Agresszív az 1 éves babám. Ha valamit nem szabad neki, akkor megpofoz, tépi a hajam, játék közben csapkod. Mit tegyek? (tudásbázis kérdés)

Én azt gondolom, veréssel nem lehet nevelni. Agrresszióra nem az agresszió a megfelelő válasz. A szülőnek meg kell találnia azt a módszert, ami használ. És mindig van ilyen. Az ütés annyit jelent, hogy kifogytunk az érvekből és egy szülőnek tudnia kell érvelni.

Laikus szemmel több tanulságot lehet levonni. Az én rokonságomban is van több gyerek. Azt tapasztaltam, hogy egyes szülők meg vannak győződve arról- helytelenül- hogy mindent kkipróbáltak és végül csak értelmetlenül kiabálnak vagy ütnek. Konkrét példám van erre. Szerintetekk hogy reagál a gyerek? Talán meghúzza magát 10 percre, aztán folytatja. Leköpköd mindenkit (igen, idegeneket is), leqrváz mindenkit, üt, visít, káromkodik, etc. Ennyit ér el a szülő. A gyerek azt látja hogy a szülő is elengedi magát, miért is viselkedne ő másképp...?

A másik, amikor a gyerek valóban problémás és szakemberhez kellene vinni, akinek az a dolga hogy felmérje a helyzetet és utat mutasson. Sajnos ismerek olyan szülőt, aki nem viszi a gyerekét (vagy csak 1-2 alkalommal, akkor is vonakodva), mondván, ezzel őt ne szégyenítsék, micsoda rossz szülő lenne ő mindenki szemében. Erről azt gondolom, nem az a rossz szülő, aki a gyerekének keres egy jó szakembert- bármilyen gondja legyen- hanem pont attól lesz valaki trehány, lenézni való szülő, hogy finoman fogalmazva is sz*rik a gyerekére és nem foglalkozik a problémáival. Akit én ismerek, az konkrétan felháborodik amikor az óvónő vagy a védőnő szóvá teszi, hogy a gyerek fejletlen, el kellene hordani ide és oda, mert gondok lesznek az iskolában. Most erre mit mondjon az ember? Nem mindig nevelési hiba az, ha a gyerek nem elég ''okos''. Nem mindig a szülő hibája. Persze itt nem csak a tanulási nehézségekről és hasonlókról beszélek, hanem a komoly viselkedési zavarokkal küzdőkről, akik brutálisan agresszívak pl. Minden ilyen helyzetben kell szakember, aki utat mutat és segít. Joga van a szülőnek megkeresni azt, aki neki megfelel, rengeteg lehetőség van. De hogy vannak akik nem foglalkoznak ezzel és nem segítenek a gyereken és még ráadásként meg is sértődnek, az engem személy szerint mélységesen feldühít. Önző az ilyen ember és nem segít a gyerekén, pedig attól lesz valaki jó szülő.

Ezek a korai viselkedési nehézségek szerintem önmagukban nem adnak okot aggodalomra, hiszen kis törődéssel a gyerek ezeket elhagyja.

Egy- két pofon senkinek sem árt meg és kell is, de ha egy szülő jól kiismeri a gyerekét és képes megfelelően kommunikálni vele, ütésre csak nagyon ritkán kerül sor és akkor is elég egy kisebb pofon, nem kell vörösre verni ahhoz, hogy elérje a kellő hatást.

Ezt mind a közvetlen környezetemben tapasztaltam és hiszek benne hogy megfelelő baba- mama kapcsolattal és türelemmel mindenki megtalálja azt a módszert, ami a babájának kell.

Erdemes elgondolkodni ezen, vajon ez veletlen? Nem-e szabälyszerüen hozta ezt a döntest a termeszet?

Hiszen a vilägunk egy adok-kapok rendszer, ha valakinek meghuzod a hajät, elöbb utobb a tiedet is meghuzza valaki. A karma visszaüt mindnekire.

