Ajándék gimis ballagásra (beszélgetés)
Amennyit akarsz, azt és annyit. Nincs olyan, hogy szokás.
Van aki 200 ezret ad, ha elolvasod a korábbi hozzászólásokat, láthatod.
Ezért értelmetlen ilyen kérdéseket kiírni.
Mit szokás manapság ballagásra ajándékba adni? (Gimnáziumi)
Ha pénzt, akkor mennyit?
Köszönom!
Akkor nem értem hogy mire volt jó a kérdés... ha nálatok ez a fontos. Most szépen elteszed amit a fiad kap, aztán jövőre visszaadod... ennyi.
Nem is gondoltam, hogy ennyien válaszolni fogtok! Mindenkinek köszönöm! Érdeklődtem én is egy-két embertől, meg hallottam is,, hogy egy nagyszülők, akik nincsnek nagyon eleresztve 200 ezret adtak az unokájuknak. A nagynéni és nagybácsi pedig 50 ezret adtak a gyerkőcnek. Azt tudom, hogy nagy az elvárás, mert mindenkinek a pénz kell, főleg ha egyetemre megy. Most egy nagyszülő miért ne adjon 200 ezret, ha megteheti! Mi 15 éve unokahugunk gimis ballagására arany karláncot vettünk. A lány az esküvőjére 200 ezret kapott tőlünk. Most az én fiam ballag, és tudom, hogy ők sem fognak sóherkodni. Jövőre viszont a húgom fia ballag. Azért a családtagok tisztába vannak vele, hogy a közeli rokonuk ballag, vagy esküvője lesz, és nem az utolsó pillanatban kaparják össze a pénzt. Az anyósom is mondta múlt héten hogy a fiam ballagására már évekkel ezelőtt félretették a pénzt, amikor még élt az apósom.
Látod, ezen is lehetne vitatkozni :)
Azért nem egészen. Vannak olyan fórumok, amiket kár kiírni, de akadnak építő jellegű fórumok is, ahol lehet hasznos dolgokat megtudni, vagy tapasztalatot cserélni.
Ilyen alapon teljesen felesleges bármilyen fórumot kiírni :) Arra valók az ilyen fórumok, hogy kulturáltan, de vitatkozzunk és tanuljunk egymástól.
Nem is rólatok volt szó, hanem azokról, akik írták, hogy ez elvárás náluk.
Ha megtehették és jó szívvel adták, abban benne van a lényeg, így lehet, megengedem :) Azon lehetne vitatkozni, mennyire okos dolog ekkora összeget adni egy fiatalnak, de az más kérdés.
Teljesen felesleges ajándékozással kapcsolatos fórumokat kiírni. Egymással vitatkozni meg pláne semmi értelme. Hatalmas eltérések vannak az emberek anyagi lehetőségei, meg gondolkodásmódja tekintetében. Vannak, akiknek egy tábla csokoládé megvétele is gondot okoz, de olyanok is vannak, akik erőlködés nélkül kiteszik a milliókat. Vannak, akik szeretnek magukért kitenni, másoknak viszont a szeretet a fontosabb. Lényeg a lényeg, adjon belátása és lehetősége szerint mindenki.
Én mondjuk nem beszélnék kötelezően több tízezres ajándékozásról. Legalábbis nálunk. Mindenki adott, amennyit jónak tartott.
Nem akarok polgárt pukkasztani, de: A férjem gyerekei 1999-ben és 2000-ben, középiskolai ballagásra az anyai nagynénjüktől 100-100 ezret kaptak (egy év különbséggel ballagtak).
Ahogy én látom, jó a kapcsolatuk a mai napig, mármint a fiataloknak meg a nagynéninek.
Ezen az összegen én is meglepődtem, de nyilván megtehették, és abban biztos vagyok, hogy jó szívvel adták.
Egyébként komolyan érdekelne, hogy ezekben a kötelezően több tízezer forintos családokban mennyi a bensőségesség a családtagok között. Mielőtt valaki kiakad: nem azt mondtam, hogy biztosan nincs, hanem hogy érdekelne, van-e és mekkora.
