Óvodai agresszió (beszélgetés)
Egyetértek tündér74-el. Nem szabad hagyni, mert később ebből komoly gondok is lehetnek... :-((
Ha pl. a kiskölyök elhoz otthonról egy kést, vagy bármit, amivel másban tud "játékból" kárt tenni...
Bele sem merek gondolni... :-O
Bizony, itt is az volt a baj, hogy a gyerek anyja váltig állította, hogy az ő gyereke nem verekedős, de ha igen, akkor is az én fiam provokálta ki, hogy megverje... :-O
Még az igazgatónő szája is tátva maradt a dumájától...
Okoskodó diplomás anyuka...nyakkendős, okoskodó diplomás apuka...elhanyagolt, "kitudjamikorkivelvan" rossz gyerek... :-((
Persze mindent meg lehet érteni, védeni kell az érdekeit, na de mi van az én érdekeimmel?
És a jogaimmal? :-((
Sziasztok!
Az én fiam középsős, és tegnap a csoport legrosszabb gyereke elhívta a fiam a bokorba, és mondta a fiamnak,/5 éves lesz februárban/ hogy húzza le a bugyiját és mutat neki valamit. A fiam nem tudta mire vélni, és lehúzta a bugyiját, és a Pisti /7 éves lesz januárban/ bekapta a kukiját és megharapta. A tegnapi napot végig sírtam, nem tudom mit tehetek. Reggel beszéltem az óvónővel, ő ma beszél pszihológussal és nevelési tanácsadóval, hogy mit lehet tenni. Az egyik óvónő már 25 éve itt dolgozik és még ehhez hasonlót sem hallott.
Ti mit tennétek?
Tudom, hogy az én fiam is hibás, mert miért húzta le a bugyiját? Tegnap emiatt büntiben volt, de azt mondta az óvónő reggel, hogy nem szabad megbüntetnem, mert ő csak áldozat, és csúnya nyomokat hagyhat benne lelkileg.
Szia! Hát ez bizony elég durva, amit ez a kisfiú mond a te kisfiadnak. Ne hagyd annyiban, addig szóljál az óvónőknek, amíg nem tesznek valamit. Ki tudja miket hall/lát ez a kisfiú otthon, és ha már kiscsoportban így viselkedik akkor mi lesz később ha nagyobb lesz.
Az óvónők kötelessége, hogy jobban tartsák szem előtt a gyereket, hogy még véletlenül se bánthasson másokat sem lelkileg, sem fizikailag.
Húú, ez nagyon nehéz téma! Végigolvastam a hozzászólásokat és nem is tudom, mit szóljak. Az én kisfiam is ovis, kiscsoportos. Egy hete kezdett éjjelenete sírni, rosszat álmodni, felriadni, panaszkodott, hogy az egyik kisfiú bántja, meg csúnyákat mond neki. De tényleg csúnyákat, hogy megöli, meg elvágja a torkát...Már ez nagyon durva, viszont tetézi a dolgot, hogy időközben elpusztult a kutyánk, így a kisfiam ezzel egy időben fogta fel, hogy mit jelent meghalni. Szóltam az óvónéniknek, de nem nagyon látok változást. Én megértem, hogy sokan vannak, 24-en, meg sok a sírós, új ovis, de ezt valahogy mégiscsak kellene kezelni, nem?? Egyébként a szülőkkel nem hiszem, hogy sok értelme lenne beszélni, apuka börtönviselt, gondolom sejthető, hogy mi miatt ült...
Kis faluról van szó, máshova nem vihetem a gyerekem.
Ti mit tennétek a helyemben?
Szia! Semmiképpen se törődjél bele. Ez nem normális dolog, hogy neked és kisfiadnak kell meghunyászkodni pár agresszív kölyök miatt.
Biztos minden óvodai csoportban van 1-2 ilyen gyerkőc, de akkor nekik és az ő szüleiknek kellene alkalmazkodni a normálisakhoz.
Kisfiam most novemberben fogja kezdeni az ovit /eléggé ledöbentett, amiket itt olvastam/, remélem nem lesz semmi ilyen gondunk, vagy ha mégis, akkor már az elején közbe fogok avatkozni.
