Iskolai agresszió (beszélgetés)

"Az én fiamnak jobb édesanyja van, mint amilyenek itt írogatnak."

Epic.

Akkor leírom én is: ne hasonlíts még anyukádhoz sem!

Semmi közöm hozzátok, nem akarok rátok hasonlítani semmiben.

Az én fiamnak jobb édesanyja van, mint amilyenek itt írogatnak. Köszöni szépen jól van.

Rendben,megírom.

Mellesleg elvittem a fiamat az orvoshoz aki nem is javasolta gyógytornára,valaki ,valamit elírt.

Írisz!Kiálltam a fiamért és büszke vagyok,sajnos az én anyukám is pont ilyen felfogású mint te és én egész életemben azért küzdöttem hogy más legyek ,és sikerült.

A fiam egy talpraesett felnőtt lesz önálló akarattal aki mindig mindenben számíthat majd rám ameddig csak élek.A te fiadnak is ilyen édesanyát kívánok.Szép napot

Erika

Írisz, te mindig azt írod, hogy segíteni akarsz, és a vége általában az, hogy csúnyán megsértesz másokat. Miért kell ezt?

Senki nem írta rólad, hogy rossz anya vagy, én is direkt vigyáztam, meg ne bántsalak, és a többiek se bántottak. Te ugrottál neki trapitinek.

Az a baj, hogy elbeszélünk egymás mellett. Pl. az osztályzatok - nyilván normális szülő nem futkároz be azért, hogy a fiacskája miért nem kapott ötöst, mikor azt érdemelte volna, és csak egy pont hiányzott - itt a történet már nem az osztályzatról szólt.

Én azt írtam le, hogyan látom a te hozzáállásodat, és úgy láttam, hogy hibáztál. De ettől nem rossz anya valaki, mert hibázni lehet.

Azt viszont nem tudom, miért mondod trapitira, hogy alattomos, meg ilyenek. Én elég régóta olvasom a hozzászólásait, a naplóját, és nem ez a kép alakult ki bennem róla. Elég egyenesen meg szokta mondani a véleményét, úgyhogy az alattomos nem állja meg a helyét. Én sem gondolok mindent pontosan úgy, mint ő, de becsülöm azért, amit tesz, anyaként is becsülöm, és közben eszembe sincs nyalizni.

Majd írd meg, hogy mit ért el a fiad 25 éves korára. Van e szakmája, önállóan meg tud e bármit oldani, iszik e, drogozik e, hogy viselkedik az emberekkel.

Nem kell elfogadni a tanácsaimat, én csak kioktatlak, mert te aztán tudod mit kell tenni azért, hogy minimálbérért dolgozzon valaki.

Bocs!

Lehet én vagyok a rossz anya, de nekem már van bizonyítékom, ellenben veletek. Milyen gyereketek lesz nektek? Egy mindenkin áttipró, önző, elviselhetetlen ember? Ilyenre tippelek, mellette arra, hogy túl sok iskolát sem fognak tudni felmutatni, mert azt nem fogjátok megoldani nekik, oda tudás is kell, nem az, hogy a szülő befutkosson, átírassa, stb.

Te aztán tudhatsz sokat az anyaságról, aki állandóan dolgozik, és gyors kaján tartja a gyerekét.

Nem az élet oldotta meg, ha nem mi, de ehhez semmi közöd. Te foglalkozz magaddal. A múltkori fórumon is ki volt akadva rád mindenki, mert annyira alattomos vagy, és okoskodó és stb. A te véleményed itt max. Erát érdekelheti, meg azokat akik nyaliznak neked, mert még nem ismernek, de ahogy megismernek, senkit nem érdekel.

Én is elhoztam a Fiamat az óvodából egy másikba. Előzményként el kell mondanom, hogy nagyon okos Gyerekem van és nem az elfogultság beszél belőlem.

2 évesen 100-ig ismerte a számokat. (El tudjátok képzelni mekkora meghökkenést keltett, amikor egy kétéves mondja hangosan, hányas busz jön. :)) 2,5 évesen ismerte az összes betűt. (Meg is kérdeztem a doktornőt, normális-e, hogy ez érdekli a Gyerekemet. :( )

Elkezdtünk óvodába járni. Középsős lett, amikor jött hozzájuk egy gyerek, aki egy elég agresszív kisfiú volt. Kinézte magának a Fiamat és nem hagyta mással játszani, ilyenkor kapott a Fiam és a másik gyerek is. Szóltam az óvónőknek, de azt mondták ez nem igaz. Amikor mentem érte, gyakran ráncigálta a Fiamat, de a lényeg az volt, hogy a többi gyereket nem bántotta, így lehetett velük foglalkozni. :( Hiába szembesítettem ezzel az óvónőt... Minden másnap szóltam, és semmi változás.

