Agresszió (beszélgetés)


10. Lenna34 (válaszként erre: 3. - Sirga)
aug. 20. 10:49
Élettársam nem dolgozik, ő rokkant, elviseli mert muszáj. Alapvető dolgokat meg ěrtet, pl ha enni akar vagy inni sőt ki is szolgálja magát.
9. Lenna34 (válaszként erre: 3. - Sirga)
aug. 20. 10:47
Nem ért max a gyere és a nem szabad, beszéd értěse gyenge
aug. 11. 17:28
Az intézettel teljesen igazatok van, egy nap majd én is ezt tervezem. Nagyon tudatos döntés, de ezt meghozni érzelmileg is kell, és az már nem egyszerű.
aug. 11. 14:48
Én is az intézetet javasolnám. Sok erőt kívánok!
6. fincsi5 (válaszként erre: 5. - Százas Evelin)
aug. 11. 14:32

Teljesen egyetértek, ne érdekeljen, ki mit mond, legyen intézetben, ne3ki is jobb, mert úgysem lehetsz végig vele. Melletted pedig semmit nem tanul meg. Fájdalmas, de mindkettőtöknek csak ártasz, ha te akarod gondját viselni.


Sok erőt!:)))

5. Százas Evelin (válaszként erre: 1. - Lenna34)
aug. 11. 13:44

Azt írod, nem tudod fejleszteni, mert félő hogy attól kiborul.

De akkor elvileg fejleszthető...

Megértem, hogy te odahaza egyedül nemigen mersz belevágni a dologba, hiszen végülis ez akár veszélyes is lehet a testi épségedre nézve. Szaksegítség kellene...

Ha otthon tartod őt, akkor nem kaphat fejlesztést, te meg nem kaphatsz az ő ellátásában, gondozásában szakszerű segítséget, - hát kinek jó ez?

Ideig-óráig tudod egyébként is csak fenntartani a mostani helyzetet, tényleg rámehet az egészséged és akkor lépéskényszerbe kerülsz, - másrészt egyszer, majdan, amúgyis eljönne az az idő, amikor a gyereked tenélküled egyedülmaradna...

El kellene válnod őtőle már most. Ez az ő érdeke is, - nade a tiéd is.

Az eddigiekben dícséretesen, hősiesen kitartottál, de ne feszítsd túl a húrt.

aug. 11. 12:14

Döbbenetes mit kell átélned! Minden elismerésem a tied amiért van erőd ehhez a beteg gyermekhez. Én is csak egy bentlakásos intézményt tudnék javasolni. Egyébként előbb-utóbb a kényszer fog erre rávinni mert amkor rámegy az egészséged, nem fogod tudni őt ellátni. Jobb lenne ezt megelőzni és idegileg/lelkileg helyre jönni, mert ez a élet mérgező rád nézve. Esetleg ha mégis otthon akarod tartani, nem lehetne kérni az orvosát hogy jobban lenyugtathasd napközben? Bocsánat én nem értek hozz, csak a te védelmedben gondoltam erre.

Próbálj változtatni a helyzeten a javasoltak valamelyikével, mert ezt örökké nem tudod viselni.

Sajnállak nagyon, és kitartás kívánok!

3. Sirga (válaszként erre: 1. - Lenna34)
aug. 11. 11:28

Ha lehetséges, megértem, mit érzel. Alapjaiban hasonló helyzetben voltam (szintén autista gyermek), de szerencsére ő csak kicsinek volt agresszív.

Meg tudja értetni magát? Kommunikál? Érti, amit mondtok neki? Mi szokta feldühíteni, vagy mi okoz neki örömet?

A legnehezebb feladatot kaptad az élettől. Ez feldolgozhatatlan. Hős vagy. Tudom, ilyenkor nincs igazán kihez fordulni, egyedül maradsz a kétségeiddel, gondolataiddal. A Te életednek a fiad lett a főszereplője, ami érthető, de egyáltalán nem fair.

Élettársad dolgozik? Ő hogy viseli?

aug. 11. 09:19
Vannak bentlakásos intézmények, ahol hétközben szakemberek foglalkoznak a gyerekekkel. Ha ez megoldhatatlan, akkor a családsegítő központhoz lehetne fordulni, hátha van ötletük. Sajnos speciális nevelési igényük van az ilyen gyerekeknek, ez otthoni körülmények és hozzáértés nélkül szinte lehetetlen feladat neked. Próbálj segítséget kérni rokontól, ismerőstől, hogy legalább pár órára ki tudj szabadulni.. Szerintem.
aug. 11. 09:04
Annyira rosszul érzem magam. A padlón vagyok nincs élet célom. Egésznap itthon a négy fal között az elettarsammal és a 15 éves autista nem beszélő fiammal, annyira rossz anyának érzem magam. Fiam időközönként dührohamos nekem támad szekrényt fejel, és nem tudom feldolgozni a félelmet, nem tudom fejleszteni mert félek kiborul. Elvan egésznap közbe játszunk fürdik telozik. De olyan mély nyomott hagyott bennem nem tudok tovább lépni nem tudom élvezni az életet. Már két éve maga alatt vagyok voltak jobb napok de amióta így kivan fordulva nem tudom élvezni az életet mert rettegek mikor tamád nekem, sehova se megyünk mert nem is merem meg haza se akar jönni, pedig már három hete még csak mérges se volt, gyógyszert szed. Annyira egy semminek érzem magam hogy el se tudom mondani nem panaszkodok senkinek sem, Szülők testvérek élettárs. Csak le írtam hátha kapok lélek melegítőt.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook