elhallgatni. El kell fogadnia az új munkáltatónak is. Levezettem, hogy ki tud rá vigyázni, ha én nem tudok... Ha egy Anyukától ezeket a dolgokat nem tudják meg, akkor bizonytalan lesz a munkáltató, és jobban preferálja a gyerekteleneket.

Bölcsis beszoktatás után szólt a régi munkahely, hogy nem tud visszavenni, végül 2 HÉT után találtam munkát. Tavaly nyárra elegem lett a kretén főnöktől, így elmentem egy állásinterjúra. Aug. óta az új helyemen dolgozom. Ahol megbecsülnek, és hiába dolgozom sok férfival, teljes mértékben figyelembe veszik, hogy van egy kisfiam. Nem túlórázok, ha el kell mennem hamarabb, mert mondjuk évzáró van, akkor nem morognak, hanem: Menjél nyugodtan. Még ledolgoznom se kell.

Na igen. =S

Ilyen téren mondjuk még én is "kezdőnek" számítok, eddig egyszer sem botlottam ilyen állásinterjúba, bár komolyabb állásom is csak egy volt! Nyolc évvel ezelőtt egy kávézóban kezdtem dolgozni, mindennemű interjú, és hercehurca nélkül felvettek. A véletlen úgy hozta, hogy terhes lettem és nyolc hónap munkaviszony után betegállományba vettek veszélyeztetett terhesként (ja, erről is kérdezgetett a nő, nem keveset). Aztán a kisfiam születése után két évvel, újabb késztetést éreztem egy babára, úgy gondoltam akkor a gyerek témát intézzük el most még melegében =P, hát összehoztuk a kislányomat is. Vele tavaly novemberben járt le a gyesem, munkát azóta keresek sikertelenül, voltam kemény három hónapot munkanélkülin, szóval ha úgy vesszük ilyen állásinterjú terén ez volt az első, komolyabb. Legközelebb biztos, hogy ezen tapasztalatok tudatában fogok nekiindulni! =) =S

addig ameddig megengeded. ne felejtsd el, hogy nem kényszervallatáson van.

bármikor felállhatsz.

Más a személyiség vizsgálata, s megint más a személyeskedés! Pl. attól hogy valakinek van kiskorúja, attól még lekörözheti a gyermektelen kollégáit.

Elég szomorú, hogy nem a szakmai felkészültség számít, hanem az, hogy ki milyen ügyesen tudja "eladni", "adminisztrálni" magát. :(

gratulalok!!!!

akkor meg lehet munkat talalni!! nacceRU!! :)

Szia, szívesen segítettem ezügyben, mivel nekem már volt ilyenem, több is, és egyre jobban felkészülök az ilyen megmérettetésekre... Pont pár perce szóltak az utolsó helyen lévő állásinterjú ügyben, hogy sikeres volt az állásinterjú, és jövő héttől lesz is munkám...

Egy nagy logisztikai központban... nem írom le a céget, hogy ne tudjon senki helyileg beazonosítani...

igen, ilyen is előfordul

(én a munkaügyi központban osztottam le hasonló képpen a közvetítőt hasonló okokból, rövid időn belül engem keresett meg későbbi munkahelyem számára)

igazából szakmája válogatja

ha jól emlékszem a hölgy a vendéglátásba jelentkezett olyan munkakörbe ahol a vendégekkel kell kommunikálni (jól emlékszem?), ott a konfliktus kerülés a fontosabb szempont

persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy bambán kell tűrni mindent

Tudod sok olyan munka adó van aki éppen azt akarja fel venni aki kiáll magáért.

Volt osztálytársam is már egy rakás helyen volt és sehová sem kellett gyakorlat hiányában. A sokadiknál megkérdezte a munkáltató ugyan van e gyakorlata, mire ő: nincs. Hát az baj.. mondta a munkáltató, és erre az osztálytársam annyira dühös lett, hogy már megint ezt kezdik, hogy ott helyben leoltotta a hapsit.

Hogy mégis hogyan legyen tapasztalata, ha senki nem veszi fel és hogy az éppen felvételiztető fönök sem úgy rögtön került abba a székbe hanem megadta neki vki a lehetőséget, ő meg nem akar adni neki egy esélyt..bla bla bla..

Majd megszólalt a fönök: Tudja mit?! Hétfőn kezdhet.

Később elárulta neki a főnöke hogy pont ezért vette fel mert talpraesetten nem megszeppenve állt ki saját magáért.

Én tudom milyen nehéz a meló keresés én is kerestem 10 hónapig, de van amikor nem kell mindent eltűrni.

