Adjatok tanácsot! Szakítanátok a helyemben? (beszélgetős fórum)

Tudom, magamnak is köszönhetem amiben élek, de egyszer elborul az agyam aztán nagy dirrel-durral elküldöm... Sokáig tűrök, nyelek, de ha nálam elszakad a cérna akkor robbanok:-)

Mára búcsúzom, köszi a válaszokat, helló!

... háááát végülis 80 évesen is lehetsz a világ legboldogabb nője, akkor már tuti nem fog elcsavarogni, főleg ha eldugod a botját! ;D

Értelek... végülis így csinálja a nők nagy része... vár a csodára... hogy majd valami történik... és elmúlik az életük. Anyukám is így csinálta. Én már nem. Nem működött a házasságom, bumm elváltam, azóta már ezerszer hálát adtam az égnek, hogy nem vártam, hogy maaaaajd megváltozik, és nem neveltem vele a gyerekeket. Volt egy kapcsolatom 7 évig... figyelmeztettem az akkori párom, hogy vigyázat nem vagyok a felesége, tehát ne kezeljen úgy... Ő is teniszezgetett, kajakozott, barátokhoz mászkált (soha nem csalt meg, ez tény), én meg csak voltam mint a befőtt... Úgy gondoltam, hogy azért nem tartok pasit, hogy neki legyen kivel lefeküdnie, szakítottam... pillázott nagyokat, mert azt hitte együtt fogunk megöregedni. :o)) Hát NEM. ... és nem bántam meg. :o)

Azért szerintem adj magadnak valami határidőt, hogy a világ legboldogabb nője legyél, hátha tényleg nem ő az, aki azzá tudna tenni! ;))

Azért vagyok vele mert szeretem. Tudom, hogy ő is szeret még ha ügyesen titkolja is. Vasárnap mikor kikapcsolódtunk együtt, ő hozta szóba és elmondta, hogy nemhiába nem költözött el eddig. Azt is elmondta, hogy a szerelme egyáltalán nem múlt el csak a sok veszekedés amiből elege van. De hát ki veszekszik? Ő. Nem én. Én csak kifogásolom, ecsetelem neki nemteszésemet, hogy letojja a fejem. De nem veszekedve. S nem értem miért nem veszi a lapot, miért nem veszi észre magát...

Egy másik fórumon olvastam itt, hogy ugyanebben a szituban volt egy (nálam 10-20 évvel idősebb) hölgy a párjával. Egész életüket végig cirkuszolták hasonló problémákkal mint mi. Ott a férje meg is csalta többször. Most, 20-30 év házasság után döbbentek rá, hogy meg kell menteni ami menthető és a férje most először volt hajlandó megbeszélni a dolgokat. Tiszta lappal kezdtek mindent és műxik a dolog. A férje teljesen ki van cserélve, megemberelte magát. Talán az ilyen történetek hallatán töltődöm újra fel reményekkel és míg így szeretem addig képes vagyok tűrni. Elképzelem, hogy ez nálunk is megtörténhet és vágyom is erre. Valszeg ezért van az, hogy -bár értem amit írsz és igazat is adok neked- nem tudom megoldásként elfogani a szakítást. Folyton az lebeg a szemem előtt, hogy rádöbben mekkora marha volt eddig és engem tesz a világ legboldogabb nőjévé...

Miért vagy vele?

.... mert szereted! Ok!

Miért szereted?

A fórum címét nézve... Igen, én szakítanék a helyedben. Nem azért, mert pasi csavarog... nem törődik velem, hanem azért, mert nem vagyok boldog! ... mármint szemmel láthatólag nem vagy boldog ebben a kapcsolatban.

Én már voltam egyedül, pasi nélkül... és baromi boldog voltam... millió időm volt magamra, tornászni, táncolni jártam, színházba, koncert (a gyerekekkel, de az ugye neked is van)... szóval szuper volt az is. Én tuti szakítanék.

Most hetente kétszer tudok tornászni otthon, de boldog vagyok most így is, mert törődő és figyelmes a párom, de ha nem az lenne, akkor szakítanék... azonnal!

Nem az én lakásomban lakunk. Közös albérlet. Úgy indult, hogy ideiglenes mert közösen újítunk fel egy kertes házat... de szerintem ennek nem sok értelme.

Sosem segített a házimunkában, néha bevásárolt, de ennyi. Azt is csak nagy ritkán kérdezte meg, hogy segítsen-e valamit, hónapok óta nem hangzott el ilyen mondat a szájából. Ő csak magát sajnáltatja folyton, hogy mennyit dolgozik, mindig fáradt... abba bele sem gondol, hogy én is dolgozom itt a munkahelyen egész nap, utána következik a délutáni, esti műszak otthon, egyedül...

... mert legjobb védekezés a támadás.

Sajnálom. Úgy érzem csak szállásadó vagy neki. De ismét írom, innét messziről látszik így. Időnként megpróbál úgy viselkedni, mintha.... de hosszú távon szemmel láthatóan nem bírja.

... és mi az, hogy ordít a Te lakásodban Veled? Megkérdezted, hogy Ő vajon miért járat le Téged azzal, hogy ilyen módon semmibe vesz?

Bár a párom annak idején az ilyen beszélgetéskezdeményezésekre azt mondta, hogy mi a bajom, hiszen hozzám jön haza. De így csak azokban a hónapokban beszélt velem, amikor volt valakije. Előtte is és azóta is kedves és roppantul figyelmes.

Ugyanezt mondja nekem is a párom. Nem én bizonytalanodtam el hanem tegnap történt egy kellemetlen szitu és azóta halálosan megharagudott rám pedig úgy érzem nem tettem semmi rosszat.

A szitu: Elutaztam tőlünk 80 km-re dokihoz, hogy kivizsgáltassam magam. Tisztában volt hová megyek, de nem jött el velem, sőt közölte, hogy későn jön haza mert az ominózus keverős haverja segít neki ezt-azt, utána ő fog segíteni a haverjának. Mondtam, ok, semmi gond, intézzétek csak a dolgokat. Ugyanakkor nagyon szarul esett, hogy eszébe se jutott eljönni velem a kórházba pedig tudta, hogy nagyon félek... Délben indultam, tehát viszonylag hamar meg is érkeztem a kivizsgálás után és mikor a környékre értem ahol lakunk láttam, hogy nem messze tőlem parkol a kocsijával és félig kinyitví az ajtó, ő telfonál. Dudáltam neki köszönésképpen, majd odaálltam a kocsija mellé és láttam, hogy kedvesen mosolyog telefonálás közben, majd mire kiszálltam a kocsimból gyorsan letette a telefont. Annyit mondtam csak neki mikor odaértem mellé: "Szia Drágám, hű de gyorsan letetted a telefont, miattam nem kellett volna..." Ekkor láttam meg, hogy a keverős haverja ott ül mellette a kocsiban. Odaköszöntem neki, majd megkérdeztem mikor jön haza, mikorra készítsem a vacsit. Láttam rajta, hogy teljesen kiakadt valamin de nem volt semmi, mondta, hogy majd valamikor jön... Ennyi. Elköszöntünk egymástól és mindenki ment a dolgára. Majd ezután másfél órával hazajött és elkezdett velem ordítani, hogy mik ezek a beszólások, hogy hamar letette a telefont... Hogy én őt ne gyanusítgassam mert valami szerelővel beszélt ahová éppen indultak akkor a haverjával, pont az időpontot egyeztette a szerelővel telefonon, stb....stb... Majd a fejemhez vágta, hogy mit járatom le őt a haverja előtt ilyenekkel meg azzal, hogy megkérdezem, mikor jön haza... Nem értettem miért kellett ezen ennyire megsértődnie, magánkívül üvöltött velem. Ezután felöltözött és elment teniszezni. Pár órával később láttam, hogy a teniszezésből ezzel a haverjával beülnek egy helyre, onnét fél órán belül hazajött. Azóta nem szól hozzám, meg van sértődve...

Mi történt, hogy megint elbizonytalanodtál?

Ő nem fogja megmondani. Amikor én pedzegettem a páromnak, hogy érzem, hogy van valami, akkor a legszebb mosolyával mondta nekem, hogy tőlem mindent megkap, amire szüksége van, tehát nem menne máshova. És ekkor már 3 hónapja volt szeretője.... mh... bocsánat... szerelme. :o)

szerintem van NŐ a dologban. :o( Mindenen átmentél, amin én, amikor engem csaltak. :o(

Ha mégsem volt, akkor JÓÓÓÓÓ NEKED! :oD

Jovanmá nem idegesítésből írtam.

Egyébként szerintem ha ennyire hanyagol téged és nem elég neked amit ad ... ezek szerint semmit se akkor hagyd a manóba!

Ami még fontos, ne hagyd, hogy akár az én- vagy mások véleménye befolyásoljon a döntésedben. Neked kell érezned mit miért teszel.

Búcsúzom mára, sziasztok!

Igen,nehéz,nagyon nehéz.De akkor te tudod jól.Lesz ami lesz,én már nem erőlködöm....

Köszönöm a hozzászólásaidat!

Igen,ez ismerős.

Már elég régóta ilyen,már évekkel ezelőtt kezdtek előjönni ezek a problémák,de az utóbbi 1 év volt már nekem nagyon sok.Tűrtem sokmindent sokáig,de betelt a pohár.Gondoltam,túl rég vagyok már boldogtalan.Milyen párkapcsolat már az,ahol magányos vagy és szomorú már jó ideje????Nem is értem magam,komolyan......

Nehéz vele bármiről is elbeszélgetni,főleg problémákról,pláne,ha hibás valamiben,olyankor csak sértődötten magába fordul.Nem hiszem,hogy van valakije,azt sem,hogy már nem szeret.Annyira ismerem ár.Szerintem ő egyszerűen ilyen,csak az elején ez nem jött ki ennyire.Azért nem voltam képes elhagyni,mert kötődöm hozzá,túl sokminden emlékeztet rá,túl sok ez az idő,amit együtt töltöttünk.Akárhogy is,de szeretem őt,ugyanakkor tudom,hogy így nincs jövőnk,boldogságunk.Ettől ilyen szörnyű ez az egész.Nem tudom,meddig bírom ezt így,a megaláztatást,meg mindent.:(

Örülök,hogy nálatok legalább rendbe jöttek a dolgok!

Kérlek ne húzd fel magad! Elég baj az, hogy megtörtént ami megtörtént, ne hergeld magad mégjobban!

Persze, mindenkinek szarul esik ha a párja le se tojja, de ha csak egyszeri alkalom lett volna és utána elnézést kér és igyekszik nálad jóvá tenni a "bűnét" akkor bocsájtható lenne a dolog.

Az viszont, hogy azóta sem keres, sőt törölt az ismerősei közül az iwiw-en az számomra nem jelent mást min azt, hogy nem akakr veled lenni. Ne haragudj ezért, de erre más magyarázat nincs. Ha nem töri magát a jóvátételen, akkor nem kíváncsi rád, ergo meg se érdemli, hogy egyetlen könnyet is ejts utána, vagy idegeskedj miatta!

Tudom, én könnyen dumálok neked de hidd el nem érdemes miatta szenvedned!

Átérzem nem is kicsit. Én is kimutatom a szeretetem nagyon de azt vettem észre, hogy az én kedvesemnek ez kell. Szereti ha ő van a középpontban, kell neki a kényeztetés. Sajna egyke és mindig is körülötte forgott minden, ebből adódik nála ez, de én megértettem és nem problémázom rajta. Neked kell tudnod mit szeretsz benne ennyire, miért tűröd a megaláztatásokat, nyeled a békákat tőle. Boldog vagyok most, mert rendeződtek a dolgaink, de a félsz bennem van és a sok tüske amit kaptam tőle nehezen felejthető.

De ha ilyen marad mint most akkor boldoggá tesz engem.

Nem tudom mi lehet a pároddal, több dolog is eszembe jutott. Pl.: van valami problémája amit nem mer elmondani (munkahely, egészség...); van valakije; nincs senkije de elmúltak az érzései; vagy csak egyszerűen mostanában rossz passzban van és emiatt ilyen... Hisz te ismered. Mennyire szokott őszintén beszélni a problémáiról neked?