Alkoholista a családban- túl élni vagy túl lépni? (beszélgetés)

Sajnos én minden eddigi kapcsolatommal beleválasztottam a közepébe!

1. Fiam apjától megkaptam, hogy senkiért, se nőért, se gyermekéért nem hagyja ott a haverokat és a velük járó italozásokat, és most hol tart? Senkije. Anyja meghalt, a haverok ha kellenének nem segítenek, arra vár, hogy visszamenjek hozzá, már 12 éve. Várjon csak...

2. Ex-férjemmel nem voltunk együtt csak pár hónapot, de amikor ivott erőszakos állat lett belőle, aki az anyját is az asztal alá küldte ököllel, nekem csak az orrom rúgta szét, aztán egy másik városba menekültem. Azt hittem itt vége, de nem. Utánam jött. Nemrég láttam és elgondolkoztam, Úristen! Hogy tetszhetett nekem annak idején egy ilyen ember?

3. Négy évet vártam arra, hogy a most már exnek nevezhető élettársam felhagyjon az ivászattal, de sajnos pár napja újra szakítottunk. Ez nem meglepő, kéthavonta ezt játszottuk, de lépnem kell, mégpedig tovább, mert soha nem fog megváltozni. Szeretem! Semmit nem érek el vele, csak szenvedek és egyre lejjebb csúszunk a gödörben. Mindig megbocsátottam neki és most is hiányzik, legszívesebben rohannék utána, mert nem lenne rossz ember, de többet ér neki a pia, mint az, hogy szeret. Nem fog változni! Sajnos! Bántani soha nem bántott, de ha belegondolok, nem tudtunk úgy elmenni vele sehová, hogy ne legyen megalázó a viselkedése számomra, akárhol voltunk mindenhol csak leégetett. A család előtt, a barátok előtt, az ismerősök és ismeretlenek előtt. Ilyenkor megy a politizálás ezerrel, meg a nyalifali, nem számít kinek kínos a helyzet, kinek nem, aztán meg csodálkozik, ha beverik a képét a rasszista megnyilvánulásai végett. Persze a féltékenység is ment, de én barátkozzam össze a volt feleségével aki csak folyamatosan a sz*rt keverte az életünkben, és amibe lehetett, bele akart ugatni, holott 4 éve nem élnek együtt. Kösz nem! Ezt kihagynám. A "nagyon kedves, rendes" anyós a négy évünk alatt kétszer jöttek fel hozzánk, mindkétszer azért, hogy kifessem a körmét, mert esküvőre mentek, vagy ilyesmi, de kéthetente a négy emelettel lentebbi könyvtárban voltak. Nem értem én miért menjek akkor meglátogatni őket? Két hete addig fajult a vitánk otthon a piáról, hogy összevesztünk, külön voltunk 4 napig, majd adtam egy utolsó esélyt a kapcsolatunknak azzal a kikötéssel, hogy egyetlen kortyot sem ihat, és ha egyszer is megtudom, repül! Belement. Ígéretétől függetlenül egy rokonlátogatás alkalmával sem bírt magával és belehúzott rendesen, nem beszélve arról, hogy naponta észrevettem rajta, hogy iszik tovább! Azt hitte a kis h*lye, ha vodkázik azt nem érzem meg rajta? Dehogynem! Teljesen más a viselkedése, máshogy beszél, máshogy mozog, még ha a szagát nem is érzem. Bár ez utóbbi elég kellemetlen volt, hiszen az sem érdekelte, hogy már napok óta nem fürdött, nem borotválkozott, büdös és undorító volt, na! Ott borult ki a bili, amikor fizetést kapott, aznap délután szinte itthon sem volt, mert vagy a munkahelyére ment, vagy boltba, kutyát levinni...stb. Szóval minden egyes alkalommal útba esett neki mindkét kocsma ami felett lakunk, úgyhogy már nagyon nem volt szomjas estére. Elég sz*r helyzetben vagyunk, két hónap alatt fogytam le vagy 6-7 kg-t emiatt, hiába kapok csomagot a családsegítőtől, a spagetti-tészta már inkább visszafelé jönne, mint le! Szóval kimentem a konyhába este, hogy főzzek ki egy kis tésztát, mert egész nap nem ettem semmit, aztán sikerült összeesnem az éhségtől! Mikor magamhoz tértem, szólongattam, hogy "Zoli segíts! Zoli segíts!", de a válasz csak a horkolása volt. A rózsaszín köd teljesen szétfoszlott azonnal. Ez kell nekem? Van mellettem egy ilyen link pasi, aki szeret, de ha baj van, csak magamra számíthatok? Rendben! Akkor minek van itt? Elküldtem. Pár nap múlva már újra itt volt, a beígért feltételekkel. Ahhoz képest naponta a szemembe hazudta, hogy nem ivott! Rokonaim voltak nálunk, ez volt a szerencséje abban, hogy méltósággal és csendben küldtem el végleg. Ők is észrevették, hogy mikor hazajött a melóból, akkor teljesen normális volt, és néhány óra leforgása alatt mennyit változott a viselkedése. Tehát nem én vagyok h*lye! Kérdeztem: "Fújnál egy szondát, azzal a tudattal, hogy ha beigazolódik a gyanúm, akkor csomagolhatsz?" "Igen, persze, nem ittam semmit!"-volt a válasz. Még akkor is, mikor fújta, akkor is a szemembe mondta, hogy ő nem! Nem ivott semmit!!! Még mindig a szemem előtt látom az arcát miközben a szondába fújt, és rá sem kellett néznem, a szemem sarkából láttam, már az első levegőnél milyen gyorsan színeződött! Megundorodtam tőle, az arckifejezésétől, ahogyan akkor rám nézett! És gerinctelenül a szemembe nézve hazudta, hogy nem ivott semmit! Aztán bevallotta, hogy megivott "egy" sört, na és akkor mi van? Az van, hogy most szó nélkül összecsomagolsz, és amit sosem mondtam ki azelőtt, ezzel le is zártuk ezt a kapcsolatot, VÉGE!!! Persze utána ment a morgás részéről folyamatosan, hogy majd akkor ezentúl mehetek én gyógyszert íratni a dokival, meg biztos jön a következő, azért nem kell már ő... stb. Hát persze! Első dolgom, ha már szakítok vele, hogy még egy púpot vegyek a hátamra, csak nehogy jól érezzem magam. Elment. Nagyon fáj, és hiányzik nagyon, de ha nem akarja, hogy fogjam a kezét, akkor nem erőltethetem, nem segíthetek annak aki nem engedi! Az ágyban tökéletes volt, szerintem ezt soha nem fogom megtalálni senkinél, de sajnos ez van. Ha már addig fajult, hogy hazudik nekem, akkor itt már nincs mit tenni! Szeretem, hiányzik, fáj, hogy nincs velem, de sajnos nem akarom tönkretenni az életünket tovább, van egy kisfiam, akiért bármit megteszek, és ezt fogom magam előtt tartani, na meg az arckifejezését, amikor a szemembe hazudott. Talán így könnyebb lesz lemondani róla, bár most még nagyon szenvedek, hiszen annyira szerettük egymást. Persze most megy a k*rvázás ezerrel gondolom, főleg, hogy akire mindig is féltékeny volt, annak az édesanyja felhívott magukhoz szenteste, hogy ne legyek egyedül, mert kisfiam sincs épp itthon, és persze átjött a legnagyobb ellenségem, aki Zolinak gyerekkori haverja, aztán mikor meglátott vissza is fordult, hogy majd később átmegy hozzájuk. Gondolom a füles azonnal ment a Zolinak, hogy már le is cseréltem, mekkora k*rva vagyok, meg ilyenek, de nem érdekel. Azt is mondták, amióta Zolit kidobtam, azóta folyamatosan buliznak a másik haragosommal, aki neki szomszédja, és nagy sz*rkeverő! Ez van. Tehát most sem az az első, hogy visszafogja magát, hanem a pia, és mindig is az lesz az élete, hiába mondja, hogy szeret! Nagyon fáj a hiánya, de egy ismerősöm mondja mindig: "Eljön még a Te időd!" Remélem ezentúl jobb lesz és hamar kiheverem, vagy legalább enyhül ez a fájdalom. Csak azt kívánom neki, sikerüljön rendbe hozni az életét, ne csússzon még lejjebb, mert ami eddig volt, már az is sok! Ráadásul buszsofőr, tehát a munkájával és emberek életével játszik! Hát én maradok a biciklinél, és addig is, remélem tényleg eljön most már az én időm! Sok sikert kívánok mindenkinek, aki ugyanabban, vagy hasonló cipőben jár, mint az enyém volt eddig!!!

honnan van pénze piára? A te keresetedből?

Nem várhatják el, hogy te támogatsd őket..ezt tartom a legelítélendőbb dolognak..

Nem dolgozik. Rokkant nyugdíjas, lerobbant a gerincére, és így nem tud dolgozni. Apu nem dolgozik, munka nélküli már nem jár neki. Én igyekszem segíteni nekik, eddig megvoltunk, de az én fizum is lefelé halad egyre inkább.

Én lépnék, belefáradtam már abba, hogy fülünk farkunk behúzva kell élni, mert ő dorbézol.

Most is lelépet valahova és rágom a kefét hogy hogy jön haza... gyerekkorom óta, ha iszik nem alszok éjszaka, figyelem minden lépését. ha gázvan készenlétben állok. de errő anyum semmit nem tud... nem akarom, hogy miattam is idegelje magát. Én azért még próbálkozom, hogy menjünk. ha nem jönnek, akkor megyek egyedül. Megpróbálok kialakítani vmit, és ha gázvan már tudnak hova menni.

Mért ..anyukád em dolgozik?

Alapjáraton nem volt rossz az én anyám, és a volt férjem sem..hidd el,de én létem...nem akartam, hogy a gyerekeim mocsokban nőjenek fel...és ha még egyszer kezdeném az életem, és így járnék, ugyanezt tenném!!!!!!!!!!

Sosem változnak..az, hogy alapjáraton jó ember, és sajnálom otthagyni, az kevés...lépni kell...

Ez az én véleményem...de lehet tovább szenvedni...mindenkinek a maga döntése, hol rontja el a családja, és saját maga életét.

Annyira átérzem a helyzetedet. Szinte olyan mintha más világban élnének. Totálisan nem látják a való világot. A szívem szakad meg hogy anyukám egy ilyen miatt szenved és nem tudok segíteni neki. Ki van lelkileg az egész család. Nem látom a kiutat. Pegig lennie kell!!!!!!!!

Te nem gondoltál rá, hogy különváljatok. Persze ne haragudj, ha tolakodó vagyok.

17 éveseket már nem nagyon veszi el a gyámügy :)

És vajon a nevelőapádnak van szíve ennek kitenni titeket???

Nekem az igazi apám volt alkoholista... Megfogadtam, hogy soha nem hagyom, hogy egy alkoholista tönkre tegye a gyerekem :(

A helyzet nagyon durva!Agresszív,kötözködős és állandóan ordít!!!!!

Elhanyagolja magát.