A nagyobb gond az volt, hogy ez a kisfiú nem tudta magát kifejezni.

Apa itt.

Autó áll.

5 évesen ezen a szinten beszélt és amikor a Gyerekem is kezdte átvenni, aki ekkor már folyamatosan olvasott és nagy nyomtatott betűvel írt, igaz az egészet egybe... Akkor azt mondtam, itt a vége!

Mentem a Gyerekért, a másik óvoda már el volt intézve protekciósan, de ennyi előnyöm legyen már... Vittem a Gyerekemnek valami kis könyvet, dínók voltak benne. Felolvasta a többieknek, mit írnak róluk. Erre mit mondott az egyik óvónője? Neked ezt még nem kell tudnod, nem olvasással kell foglalkoznod. Az agyam elszállt! Azt válaszoltam, Neked pedig a pályaválasztásodat kellett volna jobban meggondolni és innentől kezdve a Gyerekem nem fogja megkönnyíteni a helyzetedet! Szenvedj, mert elmegyünk! És szenvedett, de nem sokkal később egy másik kisgyerek is, akire az a kisfiú rászállt. :(

A Fiam, mivel kicsi volt, hamar beilleszkedett és az az óvoda a munkahelyemtől kb. 4-5 percre volt, nekem is megnyugtatóbb volt. Persze mindenhol vannak gondok. Volt olyan kislány, aki agresszív volt vele és az én Fiam soha nem ütött vissza, mert ezt tanítottam Neki. Nőket nem verünk! Megváltozott a véleményem 2 hét után. Megmondtam, hogy üss vissza! És ki volt a hibás? Az én Fiam, aki soha nem árulkodott... Áh, szegény gyerkőcök...

Szerencséje volt a gyereknek, hogy költöztetek, így az élet megoldotta amit az anyukája nem... Amúgy itt senki nem arról beszélt, hogy kizárólag a jó jegy érdekelné, és ne gondold azt sem, hogy aki jól teljesít az iskolában az csak azért lehet mert bemagolt mindet, értelem meg semmi...Kapaszkodhatott volna a te gyereked is nyugodtan a főiskola, de akár még az érettségi után is, ha minden úgy marad ahogyan az első három évben...

Nincs olyan gyerek akivel nincs gond. Maximum olyan szülő, aki nem vesz tudomást a gondokról, és nem nyújt segítséget a gyerekének amikor szüksége lenne rá. Szerintem elég gyakori, hogy egy gyerek nem érzi jól magát egy óvodában, vagy iskolában, vagy az adott pedagógussal, osztállyal stb. éppen nem találja meg a hangot, de ezzel semmi gond nincsen. A gond azzal van, ha a szülőt ez hidegen hagyja, és ezzel belekényszeríti a gyerekét egy számára megoldhatatlan helyzetbe.

Az enyém amúgy nem egyszerű eset, ha tetszik mondhatod, hogy "gond van vele", de a legfőbb ok tudod mi volt? Szerettem volna, ha olyan közegben van, ahol a pedagógusok elfogadják olyannak amilyen, ezáltal tudják segíteni a kortársai közé való beilleszkedését. Ahol jó példát mutatnak neki emberségből. Ahol szeretik és ahol ő is szeret lenni.

Köszönöm!

Teljesen egyetértek veled!

Trapiti, megkíméltél attól, hogy megfogalmazzam a gondolataimat, kösz :) teljesen egyetértek.

Kék írisz, nem bántásból, de te egyszerűen nem álltál ki a gyereked mellett, és meghagytad őt abban a helyzetben, hogy bántsák. Ha a gyerek szenved benne, akkor nem az a legjobb iskola. Egy gyengébb suliban is jobb neki, ha normálisan viselkednek vele.

Trapiti óvódaváltásait figyelemmel kísértem, sorozatos megoldási próbálkozás előzte meg mindkettőt, és mikor arra sem voltak vevők az illetékesek, akkor lépett. Szerintem akkor lenne baj, ha már a nyolcadik helyen lenne a gyerek, és itt is azon panaszkodna, hogy hülyék a nevelők, mert ezt már nem tudnám elképzelni, de két ilyen ovit sajnos simán...

Te írtál ki fórumot, én meg leírtam a véleményemet. Sajnálom, hogy zavar.

Nem bosszant, teljesen más véleményt alkottam rólad. Az örökös problémáid megkeserítik az életedet és te meg a gyerekedét. De a ti életetek...

A gyerekem főiskolát végzett, egész jó eredményei lettek.

Hogy miért nem vittem másik suliba? Azért, mert a környéken ez volt a legjobb. A többi közönségére nem voltunk kíváncsiak.