Bocs, hogy már megint beleszólok én is, de azért akkor 2-3 ezer forint kb. most 20-30 ezernek felel meg, mindennek nőtt az ára, a jövedelmek is.
Mondjuk 84-ben én kaptam 2 ezret ballagásra a nagymamámtól, abból vettem 1600-ért egy kosztümöt.
Szerintem összegeket hülyeség hasonlítgatni, mert más volt a nagyságrend.
A kérdést sütötte már el valaki, nem a választ...
Ezt a választ már elsütötte valaki a fórumban, nem tudom, te voltál-e. De teljesen ugyanaz a válaszom, mint trapitinek. Nekem nagy családom van, és az volt mindig az öröm, ha együtt voltunk, részt vettünk egymás ünnepeiben. Nem vártunk el egymástól semmit. A ballagásomon ott voltak a keresztszüleim, kaptam tőlük virágot, meg biztosa mág valamit, nem emlékszem, mit. A lényeg az volt, hogy meg voltam illetődve, hogy elértem egy ilyen fontos eseményt az életemben, és ők velem voltak. A bérmálkozásomra kaptam tőlük valamilyen könyvet (a könyv volt mindig nekem az ajándékok csúcsa), és egy kis ezüstláncot. Oda-vissza a családban ez volt a módi. Az ajándék lényege, hogy örömöt akarok szerezni. Később fordult elő, már húszéves korom után, hogy a keresztszüleim karácsonyra meg a szülinapomra adtak egy csokit vagy teát, amiről tudták, hogy szeretem, és egy kis pénzt is, hogy arra költhessem, amire szükségem van. De ez 2-3 ezer forint volt, és nem 20, 30 meg 50. És igen, nagyon bántott volna, ha nem érzem azt, hogy nekem akartak örömöt szerezni az ajándékkal, hanem kifizettek egy csomó pénzzel. Így is volt, hogy közelharcot vívtam velük, mert volt, hogy 5000 Ft-ot adtak, és mondtam, hogy nekik se megy olyan jól, költsék inkább az unokáikra! de aztán ők győztek. Szóval igen, van ilyen, és szerintem jóval több, mint azok gondolnák, akik ebben a kötelező vagon pénz ajándékozásban vannak benne. Az ilyen megöli a spontaneitást, és ha kötelező jellegű, akkor nem is ajándék, hiszen az ajándékban benne van az önkéntesség.
Igen, így van. A mi családunkban sem szokás ekkora összegeket ajándékozni, és nem is várja el senki. Úgy neveltek, hogy amire szükségem volt vagy vágytam és volt rá mód azt megkaptam otthon, de a nagynéniktől, nagyszülőktől nem vártam sem én sem a családom ekkora összegeket. Ezek azok a dolgok amik aztán szépen megmérgezik egy-egy családban a kapcsolatokat... hány ilyen konfliktus van: bezzeg én Pistike ballagására odaadtam az 50.000-t, ti meg az esküvőnkre csak 30-at... vagy egyik családban egy gyerek van, a másikban három, és mindháromnak elvárják ugye hogy a másik család ugyanannyit adjon stb.
Szánalmas ha a családi ünnepek így zajlanak, és én nagyon örülök hogy nálunk ez nem így van.
Az esküvőnkön pl. külön megkértünk mindenkit hogy ne adjon pénzt, és ha valaki ebből nem értett volna, igen, visszaadtam volna. Vagy pl. a gyerekemnek 7 évesen még eszébe sem jutott soha, és ha a családon múlik nem is fog, hogy a nagyszülőktől 5-10-20.000 forintokat is lehetne kérni-várni egy-egy születésnapra pl. mint ahogyan sok családban szokás.
