Amíg ők még alszanak

Amíg ők még alszanak

Martha elgondolkodtott. Soha sehol nem olvasta, hogy XY bepakolt a mosogatógépbe. Nyilván nincs semmi irodalmi jelentősége. Persze, hogy nincs. Miért lenne? Pedig lehetne. Hiszen nyilván jelent valamit, ha -teszem azt- valaki bepakol a mosogatógépbe. Például azt, hogy van mosogatógép. Van áram. Van víz. Vannak edények. Van, de legalábbis volt étel. Van hozzá ereje, képes megtenni.

Nincs semmi irodalmi jelentősége.

Semmi jelentősége.

Martha először is kipakolt a mosogatógépből, mindent a helyére. Ha épp nem volt helye, csinált ott, ahol lennie kell.

Martha beteg volt. A kór az agyát támadta. A központi idegrendszert. Ettől volt, hogy lelassult, hamar fáradt. Volt, hogy nehezére esett mozogni. Meg még apró finomságok. Fájdalmak, egyéb szervi okok nélkül, a szemmozgató izom rendellenes működése, egyensúlyzavarok.

Persze ez a lelkének sem tett jót. Kacéran kerülgette a pánik, a szorongás, a depresszió. Ellenség lett a teste, mert nem szolgálta úgy, ahogy elvárta volna.

Tehát Martha kipakolt a mosogatógépből. Aztán bepakolt a mosogatógépbe. Lassan, akkurátusan. A tányérokat, tálat alulra, az evőeszközöket felülre, a poharakat, apró edényeket középre. A főzőedényt az imént rakta el, azt az előző kör már elmosta. Most így csak ezeket. Kellett a hely, hogy előkészítése a csirkét, amit az imént vett a boltban. Négy combot még szárnyakat.

Ebédre elhívja az anyját.

Neki biztos elég lesz egy szárny.

De azért mind a négy combot megsüti, hátha Anya mégis megbírkózik egy combbal.

Talált a boltban féláron csirkemellet is. Azt szépen feldarabolta, bezacskózta. Egy részéből rántott húst, masikból ragut tervezett.

A csirkemell darabolasa közben Kismacska felágaskodott a pultra, határozottan jelezve, hogy neki bizony igénye támadt a nyers csibehúsra. Nagymacska kicsit odébb ült türelmesen, de szemét folyvást gazdaaszonyán tartotta. Igen, Flóra is igényt tartott a nyers falatokra, de visszafogottabban. Ő máshol jelezte határozott igényét.

Martha elrakta a fagyra a melleket, behelyezte egy tepsibe a végtagokat. Előbb egy kisebbe, majd mikor az kicsinek bizonyult, egy nagyobba.

De mi legyen a hullával?

A macskáknak nem adhatja. Nagyon bizarr gondolat volt, hogy a macskáknak emberhúst adjon. Még ha később akár erre is sor kerülne, jelenleg roppant idegen érzéssel töltötte el.

Na meg nem is boldogulnak vele.

Alufóliát tépett és befedte a tepsit vele, miután sót, oregánót, bazsalikomot szólt a csirkecombokra. Meg füstölt paprikát is. Kb. egy éve fedezte fel, hogy lehet kapni a boltban füstölt paprikaörleményt, azóta az az egyik kedvenc fűszere. Saját készítésű fokhagymás olajjal is meglocsolta a combokat, eztán fedte le alufóliával a tepsit.

Közben hallotta, hogy a férje horkant egyet álmában, és a gyerek is - végre nem náthás szörcsögéssel- egyenletesen szuszogott.

Befedte a húsokat és a tepsit betette a sütőbe. Alá még nem gyújtott. Messze még az ebéd, hiszen még alszanak.

De mi legyen a hullával, aki fent fekszik a nappali padlóján?

Nem, nem fog feléledni. Kétségtelenül meghalt. Egyrészt sem légzése, sem pulzusa nincs, másrészt a kisagy felől a nagyagyba elhelyezett egyenes négyes kötőtű garantálta hullasága végleges voltát.

Meghalt. Kész. Kampec. Vége.

De mi a fene legyen vele?

Martha felébredt az éjszaka közepén. Ahogy telt az idő, ez egyre sűrűbben megesett vele. Próbált a másik oldalára fordulni, de most nem működött. Egyre jobban feszítette a hasát az inger, hogy lemenjen a mosdóba. Szinte minden éjjel ki kellett mennie.

A sötétben indult el, aztán még időben észrevette a testet a nappaliban. Nem igazán értette, hogy hogy került oda. Nem jött vendég, nem jött senki, míg ébren volt este. Felkapcsolta a villanyt, és egy középkorú megtermett férfi üveges tekintete bámult rá vissza. Nézte egy darabig, de nem mozdult. A mellkasa sem. Közelebb merészkedett. Megerintette a nyakát, mely hideg volt. Igyekezett kitapintani a pulzusát, de az sem volt.

"Mit kezdjek veled?" Tette fel a kérdést a testnek, mely természetesen nem valaszolt.

Igyekezett nem pánikba esni. Lassan beóvakodott a hálószobába és felébresztette a férjét, aki kérdőn nézett rá. Elsuttogta, hogy valami van a nappaliban, óvatosan, hogy a gyerek ne ébredjen fel. Sam kelletlenül felkelt, kiment a nappaliba, majd visszajött.

"Nem tudom, szívem mit láttál. De már nincs ott." Majd visszafeküdt.

Martha erőt vett magán, és újra elindult. Nem felejtette el, hogy milyen inger ébresztette fel. Óvatosan lépkedett. Nehogy belerugjon a tetembe. Megkerülte, majd dolgavégeztével visszafeküdt.

Reggel mindenki előtt ébredt. Elment a boltba. Megvette az ebédrevalót.

Tanakodott, hogy mikor kellene begyújtani a sütőt. A férje lassan mozgolódott. "Tegyek fel kávét?" kérdezte. Az igenlő válaszra széttekerte a kávéfőzőt, a használt őrleményt a kukába dobta, vizet tett a tartályba, és kávét, összetekerte a készüléket, felrakta, alágyújott, majd várt. Mire kifolyt a káve, a férje is megérkezett.

Megitták a kávét.

"De mi a fenét csinálják a hullával?" -gondolta.