Egyébként azt gondolom, hogy sok szülő túlértékeli a gyereke képességeit. Era esetében sem ez a néhány kettes lesz a döntő. Nem attól okos valaki, hogy csupa jó jegye van, mert bemagolta, hanem kell hozzá értelem is. A fiam lehet, hogy csak közepes volt az első 3 évben, de nyolcadikban már olvasottabb volt az osztályfőnökénél. Az, hogy én mit tettem a gyerekemért senki nem tudja, és nem is tartozik ide.

Azért elég beszédes az is, hogy a te gyerekedet miért kell ennyiszer átíratni valahová. lehet, hogy gondok vannak vele? Szerintem foglalkozz a gyerekeddel és ne azzal, hogy én mit teszek.

És ilyen körülmények között oda hordtad a gyereket 3 évig??????? Szegény :( Sokkal hamarabb kell szerintem lépni, és ha az ember látja hogy nem ér célt szép szóval, megbeszéléssel vagy akár erélyesebb fellépéssel, akkor nincs más hátra, ki kell emelni a gyereket a megoldhatatlan helyzetből.

Bár mi még csak az óvodánál tartunk, de abból a harmadikban találtuk meg azt a békét és elfogadást amire minden gyereknek szüksége lenne, így elég rutinosak vagyunk a váltás terén. Én csak azt tudom mondani, ki kell állni a gyerek mellett, még ha piszlicsáré ügyekről is van szó, különösen akkor ha a gyereket megviseli (persze szerintem semmi nem piszlicsáré ami a gyereket megviseli...) szóval szerintem ha megoldani nem lehet, akkor váltani kell. És a magam részéről nem bánom, ha a gyerekem is megtapasztalja, hogy nincs az a sz@r helyzet amiből ne lehetne kikeveredni valamilyen módon. Miért kell egy kicsi gyereknek évekig szenvednie olyan helyzetben amiről nem tehet és amit nem tud megoldani???? Mit tanul belőle? Azt hogy nem elég, hogy ő kicsi és kevés hozzá, hogy megoldja, de még anya-apa is inkompetens... megtanul áldozattá válni :(

A tanulmányi eredményt meg nem lehet szerintem így kezelni. Részben nagyon könnyen besorolódik egy gyerek a gyengék vagy a közepesek közé, és sokkal nehezebb onnét kitörni, mint eleve jól teljesíteni. Aki gyengén kezdi a felső tagozatot, az nagyon valószínű, hogy végig a gyengék között lesz, ami már sok mindent befolyásol, pl. milyen iskolába, milyen közegbe kerül tovább... Másrészt a gyerek napi 6-7-8 órát tölt az iskolában. Hiába mondod te otthon, hogy okos, meg ügyes, ha napi 8 órában negatív visszajelzést kap, el is fogja magáról hinni előbb-utóbb, hogy ő gyenge, és ha elhitte, akkor már nagyon nehéz visszafordítani a lejtőn.

A kettessel tudod mi a gond? Egyrészt a konfliktus előtt nem ketteseket kapott. Másrészt a gyerek dolgozik, küzd, a szülő támogatja, a tanár részéről pedig semmi azon kívül hogy odakanyarít egy kettest. Miből telt volna megbeszélni a gyerekkel, hogy pl. mik voltak azok a kérdések, ahol hibázott? Így akár motiváló is lehetne egy kettes, mert a gyerek tudná, mit kellene jobban csinálnia a jobb jegyért. Ne adj Isten lehetne segíteni is a tanulását... Amúgy egy pedagógusnak az lenne a feladata, a legfontosabb feladata, hogy megszerettesse a gyerekekkel a tantárgyát, felkeltse az érdeklődésüket... hát az ilyen sajnos egyre ritkább :(

Engem is csúfoltak alsóban, a fiamat is csúfolták alsóban. Nekünk szerintem sokkal komolyabb gondot okozott, mert a fiam dadog és nem csak a gyerekek, hanem az osztályfőnök is csúfolta. Hiába beszéltem vele. Annyira utált engem, mert bankban dolgozok, hogy az utálatából eredő bosszúját a fiamon vezette le. A férjem is volt bent az igazgatónál, de célt nem értünk el. Csúfolta a fiamat, és biztatta a gyerekeket is. A végeredmény az lett, hogy 1 évig pszichiáterhez, pszichológushoz és logopédushoz kellett járnunk a gyerekkel, hogy ki tudjon mondani legalább 1 szót dadogás nélkül. Ne hidd, hogy olyan egyszerű volt ezt megoldani hetente 3x a város másik végében. Negyediket kezdte a fiam, amikor költözés miatt suliváltás volt. Ez oldotta meg a problémát teljesen. Itt is csúfolták eleinte, de a tanítónéni nagyon figyelt és rendet tett a gyerekek között. Aztán megtanulta kezelni az eseményeket, ment a heccelődés, de ezt már viccesen fogta fel. A gyerekemnek a tanulmányi eredménye az első három évben tragédia volt, de én tudtam, hogy a gyerekem nem hülye és ezt tudta ő is.

