Abortusz lelki oldala (beszélgetés)
Annyira igaz!
A draga ferjem a naptarra eskudott....😁😁😁
Nagyon örülök ! :) Sosem fogod megbánni ! :) Jó egészséget, sok boldogságot kívánok Nektek !
Remélem, néha írsz ide 1-2 mondatot, mi van Veled/Veletek !?
Szuper!
Egészséget és minden jót!
Tudtam én! :)
Viszont ha már meglesz, védekezz!
Szeretnék visszajelzest adni.
Természetesen marad a Picike 🙂
Kemeny lesz a kis korkulonbseg miatt de hát úgy szép az élet ha zajlik
Nagyon köszönöm!
Zero lelkiismeretfurdalas volt? Esetleg kerhetnek tanácsot hogy Te hogy alltal a dologhoz?
Még az jutott eszembe, hogy elmúlt egy évben nagyon kimerültél a kevés alvástól, most pedig még hozzájött az új stressz az új terhesség miatt. Valahogy több pihenésre lenne szükséged. Semmit nem tudunk a körülményeidről, pl. városban élsz vagy falun ? Van-e másik picigyerekes anyuka a közeledben ? A védőnővel meg tudod-e beszélni a gyerekkel kapcsolatos gondjaidat ? Esetleg egy hozzád hasonló anyukával a védőnő összeismertet, és tudnátok 1-2 órára vigyázni egymás gyerekére, nekik pedig lenne társaság. Sokféle megoldás lehet. A férjed is levehet egy kis terhet Rólad a hétvégeken. Muszáj pihenned, mert ez így kimerítő helyzet !
Nem lesz könnyebb akkor se, ha a most egyéves gyermeked kétéves lesz ! :) Azt írtad, akkorra terveztétek a kistesót.
Nem tudom ... Talán Nektek van igazatok. Én mindenféle nagy döntésem előtt alaposan tájékozódtam, ezért inkább felhívtam minden lehetséges következményre a figyelmét annak, aki rákattint.
Sajnos, volt olyan eset, hogy egy barátnőm még végzős egyetemistaként asszisztált egy abortusznál. Kiborulva mesélte, hogy a kismamának az orvos úgy megsértette a méhét, hogy ki kellett venni.:( Mondta nekem,hogy még szerencse, hogy volt már egy gyermeke a fiatal anyukának. Mivel bárkivel bármi előfordulhat , úgy gondoltam, tényleg mindenki legyen tisztában az esetleges következményekkel.
Én mindig azt mondtam, hogy ahány terhességem lesz, annyi gyerekem. Aztán 4 terhességből lett kettő. Az elsőről már írtam itt, hogy elvetéltem 2 hónaposan, ami nagyon megviselt. A 2.-ról nem írtam, mert az még sokkal szörnyűbb helyzet lett. A 3. és 4. terhességemből van a két felnőtt gyermekem. Tehát hiába tervez az ember, bármi jöhet az életben, jó is, rossz is.
Mi nem szeretnenk tobb gyereket, mindent meg is teszunk, hogy ne legyen (a kisfiunk nagyon nehezen jott, kellett 2 mutet, szamtalan vizsgalat…). De ha most besikerulne megis veletlen, total padlon lennenk, fogalmam sincs, hogyan dontenenk, de akarhogyis, kicsit belehalnank a dontesbe.
Ha van ra lehetoseged, teremts par orat, hogy tudj gondolkodni, illetve nagyon fontos, hogy megbeszeld a ferjeddel, mert ez megis kettotok dolga.
Ha akarnek meg egy gyerkocot, en amugy bevallalnam a kis korkulonbseget, mert legalabb utana konnyebb lenne visszaszokni. Mondom ugy, hogy refluxos volt a kisfiam, az elso par honap brutalis volt, es igazan olyan egy eves kora ota tudom elvezni az anyasagot, addig inkabb problemamegoldo uzemmod volt.
Kivanom, hogy tudj olyan dontest hozni, amivel utana jol tudsz egyuttelni. ❤️
Aha, mondja az 1 evesnek, hogy ne ebredjen ejjel, es akkor majd nem fog? 😂
Bocsanat, de ez minimum eletszerutlen.
Ha abortusz mellett döntök valahogy azt erzem rovidtavon is es hosszabbtavon is könnyebbnek. Lehet önző vagyok sot biztos. De ha nem vagyok önző nem leszek boldog es akkor a Picik sem azok. Ma reggel is sikerült a bennem levo feszültségnek koszonhetoen Anyukammal osszevesznem. Ezt nem hagyhatom hogy mindenkivel megutaltassam magam.
Ha pedig a 12 het elotti abortusz gyilkossag lenne, nem engedné az allam. Nalunk sokkal felvilagosultabb orszagokban is lehet, pl Ausztriában 14. hetig.
Szerintem ne hasonlítsd magad senkihez, főleg ne olyanhoz, aki alapból nem is akar már gyereket, neki nem kell a lelki dologgal semmilyen szinten megküzdenie.