Igen, ez nagyon patkány dolog, képzeld mit visznek végbe a magasabb pozícióra pályázókkal szemben! =) =S

Sünike, látom tegnap nagyon belelendültél, köszi a sok infot! =)))

Köszönöm! =)

Hát, nem semmi amit leírtál! =S

Azért, ha beleolvasnál, akkor látnád, hogy:

- gyorsan kérdez, anélkül hogy megvárná a választ;

- időkorlátok közé kényszerít, rövidre hagyja a válasz lehetőségét;

- kiprovokálja a választ;

- lealacsonyító dolgokat kérdez;

- kikezdi a feleletek valódiságát és integritását;

- papagájként ismétli a válaszokat;

- kigúnyolja az interjúalany reakcióit;

- udvariatlanul rövid választ ad minden kérdésre;

- próbatételt jelentő kérdéseket tesz fel;

- gyakran félbeszakítja a másikat;

- állandóan kritizál;

Ezeket leírta a topicindító is, hogy őt is időkorlátok közé szorították, hogy nem is várják meg a válaszadást, máris kapja a következő kérdést...

Roni !

Vannak kérdések amiket egy munkáltató nem kérdezhet meg, de persze sok munkáltató pofátlanul megkérdezi.

Nem ciki kitérni a válasz elől, ha neked kényelmetlen.

Írtad, hogy vendéglátás területén keresel munkát, ugye?

N

Erősen kétlem, hogy a Roni AC-n vett volna részt :-)))

Ilyen típusú kiválasztást inkább a vezető beosztású dolgozók esetében alkalmaz a szakma

Szia!

Két alkalommal jártam hasonlóképpen. Az egyik egy megyei könyvtárban, a könyvtár igazgatójával, aki férfi volt. Már akkor is feltűnően (de akkor még kellemesen) közvetlen volt, amikor felhívott, hogy menjek be interjúra. A személyes találkozáskor aztán többet beszélgettünk rólam, mint a munkáról. Tanulmányaimról, eddigi munkáimról, miért szakadt meg a korábbi munkaviszony, hogyan kerültem ebbe a városba, miért épp ide... Ez még nem volt furcsa. Aztán kérdezgetett a férjemről. Hol dolgozik, milyen időbeosztásban, mióta, mennyit van otthon? Ezután a gyerekemről. Hány éves? Jár-e bölcsibe? Miért nem? Milyen a bölcsi helyzet a városban? Következtek a nagyszülők. Hol laknak? Dolgoznak-e még? Sokat járnak-e hozzánk?

Egyszerűen nem fogtam fel, miért kérdezget ilyeneket. Nekem is mondta, hogy ne izguljak már annyira, ez csak egy kötetlen beszélgetés. Mondtam nem, számomra óriási jelentőségű, nekem dolgoznom KELL.

Ezek után elmondta, milyen lenne a munkabeosztásom, ha engem választana, és ki kellett találnom ott a helyszínen a napirendemet, főleg a gyerekre levetítve. (Hol lenne, amíg dolgozom, ki hozná-vinné, stb.) Megoldottam, volt megoldásom mindenre, a legvégső az, hogy a férjem elmegy Gyes-re, mert őt biztosan visszaveszi a munkahelye.

Aztán megértettem mindent, mikor 1 hét múlva felhívott, és közölte, hogy nem talált elég rugalmasnak, azt pedig nem engedheti meg magának, hogy egy családfőtől elvegye a munkát. (Értsd: a férjem ne menjen Gyes-re).

Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem beszélek állásinterjún a családomról. Max. annyit, hogy van gyerekem és férjem. Az a pár perc rólam szól, nem a hozzátartozóimról, pláne nem a szüleimről, vagy az anyósomról.

A másik eset a magát szerényen csak "Csavarkirálynak" nevező csavargyárossal történt, titkárnőnek pályáztam hozzá. Két fordulós volt az interjú. Az első körben a fiatal cégvezető interjúztatott, kölcsönösen szimpatikusak voltunk egymásnak. Normális kérdéseket tett fel, kulturáltan érdeklődött, tisztelettudóan bánt velem mindvégig. Pár nap múlva örömmel hívott, hogy bekerültem a második körbe, 120 pályázóból az első 3-ba, még biztatott is, hogy legyek ügyes. Ebből arra következtettem, hogy ő engem választana, de a végső döntést a "Csavarkirály" hozza meg.

Nos, a "Csavarkirály" először is ízléstelenül volt felöltözve (fekete öltönyhöz fehér zokni, vastag kutyalánc aranyak...), de ez még nem érdekelt volna. Ellenben az első pillanattól az utolsóig ordenáré trágársággal beszélt. Egyik mondatából se hiányozhatott a f.sz, a b. meg és társai, méghozzá olyan kontextusban, hogy "f.sz nők", tehát a személyemet megalázó módon. Kérdezgetett, de minden kérdésére ő felelt, hiába próbáltam közbevágni, belém fojtotta a szót. Alig vártam, hogy kimeneküljek. Stresszinterjúról itt olvastam először, de ez az ember szerintem alapon ilyen tapló.

Én a Gyes időszakát is beleszámolva, 6 éve keresek munkát. Néha teljesen kilátástalannak érzem. És tudom, hogy sokan vagyunk így. Éppen ezét a munkáltatók bármit megtehetnek.

Sok sikert neked!