Sztem kär ennyire tullihegni ezt a dolgot. Ne värjuk mär el egy 1eves gyerektöl, hogy fenöttkent viselkedjen. Az en öcsem is püfölt rendesen mikor kicsi volt es az en gyrekeim is püföltek mikor kicsik voltak, mos pedig mindhärom emlitett szemely kiegyensulyozott.

Veszekedni pedig igenis KELL. Minden kapcsolat kompromisszumhozatalok sorozata. Ha feljön egy problema meg kell vitatni es kompromisszumot kell kötni. Nyilvän nem kell tettlegességig fajulnia a dolognak, d epont az a lenyeg, hpgy a gyerekek mintät kapjanak rä hogyan alakul ki egy vihaar es hogyan csendesedik le. Normäl körülmenyek között egy kompromisszum meghozatala formäjäban.

SZtem meg kell ertetni azzal agyerekkel, hogy mik a szablyok. Regen is elcsattaant pär pofon es megis emberek lettünk. Söt ami idönkben nem volt diäkgyilkossäg meg ennyi väläs, mert tudtuk hol van a hatär. En räcsapok a gyerek kezere nyilvän jelzes erteküt csak, de tudja, hogy ezt nem szabad. Ha toväbb folytatja ignorälom. Megiscsak en vagyok a szülö, fene jo viläg van manapsäg. CSak kerdes hova vezet.

Mai világban hol nincsenek gondok?

Nálunk nem divat a verekedés meg ilyenek,bár azt megfigyeltem,ha apa itthon van,olyankor jobban előjön belőle.

Nem mondom,hogy nem szoktunk vitatkozni,de azt is csak módjával.Az is igaz,hogy picike korától ilyen a lányom,nagyon akaratos,makacs,hisztis.

A nagyobbik,nyugodt,alkalmazkodó természet.

keresem az okát,mi miért van,de akármit akárhogy csinálhatok, a kicsinek sehogy sem jó.

Nincs valami más ok a háttérben? Nem vagy valami miatt feszült, nincsenek problémák a férjeddel, vagy mással? Mert szerintem olyankor lesznek agresszívak a gyerekek, ha valami nem stimmel otthon, ők mindent megéreznek. A barátnőméknél is ez van, és azért, mert gondok vannak a férjével, mert agresszív, türelmetlen, verekszik is sokszor, kiabál és ezt a gyerek az anyján és a kistestvérén vezeti le. Amikor az apa normálisan viselkedik, (ami sajnos nagyon ritka), nincs is semmi gond.

persze ez csak egy ötlet, nem biztos, hogy nálatok is ilyesmiről van szó.

Sziasztok!

Mi nyáron már 3 évesek leszünk,de dettó ugyanezek vannak nálunk is,ver,húzza a hajamat,rugdos,ha hazaérek a boltból miért jöttem haza,ha eszek miért eszem meg,szal számomra nagyon durva,mert a nagyobbiknak semmi ilyen hülyesége nem volt.

Mi lesz vele óvodában?ott is ilyen lesz?A nagyot is üti vágja,minden ok nélkül.Én aggódom,nehogy nevelési tanácsadó legyen a vége.

Van néhány alapvető dolog a gyermekpszichológiából, amit nem ártana minden anyukának tudnia: az egyik ilyen, hogy a gyerekek 5-6 éves korig kizárólag a saját szemükön keresztül látják a világot. Azaz nem képesek arra, hogy mások helyébe képzeljék magukat. Éppen ezért ha meghúzza a hajad, s erre te is meghúzod az övét, nem azért fogja abbahagyni, mert belátja, hogy az fájdalmas neked, hanem azért mert megtanulja, hogy ha ő meghúzza a hajad, te is meghúzod az övét.

Nem tudom érthető-e, de érdemes tisztában lenni evvel a különbséggel, mert a kettő nem egy és ugyanaz.

SEMMI KÉPPEN NEM SZABAD HAGYNI, HOGY VEREKEDJEN.

De persze megverni sem lehet érte. Ha látod, hogy ideges és üt vág akkor állítsd le és ültesd az öledbe és üss kicsit a kezére, hogy Neki is fájjon picit, nem kell aggódni semmi baja nem lesz. Meg kell tanulnia, hogy az a másiknak fáj mert különben úgy jártok ahogy a snőm a kisfiával. 2 éves gyerek ütögeti a 10 éves nővérét és senki nem tett semmit és a gyerek egyszer egy tányért vágott a nővéréhez annak pedig letört a foga.

A bezárást semmi féle képpen nem javaslom, nem szabad egyedül hagyni a dühével.

Nálunk még az vált be,hogy bevisszem a fürdöbe és hideg vizzel megmosom az arcát.Mondjuk én ezt hisztinél szoktam alkalmazni,de már csak elég be menni a fürdöbe megnyitom a csapot megkérdezem abba hagyja-e és mondja igen.Ez egy fokkal jobb mint a nyakon öntés!:)

De lehet te is kiprobálhatnád ha bántják egymást akkor bevisszed és megmosod a pofiát.

Nekem is most lesz 13-án 2 éves a kisebbik fiam és nála nagyon bevált.Ö harapta sokáig a tesoját,de már leszokot rola.

Ha kiprobálod remélem hatásos lesz nálatok is.

Van egy másik topic ott szegény indítót majdnem megkövezték mert rá mert csapni a gyerek fenekére.

Persze ahogy nő a gyerek egyre jobban felfogja a beszéd értelmét, de nem hiszem hogy egy 1-2 éves gyerek felfogja hogy mi az hogy áram és mi az hogy ráz hiába mondod el neki százszor.

Sajnos ez még elő is fog fordulni.

Alapjában nem hiszek ebben az agresszió agressziót szül, vagyis ebben a formában nem. Az hogy nagyon ritkán a kezére, fenekére legyintesz még nem agresszió.

Nálunk is van néha hogy kap egy picit, de nem lett agresszív tőle. Soha nem közelít a kicsik felé durván vagy fenyegetően. Mindig nagyon óvatos. Hiába tudná elvenni tőlük a játékot vagy megverni őket nem teszi. Persze a nagyobb haverokkal néha összekapnak, de az is nagyon ritka. De az is kimerül abban hogy húzgálják egymás kezéből a játékot és veszekszenek egymással hogy "enyém, add ide". Nagyon ritka hogy ennél tovább mennek. Már kicsi koruktól úgy próbáltunk nevelni őket hogy ami a másik kezébe van azt nem vesszük el, ha leteszi akkor lehet elvenni. Bejött eddig.

sok évvel ezelőtt olvastam James Redfield könyvét, a Mennyei Próféciát. Van benne egy érdekes rész arról, hogyan kell a gyerekekkel kommunikálni. Amit ő leírt, azt azóta sok helyen lehet olvasni/hallani, kibővítve.

Figyeltem a húgom kislányát, ahogy a szülei mondogatták neki, hogy "nem szabad...". A "nem" szót mintha meg sem hallotta volna a mondatból, és felszólításnak vette, még nagyobb lelkesedéssel vetette bele magát abba, amitől épp el akarták tiltani.

Nagyon nehéz lehet, de meg kell próbálni úgy kifejezni, mit szeretnénk elérni a gyereknél, hogy ne szerepeljen benne az, hogy "nem". És röviden kell fogalmazni, az ilyen kicsiknek még nem lehet a lelkére beszélni (a nagyobbak sem szeretik).

Nekem gyerekként mindig az hatott a legjobban, amit apukám csinált. Ha rosszalkodtam, csak annyit mondott, ő most ettől szomorú.

Remélem, ki lehet valami hasznosat hámozni abból, amit írtam :)

sziasztok!