Sokszor azt gondolom, hogy a szülők és köztük Era is felfújja a dolgokat, mert csak kettest kap a gyereke, de szerinte jobbat érdemelne. Kit érdekel, hogy hányast kap? Engem sem érdekelt, az érdekelt, hogy a lelke rendben legyen. Senkit nem érdekelt, hogy az általános iskola 3 évében milyen tanuló volt. Jó, ő közepes volt így is, de pl. az sem érdekelt, hogy az osztályfőnök szerint a gyerekem sokat késik, mert tudtam, hogy nem így van, hiszen minden reggel fél 7-re bevittem a suliba. Tehát hazugság volt.

Tehát nem arról van szó, hogy velünk nem esett meg, hanem arról, hogy kis piszlicsári dolgokkal nem vagyok hajlandó foglalkozni, és nem adom meg azt az örömet az okozóknak, hogy lássák zavar. Mert most jobb lett a gyereknek? Nem hiszem. Van megint valami, amivel lehet szekálni....

A gyógytornával kapcsolatban még el lehetne mondani neki, hogy felnőtt korában örülni fog neki, mert sokkal kevesebb baja lesz. A tornaóra inkább sport, ez meg igazi torna, amivel az állóképessége, a szervezete megerősödik. Pl. én örülnék, ha járhattam volna gyógytornára, akkor talán nem fájna annyit a hátam, és nem csípődne be mindig valamim... Szóval megmondhatod neki, hogy én irigylem érte :) De tényleg!

Azonkívül, mivel annak idején tanári és osztálytársi agresszió áldozata voltam évekig, és igazából sosem hevertem ki, mindenkinek azt szoktam mondani: figyelje nagyon a gyereket, és ha úgy érzi, hogy elviselhetetlen teher van rajta az iskolában, akkor vegye ki és vigye máshová. Minden más mindegy, lényeg, hogy a gyerek ne menjen tönkre egy életre. Persze nem a menekülésre gondolok, egy bizonyos szintig muszáj kitartani, megoldást keresni, de van, amikor legjobb megoldás, ha kereket old az ember. És nem hiszem, hogy minden iskolában ez megy, biztosan lehet találni normálisabbat. A tanárokon sok múlik: milyen mintát tanul az ilyenektől a fiad, aki így viselkedik, mint az ofője? Még lovat is ad azok alá, akik a többieket kínozzák. Oké, hogy a felnőtt világban hasonló megy, de ilyen szinten szerintem a gyereket nem az éltre készíti fel, hanem tönkreteszi. Úgyhogy szerintem nagyon is állj ki mellette, ő is ebből fogja megtanulni, hogy kell majd később saját magáért kiállni. Ha pedig nagyon durva lesz a helyzet és túlságosan megviseli őt, akkor szerintem fogjátok menekülőre. Én tudom, milyen az, mikor az ember mindig gyomorgörccsel és gyötrő félelemmel megy iskolába, mert csúfolják, verik, és még a tanár is kigúnyolja, biztatja a többieket, hogy nevessék ki... Szóval tudom, mit beszélek.

De azért az több mint szomorú, hogy ilyenek előfordulhatnak.

Nyugodj meg Era! Az, hogy más a véleménye szerintem nem rossz. Úgy, ahogy mondod! Nem vagyunk egyformák! Ő is mondhat olyant, ami Neked vagy itt másnak nem jut/jutott eszébe.

Senki nem vitatja, hogy jó Anya vagy, de a tapasztalatok nem egyformák. Irisz Gyermekét nem csúfolták és ennek csak örülni lehet, mert manapság tényleg kivételes dolog az ilyen. A gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni! :(

Én ugye nem látom, milyen a Fiad. De ahhoz a cm-hez az a kiló nekem nem tűnik soknak. Éppen ezért azt javaslom, hogy járj utána ennek a dolognak. Ha valóban nem lehet mit tenni és mennie kell a Fiadnak gyógytornára, akkor csak azt tudod tenni, hogy erősíted otthon a lelkét. Ezt mint gyakorló Anya mondom. Ajjj, tudnék mesélni!

Akkor jó.

Sajnálom, hogy zavarlak. Nem ez a célom vele. Nekem mindig a segítség a célom, de lehet nem megy át rendesen:)

Igen gondoltam hogy ezt gondolod,de akkor miért olvasod ezt a fórumot?

nem egyformán gondolkodunk a gyereknevelésről és másképp gondoljuk a kiállok a gyerekemért elvet is.Nem baj,ettől ilyen a világ hogy nem vagyunk egyformák.

Hidd el nem unatkozom nekem sem hiányzik ez az egész.