Egészen elképedek.. :( Istenem, Te is mit élhettél át! Az ember óvja, neveli, félti, de nem lehet mindig velük ott (ami persze így egészséges), de én azt mondtam, én nem verem a saját gyerekem, más ne merjen rá kezet emelni.
Ami a legmegdöbbentőbb volt számomra, hogy anyuka kerek boci szemekkel nézett és állította, az ő gyereke nem verekedős. Nem tud róla. Mire közöltem vele, hogy éppen ez a baj. Ki ismerje a gyereket, ah nem a saját anyja? Mondtam, hoyg ezen most gondolkodjon el. Szerencsére volt néhány határozottabb szülő, aki még mellénk állt, és most kaptak némi haladékot a "problémás" gyerekek (akiknek a szülei problémásak valójában). Elpaterolni nem olyan egyszerű, mert ahogy mondták integráció a cél, nem a szegregáció. Aha, csak ki szívja meg?
Nem tudom mi lesz belőle.
:-) ez a legfontosabb!
amúgy az az érdekes,h engem is ugyanúgy tiszteltek,és ha kértem valamit,megtették (csend,stb-ami a legnehezebb ebben a korban)
de az biztos,h jobban tudtam velük hülyéskedni,játszani,mint a párom.Őt is szerették persze,de másképp
és én nagyon sokat tanultam tőle.
Jó volt...de magasra is tette az a munkahely a mércét...:-)
igen,van az embernek rossz napja...
de az az érdekes,h ha nekem az volt,a gyerekektől olyan szeretetet kaptam,h addig eszembe sem jutott,amíg bent voltam...
és sajnos látod,nekünk nincs munkánk,de ez olyan Murphy törvénye dolog szerintem...
Ne szomorkodj, a lényeg, hogy vannak még olyan lelkiismeretes óvónénik, dadusok, mint te.
Csak ritka, mint a fehér holló...
Mert akárhogy is nézi az ember, nekik ez a munkahelyük és nekik is lehetnek rossz napjaik.
Az már más kérdés, hogy akkor minek választott valaki ilyen hivatást, mert valljuk be őszintén, ebből (sem) lehet az ember lánya milliomos... :-O
Tudom, miről beszélsz, mert a fiam 100%-ban ilyen volt.
Mi is egy egész hétvégét töltöttünk a János Kórház gyerekosztályán, mert agyrázkódást kapott, amikor az oviban "elintézték". :-(((
De valahogyan "rá kell venni a gyereket" arra, hogy megvédje magát. Nekünk egészen a nevelési tanácsadóig kellett mennünk, mert nem tudott visszacsapni, kisebbségi érzése volt és sokszor sírt még álmában is. Utolsó évebn kezdődött ez a dolog, következő évben már sulis lett.
(Ragasztott szeme és szemüvege volt, ezért is bántották inkább őt...)
Aztán a suliban is megmaradt szerénynek, nem volt sosem verekedős, de ott aztán elszabadult a pokol.
Úgy megverte az egyik osztálytársa, hogy kék-zöld lett a dereka, mint kiderült, a gyerek megrugdosta... :-(((
Betelt a pohár és "nagybeszélgetésre" lett behívva mindenki.
Ofő, szülők (párban), igazgatónő, mi. Még a nevelési tanácsadóból is jött egy nő.
Kiderült a végén, hogy a problémás gyereket kell elvinni olyan suliba, ahol tudnak vele foglalkozni.
Mindenre van megoldás, nem szabad hagyni... :-(
hát ezért tart itt ez a világ.és ezek az óvónők csodálkoznak rajta,h nem tisztelik őket a szülők.
csajok,én 25 voltam,amikor eljöttem (lejárt a szerződés és el is költöztem),de ott bőgtek a szülők,ölelgettek...ez nem dicsekvés,de én akkor azt gondoltam,h ez az általános...hát tévedtem.de megmondta anno anyukám:
"óó,fogsz te még csalódni az emberekben"
igaza lett...
csak ilyenkor olyan szomorú leszek...
UGYE CSAK VICCELSZ????
Ilyenkor nem is értem...lehet,h nekem ezért nincs ovis munkám,mert nem vagyok már való az ilyen pedagógusok közé...Basszus...csak 27 vagyok...:-(((