Akik csalódtak az anyjukban (beszélgetés)

Mélységesen fel vagyok háborodva, amikor ilyet olvasok...

Én az miatt bőgök mert a gyerekem külföldön él . Nemsokára a másik is.

Mások meg - ahelyett, hogy megbecsülnék azt , hogy a gyerekek körülötte vannak- így viselkednek...

A kisfiad valami álom szép.

Használd ki az anyaság öröméánek minden pillanatát erre a gyönyörűségre

Ölellek: Bibe

NEM mondhatja, mert ezzel SAJÁT Magára önti a szart.

Az anya neveli fel a gyerekét. Olyanná lesz, amilyennek neveli.

És végül, mindig a gyermeke marad.

Majd ha ez az asszony 75 éves lesz, és bekéretszkedik a ganaj lányhoz, mire számít ugyan?

És más nem is illeti meg.

"Ja , és a legfontosabb: a gyógyító mesterem azt mondta, rám hárult az, hogy a családom útját , vonalát megszakítsam. ugye értitek ezt?

Én nem ilyen anyuka lettem!!!"

Hasonlít a sorsunk..én is megszakítottam a vonalat:)

Sziasztok!

Pár mondatban mesélem el a történetet az édesanyáról, akinek kedvenc időtöltése: engem félholtra verni. A leki terror , megalázások , iszonyú testi kinzás...

Diplomás magas beosztású ember..

Két történet: a bili mellé pisilte, felnyalatták.

Annyit bántott ( lelkileg), hogy megvakultam már felnőttként.

Meghalt 12 éve.

Nem haragszom rá, megbocsájtottam neki és magamnak is.

Ennek ellenére a mellemben daganatok nőnek. Akik értenek hozzá, tudják, ez mit jelent. legbelül még mindig hurcolom....

De nem adom fel. Rendet rakok az életemben.

Ja , és a legfontosabb: a gyógyító mesterem azt mondta, rám hárult az, hogy a családom útját , vonalát megszakítsam. ugye értitek ezt?

Én nem ilyen anyuka lettem!!!

Bibe

Nem lesz fáklyásmenet-de épp itt az ideje!

Sok sikert, és ne hagyd magad!!

Az anyám Húsvét vasárnap tökrészegen hívott fel! Azt hörögte, írjak alá egy papírt..kérdeztem, milyen papírt? Azt mondta, hogy szoc.otthonba akar menni...

Hát persze..ahogy ő elképzeli...fél millát kéne ahhoz fizetni, h valahova bekerüljön!!!!!

Kérdeztem tőle, hogy most megint mi a jó fészkes baja van?? Azt mondta, elhagyta a Jani!

Ki nem szarja le??????? Meg hogy egyedül van, nincs kihez szóljon.Mondtam, pont leszarom, te akartad így! Ismét iszik, mint a kefekötő!

Anyák napja??????? Régen nem ismerem ezt a napot!!! Csak amikor a saját gyerekeim jönnek köszönteni:):) És ez mindennél fontosabb számomra!:)

Szia!

Dettó, engem sem érdekel az anyák napja, pont leszarom. Csúnya, de így van: a saját mamámat (nagymama) sokkal többre becsülöm, jobban szeretem, mint az anyámat, aki a világra pottyantott.

Épp ma mondtam valakinek, hogy anyámék csinálhattak volna helyettem inkább valami mást, mondjuk kisszéket:(

Én sem láttam már mióta!

Baccus!

Néha összefutok vele az utcán, és ennyi.

Nem hiányzik, és az a fura, hogy nincs lelkifurdalásom amiatt hogy nem megyek hozzá...

És vasárnap anyák napja, és annyira nem érdekel! :(

Január óta nem láttam, de nem hiányzik: semmit sem érzek iránta, csak a nagy üresség van bennem.

Húgom révén hallok felőle, de nem reagálok rá, amikor a húgom panaszkodik rá: neki (húgom) legalább van miért tűrnie ezt a furcs anyai szeretetet, amit anyám tud neki nyújtani.

Neki van saját háza: nekem ő ne panaszkodjon.

Nem haragszom rá, csak kicsit bánt, hogy tudja a szíve mélyén, hogy nekem köszönheti a házát, mégsem állt mellém, amikor anyámmal Karácsony után pár nappal összeugrottunk ez miatt...

