Szóbeli agresszió a párkapcsolatban (beszélgetés)

Nem lehet, hogy a hiba mégis a te készülékedben van? Mert több olyan férfiról írtál már, akikhez úgy álltál, együtt vagytok, minden jól halad, közben flörtölnek más nőkkel előtted, vagy lehordanak. Nem lehet, hogy te nem veszed jól a jeleket?

Az első beszólásnál megértem a döbbenetet, de a harmadiknál már nem. :) Biztos nem így van, de lehetett olyan véleményed is, amit magadról meséltél, ami az ő számára elfogadhatatlan vagy nagyon ellenszenves és kikelt magából.

Tudom, hogy mindig a másik a hibás és a rossz, de valami mégis többször alig ismert férfiak mellett tartott akkor is, ha rosszul bántak veled.

Két oka lehet: vagy jellemhiba, vagy pszichotikus.

Befejezte a zaklatásod?

Az az volt, az igaz.

Előjele nem volt a kitörésnek. Az egyik pillanatban normál hangon beszél, aztán hirtelen átvált, olyan gyorsan, hogy nem is tudok észhez térni :(

Ezek szerint a szóbeli agresszió okát kereshetjük magunkban :) nem, sosem szabad magunkban keresni az okokat, mert akkor elkezdődik az ördögi kör. Ha valaki nem felel meg, másképp közöljük a véleményünket.

Nem volt jele, bármilyen hihetetlen, egyszerűen csak jött, mint derült égből a villámcsapás. Vannak emberek, akik nem tudják intelligens módon közölni az ellentétes véleményüket. Az meg, hogy mindig egyetérteni a másikkal? Na olyan nem létezik.

Én nem tudom elképzelni, hogy valaki egy intelligens, okos, udvarias, figyelmes férfi, és váratlanul átmegy bunkóba. :) Nyilván voltak ennek jelei, de talán azért, mert tetszett nagyon neked, nem akartad elfogadni, hogy nem stimmel, csak miután már nagyon kellemetlen lett.

Ne bánd, valószínűleg te sem feleltél meg neki, ha így kiakadt azokon, amit meséltél magadról, a reakcióidról.

Javítva: Aztán jóba is lettünk velük, mármint az mi az ottani baráti köröm, és ők.

Sok jó könyvet is ajánlottak.

Az egyetlen jó megoldás ha elfelejted.

Verbális és fizikai erőszak - amelyik kutya ugat az nem harap elv itt is gyakori.

Váltózás? Ha akarna sok év terápia után. Jóban voltunk a pszichiáter és pszichológus terapeuta hallgatókkal. Sokszor töltőtök ki gyakorló teszteket, mint első évesek - ha az orvosi tanulmány nem volt kizáró ok, és célcsoportba tartoztunk. Aztán jóba is lettünk velük, mármint az ottani baráti köröm.

Rosszul kezelted ezt a dolgot. Ha nem akarsz szakítani, akkor ülj le vele normálisan megbeszélni a dolgokat. Ha nem tudod, akkor szakíts egyenesen, felnőtt módjára, nem bántón, sértőn. Hiszen nem tartozol neki semmivel, ismerkedtetek, nem illetek össze.

Hisztizni, hogy nem vagy hajlandó elviselni és nem felvenni a telefont nem jó taktika. Mit remélsz ettől, hogy majd hirtelen megváltozik a pasi, mikor már az elején is bunkó?

Nem értek veled egyet! Akkor marad a jól bevállt és megjósolható szívinfarktus vagy alkoholizmus...

Első körben nem is az a kérdés, hogy kell-e másnak, vagy nem, hanem hogy mi a jobb a gyerekeknek, saját magának... A legtöbbször amikor a bántalmazó fél látja, hogy nincs más út hajlandó változtatni. De ha megteheti.... Azért furcsa a te szemszögedből átlátni a helyzetet, mert egy férfi mégiscsak több fizikai erővel bír, mint egy nő, tehát képesnek kell(ene) lennie megvédeni magát és a gyerekeit az agresszív nőtől, míg fordított esetben nem így van.

A nők többsége is hasonlóképpen gondolkodik: inkább maradnak a jól ismert bántalmazó kapcsolatban, minthogy tegyenek ellene.

Sokszor egyik felsorolt esetben sem tudd.

Általában jogi akadályok miatt. :(

Egy két gyerekes válófélben lévő apuka, ha csak nem gazdag nem igazán kelendő nők körében.

Off: Van két hiszi korszaka, minden gyereknek, akkor egy kis elfenekelés nem árt. Nincs más a legmodernebb pszichológiában sem más rá.

Valaki csukószorítást alkalmaz, azt nem szabad erősen, mert a pici csuklója sérülékeny egy felnőtt kéz alatt.

Ezen kívül a családon belüli fizikai és verbális erőszak mértéke ideális esetben napjainkban: 0

Két gyerek előtt a nő egy angyal volt, nem volt verbális erőszak?

Nem értem, az emberek, férfiak és nők egyaránt, miért maradnak olyan kapcsolatban, amelyikben nem jó nekik.