Nálunk isvolt hajtépés.Szárazra beszélhettem a számat,hogy ne csinálja,oda se neki,azután bevezettem,hogy én is azt csináltam mint o,megtépte a hajam én is megtéptem az ovét(persze nem vittem túlzásba,csak annyira,hogy tudja milyen érzés),ez után elég hamar leszoktunk rola.

Sajnos ma elvesztettem a türelmem, mert nem akarta, hogy bepelenkázzam, így úgy döntött, hogy szájba rúg. Rácsaptam a lábára. Na nem nagyot! Csak nagyon dühös lettem és elöntötte az agyamat a méreg. Aztán elkezdtem neki mérgesen, határozott hangon magyarázni, hogy ez miért nem volt szép. Erre elkezdett zokogni. Nem az ütéstől, hanem a szídás miatt. Ha egy lélegzetvételnyi szünetet tartottam, akkor abba hagyta, majd ha folytattam megint sírt.

Egyébként a tapasztalatom azt mutatja, hogy nincs értelme ilyenkor a kézre csapásnak. Egy, hogy megnézi magának a kezét, amire csaptam és csinálja tovább. A másik, hogy ha az agresszióra agresszióval válaszolok, akkor csak azt támasztom alá, hogy ez helyes viselkedés. Meg lehet oldani dolgokat verekedéssel. Pedig ugye pont az a cél, hogy erről szoktassam le!

Nem semmi csodálom a türelmed. Az én fiam ehhez képest egy szent. Nálunk az utcai hiszti kimerül annyiban hogy megpróbálja kihúzni a kezét az enyémből és megáll hogy nem jön. Ilyenkor ránézek és elmondom hogy itt járnak az autók. És jön tovább.

Itthon azért szokott durvább is lenni, de szerencsére nem sok.

Az én kisfiam 2 éves, és túl vagyunk a pofozós-hajtépős korszakon. Le kellett fogni a kezét, elmondani hogy nem szabad. Napi többször volt a tépés-ütés, most mondjuk havonta egyszer előfordul, de egyre ritkább...

Próbáltam a kezére csapni, de a másodiknál visszaütött, úgyhogy a kézrecsapást elhagytam, mert aggresszív lett tőle. A fenekére hiába csapok, mert ott a pelus. Mostanában ha hisztizik, akkor leteszem a szőnyegre, hagyom hogy kihisztizze magát, nem veszem fel, mert olyankor csapkod... a hisztik is ritkábbak lettek, és én is okosabb lettem :)

Sziasztok!

Nem tudok még tapasztalatból beszélni, a kislányom még csak 4 hónapos. De!

Mi az, hogy megüt? Azért ne a nyúl vigye már a puskát. Most kell megszabni a határt, mert a fejedre nő.

Most nem leszek népszerű, de a fenekére kell csapni, vagy a kezére, amelyikkel üt. És utána elmagyarázni neki, hogy mi miért volt.

nekem a gyerek 3 múlt egy hónapja. egy éves kora óta rettenetesen hisztis, bölcsiből a pszichológushoz is tanácsolták, el is vittem. na ott nekem is a pohár víz taktikát javasolták. Jelzem, több pszichiáter, szóval ettől pszichés baja ezek szerint nem lehet.

Az meg hogy verekszik egy gyerek?????????????

Hát... nem tudom, volt hogy olyan pofont kaptam tőle, hogy reflexből csattant utána a kis arcán, azt hittem megszakad a szívem:-(

de utána elmagyaráztam neki, és soha többé nem csapott arcon. Néha ütögetni próbál, olyankor lefogom a csuklóját, kicsiot megszorítom, és megkérdezem tőle, hogy szeretné -e ha neki is fája? persze hogy nem.

Az meg hogy hajam húzogatja, azt hiszi játék... hát jól visszahúztam neki, utána nem csinálta többet. Ennyi.