Nem baj, egyszer majd mindenki megkapja a méltó büntetését.

Megértelek!

Egyszer részegen azt mondta nekem, hogy "azért utállak, mert az apád csinált"!

Volt egy időszak, mikor vele laktam..miattam kapott egy lakást, amit aztán később elittak..szóval én voltam a beszerző..rum, konyak és stb...nagyon emlékszem arra,hogy mennyire szégyelltem a boltban magam..14 évesen naponta kétszer zavart le!!!!amíg ki nem ütötte magát!

Ezért is menekültem a házasságba.de mint kiderült cseverből vederbe kerültem...De azt már nem hagytam!!!!!

Neked több okod is van rá...

Okom, igaz, nekem is volna, de mégsem annyira "mélyek" mint a tieid.

Engem "csupán" kisemmizett, születésem óta utált, mindig én voltam a rossz, kihasznált. Többször kidobott, míg együtt laktam vele. Lakbért kért tőlem, holott ők tartoznak nekem nem kevés pénzzel. Ha volt valaki (férfi) az életemben-annak "kötelessége" volt minden úgymond férfi munkát elvégezni az ő (anyám) háza körül: különben ment a pofavágás...

Néha eszembe jut Ő...

Sajnos, a szívem mélyén nem tudok rá sokáig haragudni, pedig eléggé elcseszte az életemet:(

De nem hív sem ő, sem a húgom, aki állítólag nem haragszik rám:(

Én pedig nem megyek feléjük, ez hótziher!!

Sajnálom, Humony:(

Ilyet soha ne gondolj, hogy jobb lenne nekik nélküled..ez butaság..

Menj el a lányodhoz, öleld meg, és mondd meg neki, mennyire szereted!

Végig olvastalak benneteket,és gondolkodóba estem hogy belemerüljek-e a témába.Eddig azt hittem hogy az én anyámnak,csak miután férjhez mentem 18 évesen,szün tem meg létezni,de ahogy visszagondolok a gyerekkoromra,rá kell jönnöm hogy már akkor sem kaptam sok szeretetet:-(

Azért tisztelem becsülöm,hogy egyedül tisztességesen felnevelt,de akár hogy gondolkozok,nem emlékszek hogy egyszer is mondta volna hogy szeret!

Igen,és most nincs semmijük!! Bár nálunk nem csak anyám a hibás leginkább apám a bűnös.Egymást vitték bele az italozásba,az adósságba.Volt midnen amit el lehet képzelni.Ha nincsennek nagyszüleink akkor nem is tudom most hol lennék.Pedig ez mind úgy ment hogy a külvilág ebből szinte semmit nem látott(a rokonság)a szomszédok meg nem akartak látni.Csak a rossz emlékeim maradtak meg,és úgy érzem hogy ezt én soha nem tudom nekik megbocsájtani.Igaz hogy van egy kedves aranyos megértő férjem és két gyönyörű gyerekem akiket imádok,és minél jobban arra törekedek hogy meglegyen adva nekik mindent,fizikailag és érzelmileg is.És igen,én is szoktam hibákat elkövetni,de nem akkora súlyúak hogy ezért megutáljanak.És tudok tőlük bocsánatot kérni,és belátni hogy igen is tévedtem.

Tőlük sosem hallottam ilyet,sőt....

Ez igaz!

Te viszont tudod az én hátteremet, (gyerekileg)- és azt is, hogy nem tudtam nekik jó anyjuk lenni...

Remélem, ők nem nyitnak majd rólam ilyen fórumot:(

Most lépek, megyünk óvodába...

Ejjj..Bence..ne hozz zavarba:) Mint írtam ,én sem vagyok hibátlan!

Azt elértem, hogy mindkét gyerek bizalommal fordul hozzám, ha nyűgjük van..és persze, mindig minden helyzetben mellettük állok. De nekem is voltak nehéz éveim, mikor kamaszok voltak..alább leírtam, hogy én akartam élni az életüket..és ez nekik is rossz volt! Aztán egyszer leültettek, és megkértek, hogy ezt hagyjam abba, mert nagyon terhes nekik..és én beláttam, hogy változtatni kell.Most bármilyen döntést hoznak az életben, én mellettük vagyok..mert ez a dolgom..ezért lettem anya!