Aha, mert amikor te voltál a ballagó diák, biztosan az együtt töltött idő meg a jelképes ajándék volt a lényeg, nem is vártad, még csak egy halvány gondolat formájában sem, hogy esetleg pénzt kapsz a rokonoktól... Sőt, vissza is adtad volna biztosan, hogy nem kéred.
ilydn = ilyen
mekora = mekkora
Kicsit félreütöttem...
Igen, mindenki arról sír, hogy ilydn szemét a kormány, meg mekora szegénység van, meg muszáj elhagyni az országot, ha boldogulni akarsz - aztán meg természetesnek mondják, hogy ekkora összegeket kell adni egy gyereknek egy olyan alkalomra, ahol az együtt-ünneplés és a jelképes ajándék lenne a lényeg. Ha ilyenekre kell pénzt kiadni, akkor persze, hogy semmire nem elég a kereset, de akkor nem az államot kell szidni érte, hanem a saját anyagias környezetét meg családját, és saját magát, hogy nem akar vagy nem mer szembemenni ezzel a felfogással.
Egyébként meg akinek jól megy, annak sem biztos, hogy mindig jó volt, miért ne adhatna használható tanácsokat? Csak hogy általános példánál maradjak: hányunknak van férfi nőgyógyásza, és mégis kérünk tőle tanácsot... Én is beszálltam már gyereknevelési fórumba, és többször megdicsértek az észrevételeimért, pedig nincs saját gyerekem. Az az érv, hogy "te mit szólsz bele, neked úgyis jól megy", akkor szokott következni, amikor az ember érdemi véleményt nem tud szembeszegezni.
22. trapiti 2015-03-19 20:32
Azt hiszem, még mindig túl jól megy az embereknek, ha egy érettségire csak úgy röpködnek a húsz- meg ötvenezrek, meg a külföldi utak. Amivel nem lenne baj akkor, ha egyébként az ország nagy része nem azon sírna hogy nem tud megélni...
Akkor kell valamit tenni, hogy ne röpködjenek?
Nem te élsz külföldön, ahol minden jó?
Örülj, hogy ott 1 kereső el tudja tartani a családot, és ne próbálj magadból szentet csinálni.
Én nem szeretek tárgyakat gyűjtögetni, nem kötődöm hozzájuk. Aki fontos arra tárgy nélkül is emlékszem, aki nem, arra bármit ad akkor sem fogok. Van, aki szeret gyűjtögetni, van, aki nem.
Nálunk nincs elvárás semmilyen eseményen, aki akar és tud adni, az ad, aki nem azt is szívesen látjuk.
Ahhoz képest elég sokan tipródnak itt, hogy nem tudnak annyit adni amennyi az elvárás.
Nekünk az volt a fontos hogy akiket szeretünk azok velünk ünnepeltek és jól érezték magukat. Ez valóban pénzbe került, de nem nekik, hanem nekünk. Örültünk hogy vendégül láthattuk azokat akik fontosak nekünk és nem azt lestük hogy mennyi van a borítékban. Nálunk a vendégek kaptak kis meglepetést személyre szólóan. Az ajándékoknak sem az ára volt az értékes hanem hogy szeretettel készültek. Lehet hogy másnak többet ér ha hozzávágnak 50.000-t, de a nagyikám kézimunkájának vagy a testvérem saját készítésű kerámiájának én valahogy jobban örültem. Tudod... kinek mi a fontos...
Igen, és ebben benne van a nagyi, nagybácsi, nagynéni, rokon, nincs ebben semmi kivetnialó szerintem sem...
Nyilván aki 20-50 ezret ad, nem a sír, hogy mikor lesz a bankszámlán a munaknélküli segély, vannak azért még középosztálybeliek, rendezett anyagiakkal, nem kell összemosni a dolgokat.
Te mindent lehúzásnak veszel, az óvodai farsangtól a ballagásokon át az esküvőig. Legjobb, ha senki nem hív senkit, az nem kerül pénzbe.
Gondolom,faca hűtőmágneseket, meg hajgumikat kaptatok az esküvőre.
További ajánlott fórumok: