Ahol több gyerek van, hogy szoktattátok őket osztozkodásra?! (beszélgetés)

Nagyon sok okos hozzászólást olvastam. Nekem három gyerekem van-- ma már felőttek--Nálunk is a mindet elosztunk volt a módi. Pl. vettem Nekik francia drazsét: azt szétosztotta a tegnagyoo--10 év volt a korkülönbség--szí szerint. A maradékot félre kellett tenni, az a szülőké volt. A " tulajdon "hamar kialakult. A legnagyobb lány már " felnőtt volt a kicsikhez képöest. Az Ő holmijához csak akkor lehetett nyúlni, ha megengedte. Neki szót kellett fogadni a két kicsinek.Ó 14 éves volt amikor a két kicsi 4 és 3.Ha elmentünk szinházba, rábízhattam a kicsiket. Felügyelte a mosdást és a lefekvést. Még ma is tiszteletbe tartják a kisebb testvérek ezt a szokást, pedig ma már mindegyik felnőtt, családos. Eszükbe nem jutan azt mondani Neki hogy hülye, szemtelen, nem igaz,nem érek rá, nem érdekel.

Igenis meg kell tanulni mindenkinek , hogy nem minden az enyém, létezik közösség és okozhat örömet a közös játk, közös étkezés.

Természetesen, ha úgy alakult, akkor volt 3 bicaj is, de felesleges volt, hiszen kb. egyformák voltunk, annak ellenére, hogy a húgunk tőlem 4 évvel fiatalabb.

Semmi rosszat nem találok abban, ami nálunk volt és én változatlanul azt gondolom, hogy a legtöbb dologból nem kell saját pl. játék, mert úgy is együtt játszunk. Filctoll? Na ez sem saját tulajdon. Volt egy nagy fadobozunk, ami tele volt filctollal, színessel, tollal, ceruzával, radírral, stb. És kivettük, amire szükségünk volt.

Mint írtam mi hárman vagyunk testvérek és annak ellenére, hogy jól álltunk, a szüleim nem gondolták, hogy 3 bicajt kellene venniük, tárolniuk. A mi gyerek korunkban még minden máshogy volt. Nem az volt a cél, hogy egy szobát telerakjanak játékokkal, hogy így bizonyítsák a szülők a szeretetüket. Mindjárt összeszámolom hány társasunk volt: Gazdálkodj okosan, ki nevet a végén, vitorlázz velünk, sakk, malom és ennyi. A hintalovunkat apukám csinálta, a talicskát, húzogatós kiskocsit szintén és ugye voltak a szülőkkel közösen játszható, külön kelléket nem igénylő játékok (barkóba, gyilkosos, amerikából jöttem, stb). Felesleges lett volna 3 db pöttyös labda, amiből kellett abból volt mindenkinek pl. locsolókanna, úszógumi, kis lapát, de homokozó formák nem voltak külön-külön, mert tök felesleges lett volna három szőlő.

Ha nagy a korkülönbség vagy a méretbeli különbség, akkor kellhet 2 bicaj, de egyébként nem feltétlenül. A húgunk játszott a háromkerekűvel, mi meg a kicsit nagyobb kétkerekűvel, illetve a bátyám egy idő után a nagy bicajjal száguldozott.

Attól függ, milyen korúak, milyen érdeklődésűek, milyen neműek... de még két hasonló személyiségű, nemű, korú gyerek esetében is furcsa szerintem...

Vegyünk pl. egy házasságot... persze jó esetben "minden közös" de azért nyilvánvalóan vannak tárgyaink amik csak egyikünké vagy másikunké. Ha használni szeretném, elkérem. Ez így normális, nem?

Mi ketten vagyunk testvérek közel 5 év korkülönbséggel. Az étel, gyümölcs, csoki stb. mindig 5 felé volt osztva (nagymama is velünk lakott), kevesebbet lehetett kérni de többet nem mint az ötöde. Ha több volt, akkor mindenki kapott egyenlően és a maradékból lehetett még kérni. De általában nem volt ezen vita, mindig meg tudtuk beszéni miből mennyi jut, ki mit szeret jobban stb. Nem kaptunk egyébként amiatt kevesebbet mert kicsik voltunk...

A játékokkal, könyvekkel kicsit más volt a helyzet, és én nem is tartom jónak hogy mindig minden közös legyen. A gyerekek mások, másra vágynak, más a fontos nekik. Nálunk mindkettőnknek megvolt a magántulajdona, amit persze oda lehetett adni, de nem volt kötelező mondjuk 7 évesen odaadnom a legkedvesebb játékomat az akkor 2 éves húgomnak aki biztosan nem tudott volna vigyázni rá (és játszani sem vele). És neki is megvoltak a saját játékai is, amit nem volt muszáj odaadnia. Emellett persze voltak közös játékok, és nyilván ahogy nőtt ő is, egyre több dologgal játszhatott ő is. Szerintem mivel később sem egy kommunában tervezzük az életünket, fontos a magántulajdon, fontos annak a megtanulása is, hogy bizonyos dolgokat el kell kérni ha használni akarom, vigyázni rá, és vissza is kell adni.

A lányom egyetlen gyerek, nem önző, nem irigy. Ételen, csokin stb. ugyanúgy osztozunk a családban mint anno nálunk otthon, de nekem is, neki is és az apjának is vannak saját dolgai. Ha használni akarom pl. a filctollait, megkérdezem tőle. Ha ő akar hozzányúlni az én cuccaimhoz, megkérdezi ő is, az apja is... nem azért mert nem adnánk oda, hanem mert tiszteljük egymást ennyire. Szerintem egy gyereknek meg kell tanulnia, hogy nem minden közös, különben tényleg úgy fog viszonyulni a dolgokhoz, hogy minden az övé...

Szerintem nem reménytelen.

Volt saját bicajom, mert elvileg én kaptam karácsonyra, de olyan nem lehetett, hogy a testvéreim ne mehettek volna vele. Tehát az enyém is volt és nem is:)

Mi hárman vagyunk testvérek. Nálunk minden játék közös volt. Olyan nem létezett, hogy csak az enyém vagy csak a másiké. Általában anyukám osztott mindent, pl. dinnye, amíg csak bátyám volt, addig a dinnye mindig 4 felé lett elvágva és nem ehette meg a másikunk más adagját, de ha akartam, akkor odaadhattam másnak. Amikor már húgunk is lett, akkor 4 negyed volt a dinnyéből és az egyik negyed kétfelé vágva nekem és a húgomnak. Nem volt apelláta ennyi járt és kész. Sosem hisztizhettünk semmiért, olyan nem lehetett, hogy nem játszhat valamelyikünk valamivel, mert azért bünti járt.

Valahol ezt a mai napig tartjuk. Ha van valamim, de a húgomnak nagyobb szüksége van rá, akkor én egy könnycsepp nélkül odaadom neki és fordítva is így van. A gyerekemet, aki egyke, pont ilyenre neveltem. Neki nem a tesóival kell osztozkodnia, hanem velünk a szüleivel, így megtanulta, hogy nem minden az övé.

Voltak dolgok, amiből több járt a legnagyobbnak pl. a dinnye, mert ő többet tudott enni, mint mi és meg is ette, ellenben velünk, akik a negyed felét is alig tudtuk megenni.

Nálunk is ez volt, amikor kicsi voltam, azzal a különbséggel, hogy nem feltétlenül a legnagyobb osztotta (vágta, darabolta stb.) szét (ha mondjuk ételről volt szó). Aki oszt, az úgy is megpróbál egyenlően osztani.

Játék átengedése már bonyolultabb, mert minden az kell, ami a másiknál van.