Akik utáljátok a párotok szüleit ! (beszélgetés)

Az én drága anyóskám mióta megszületett a kisfiam(4.unoka), minden nap jön(saját kulcsot másoltattak). Az első 3hónapban jött kétszer is a lelkem, 9-délig, aztán2-től este 6-ig... Szoptatni emiatt nem tudtam(szégyenlősebb típus vagyok), mert folyton rámnyitogatott, hogy "szopik-e még?", így már a harmadik héten elment a tejem, folyton felvette a kicsit, mihelyst felébredt vagy megnyeffent, hiába szóltam, hogy ne legyen ölben folyamatosan. A 3.hónap végén összevesztem vele, mert folyton kivette a kicsit a kezemből, a saját kisbabám nálam már meg sem nyugodott, csak nála, a párom azt mondta, én vagyok túl érzékeny...

Egy egész hétig nem jött(múló, szép idő), azóta (másfél éves a kicsi) ismét minden nap, 10percre, délelőtt ő, délután após... Ha megérkezik, a 15kilós kiscsemetém ordít, hogy vegye fel, ő meg mindig közli, hogy "nehéz vagy, a mamika nem bír már!" Gondolkodott volna előbb, ilyenkor jól esik az a bizonyos káröröm, amikor hétrét görnyedve emelgeti:D

Amikor utoljára mondtam a páromnak, hogy szóljon neki, hogy ez így nekem terhes, ne jöjjön minden nap, akkor minden voltam, csak ember nem. Hát belenyugodtam. 30éves vagyok, anyós lassan 70, és ha ő már nem lesz, én majd még lehetek boldog is akár...

Még annyit, hogy amikor a kórházból hazajöttünk a kisbabámmal, akkor anyukám(aki dohányzik) köhögött, és ezt merte mondani neki: "Ugye Zsuzsám nem akarod a nátháddal megfertőzni már most azt a gyereket?" Anyósom, drága, magának ezt a mondatot, amit mondott anyukámnak(aki sajnos nagyon beteg), sosem felejtem el, és majd a ravatalozóban frappáns válaszra méltatom!

Mert ott leszek...

De csúnyát írtatok! Utáljátok a párotok szüleit? Hogy lehettek ilyenek? Drága Anyuka!

Én úgy szeretem, mint a sört!

Asztalon, hidegen, felbontva...

Egyetértek Veled:)

nekem volt még anno ilyen problémám az Anyuval, képes volt felpofozni 19 évesen, hogy neki nem tetszik az a fiú, akivel éppen jártam. Csupa banális dolgokat hozott fel, mint pl, hogy olyan magas, mint én, nem járhatok mellette magas sarkúba, meg 2 évvel fiatalabb, mint én. Mert ugye nem az volt a szokás akkoriban, a fiú legyen idősebb a lánynál. Erre én elköltöztem otthonról. Igaz, csak 1 napra, mert másnap utánam jött a munkahelyemre, hogy beszéljük meg, jöjjek haza. Attól kezdve fogszorítva, de nem szólt:)))

Persze nem ő lett a férjem, de nem anyu miatt, hanem mert ÉN!!! nem akartam.

Anyós viszont sikeresen eltávolította magától a férjemet, és a férjem engem választott. És nem kellett érte semmit tennem.. ( Azon kívül, hogy bebizonyítottam az évek során, hogy szeretem, és fontos nekem). Ma már én sűrűbben megyek hozzá, mint a fia. Na az unokáiról ne is beszéljek. Hát ők se sűrűn mennek. Pedig szemben lakunk egymással.

Sajnos elég sok olyan szülő van,aki a makacssága,a szűklátókörűsége miatt képes elveszíteni a gyerekét,mert nem tud beletörődni a választásába.

Ha nem is fizikálisan,mert azért a szüleinkhez ragaszkodunk jó esetben,de lélekbe igen.Mert sokan nem gondolnak abba bele,ha a gyerekük választottját kritizálják,utálkoznak,azzal pont nem azt bántják a legjobban akit szeretnének,hanem a saját gyereküket.Mert neki fáj ez a legjobban,és ezáltal eltávolodik a szülőtől.A másik fél,meny vagy vő,jó esetben letojja szeretik e,ha nem tud változtatni rajta úgysem.Miféle szülői szeretet az,aki képes ilyen helyzetbe hozni a saját gyerekét?Majdnem mindegy is,hogy van e ok,vagy nincs.Egyszerűen nem dönthetünk helyettük,nem választhatunk nekik társat.Ha békét akarunk,nem szétdúlni a családot,akkor meg kell próbálni elfogadni a gyerekünk számára fontos embert,akit Ő szeret,akivel összekötötte az életét.Az csak mindenkinek rossz,ha nem így van.

Egy ilyen helyzetben pl mondhatja azt is a férj,hogy már pedig az én gyerekemet nem viszed az anyádhoz,hiszen ki nem állhat engem!Milyen példát mutat az unokájának azzal a viselkedéssel,hogy utálja az apját,látni sem akarja?Mert a gyerek akkor is tudni fogja,ha ezt nem mondják ki.

Nem ártana sokaknak gondolkodni,mielőtt elönti az agyukat a gyűlölet.

Pontosan ! nagyon jol irtad .

Tul rövid az elet hogy ilyesmivel foglalja le magataz ember.

Igazad van. Meg kell Nekik mondani, hogy a folyó mindig előre folyik.

De ha meg amúgy jó a viszonya az anyjával elég nehéz választás elé állítani:)

Azért 20 évesen nem lenne szabad ilyen végkövetkeztetést hangsúlyozni.

Csak azért, mert együtt jártok, együtt aludtok, még nem a "párod"... Sajnos ez mostanában nagyon elcsépelt szó, és nem jelenti az igazi, komoly elköteleződést.

Nem szólok bele a fiam életébe. Nem kritizálom, hogy miért nem így, miért nem inkább amúgy...

Én csinálom a világ legjobb krumplifőzelékét, lecsóját és rakott krumpliját és túrógombócát. Aki majd kéri, neki is megmutatom, vagy megcsinálom nekik. Ezután viszont megyek kirándulni, kerékpározni, orgonálni. Ha az unokám palacsintát és pizzát kér, repülök. Ha meg kell tanítani magyarul beszélni ott leszek. Az ő terhüket nem viszem, az enyémmel nem terhelem. Vigye mindenki a maga keresztjét.

Tiszteletet ki kell erdemelni ! Nem relevant hogy a szulö vagy mas " szulö " es csak azert tiszteljuk !

Nem minden szulö vagy felnöt erdemli meg a respeketet!

Gyerek nagyon is jol kiismerik kik erdemlik meg a respektet a többi mind csak kikenyszeritet kieröltetet mert hat a kicsik vilagan könyu uralkodni......

Elfelejtettem hozza teni hogy az " idöseb " generacio meg idösebe teszi magat efele viselekdesel evvel az örökös beleavtkozasal a fiatalok eletebe.

Olyan nehez valami lekötötseget talalni vagy csak eppen az edekli öket hogy es mikor kritazaljak a gyerekeik reszpektive partnerjat?

Nekem is vannak unokaim de gyerekeim viselik gondjukat , elöfordul valami csaladi unnepely akkor ok. talkozunk.

Meg ha arra is jarok soha nem engednem meg magamnak hogy hivas nelkul berontanek hozzajuk.

Ma is arra jartam inlineson ( naponta megteszek több mind 15 km) de eszembe sem volt csak ugy berontani a fiatalokhoz.

Kölcsönös respekt egymas iranyt es mindjart mas a vilag.

Ha most a fiam egy 21 éves lánnyal járna (bár az enyém 29 éves), nem nyilvánítanék véleményt, hanem kivárnék.

Az idő majd eldönti, hogy közjáték az életében, vagy majd a felesége lesz.

Aki valóban szeretni fogja, azt én is szeretni-tisztelni fogom. Tudatom velük, hogy bármit megteszek értük, számíthatnak rám. Ha kérik. A döntésüket elfogadom. Élni és élni hagyni. És meg kell tanulniuk élni. Nálam nincs az, hogy "én megmondtam", "csak a javadat akarom", stb.

Sziasztok!

Mélységesen egyetértek! Miért csak a gyereknek kellene megtenni mindent a jó kapcsolatért? Miért kellene egy felnőtt embernek elviselni, hogy nem veszik figyelembe az ő akaratát, gondolatát, véleményét? Szerencsés helyzetben vagyok, már felnőtt gyerekeim is vannak, de ez nem okozhat problémát köztünk. Nem élem az életüket, de ők sem az enyémet!!!

ELFOGADÁS mind a két részről kellene, hogy működjön, mert az nem lehet, hogy az egyik csak nyeli a sz@rt, míg a másik a vérét szívja. Anyád/apád vagyok címszó alatt.

Ez kinek szólt?

Hangzatos szavak....teszek rá.