Az meg végképp félrement gondolat, hogy úgy akarsz gondolni a hasadban lévőre, hogy nem él...
Én nem vagyok lelkis egyáltalán, tehát ha nekem akkor jött volna, amikor úgy érzem nem jókor jön, akkor simán elvetettem volna, de ilyen esetben mindig arra is gondolni kell, hogy mi lesz, ha utána egyáltalán nem jön össze többet, és örökre egy marad.
Nekem 1 fiam van, igaz ő már 23, ő elsőre összejött, utána a tesó is, de rossz helyre tapadt, ezért el kellett vetetni, utána már egyáltalán nem jött össze.
De mondjuk már így utólag nem bánom, hogy nincs kettő :D
Túlérzékeny, meglehetősen lelkizős alkat vagyok. Amikor a nagyfiam 9 hónapos volt, teherbe estem. Esélyem sem volt gondolkodni vagy megijedni, mert orvosi indoka volt az abortusznak. Tehát nem kellett volna, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen. Mégis több, mint 10 évbe telt, mire nem sírtam el magam, ha arra a picire gondoltam ... (Persze, lehet, hogy épp azért volt nehéz feldolgozni, mert nem az én döntésem volt - ki tudja?) Pedig a 10 év alatt született még 2 babánk.
Bárhogy döntesz is, Neked kell együtt élni vele. Úgyhogy csak annyit kívánok: ne bándd meg! :)
36 éves vagyok. Van egy 10 éves gyerekem.
Én úgy gondolom öreg vagyok már bohócnak. Újra kezdeni az éjszakázást, orvoshoz rohangálás, pelenka leszoktatást, oviban, iskolában az idióta szülőkkel való kűzdést... Nem....
És ezzel vége is a lelkiismeret furdalásnak.
Ugy erzem Te normális vagy.
Lelkileg hogy közelítenel az abortusz fele?
Ne foglalkozz az ilyen cikkekkel. A saját tested és életed felett te döntesz.
Én ha most terhes lennék, gondolkodás nélkül mennék abortuszra, de én nem is szeretnék több gyereket.
Ahogy más valoban segito szándékú fórumozó irta ez a cikk nem tartozik ide. Minden temaban neten lrhet találni igencsak torz infokat.
Nem is toled, hanem altalanossagban kerdezem, hogy ha ez ennyire bűncselekmény szagu, miert engedi az allam??
Undorító ilyenkor ilyen szarokat belinkelni.
Biztos vagyok benne, hogy nem erre van most szüksége.
Elég félelmetes cikk, de én nem vagyok a struccpolitika híve. Mielőtt valaki dönt leendő gyermeke sorsáról, minden lehetséges következményről tájékozódjon !
FI!
Én megtartanám a babát, mert ha akartok úgy is, akkor most itt van.
Lehet, hogy jövőre már nem jönne össze.
Igen, ez valóban így van;)
A bátyám és köztem 1 év és 5 nap van.
Mi ugyan ötödiktől jártunk csak egy osztályba, de mindenki meg volt arról győződve, hogy ikrek vagyunk. A gyerekeink is sokáig ezt gondolták, mert egyszerre ünnepeltük a szülinapunkat;)
Nagyon jó dolog, ha a testvér csak kicsivel idősebb, mert így tényleg van játszótárs, már pici kortól kezdve és ez a szülőknek is inkább könnyebbség, mint nehézség.
Persze, az első pár hónap annyiból nehezebb, hogy jobban kell figyelni a nagyobbra.
A tesómat sokszor kapták rajta azon, hogy próbál kihúzni a kiságyamból:DDD És nagyon tetszett neki a szemem, amit igyekezett közelről megvizsgálni:DDDD
De aztán minden könnyű lett, mert jó esetben egyszerre lettünk betegek, így egyszer kellett otthon maradni velünk;)
Bár, én volt, amit kétszer is összeszedtem, pl. bárányhimlő:)))
Azzal kezdem, hogy abortuszellenes vagyok, 1-2 kivételes esettől eltekintve. Biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy fogod szeretni a kisbabádat is, mint az első gyermekedet, ők pedig imádni fogják egymást. Gyorsan összenőnek, egymásnak játszótársai lesznek.
Szerintem a kimerültségedet kell alaposan lecsökkenteni !
Nálunk elég szoros napirend volt. Az egyéves gyerekeim még délelőtt is aludtak egy kicsit, délután pedig 2-3 órát. Nem tudom, miért kell altatni ? ( Másoknál is tapasztalom ). A gyerek alkalmazkodik ahhoz, amit megszokik, vagy amit el tud érni a szülőknél. Talán fokozatosan alakítsd ki az ugyanolyan napirendet, hogy ne legyen neki túl feltűnő a változás. A következetesség nagyon fontos ! A szülő nem a gyerek rabszolgája, csak akkor lesz az, ha a gyerek rájön, hogy azt csinálhat belőle, pl. hisztizik, még el nem éri a célját.
Egyéves gyerekeim este 8 órakor az ágyukban voltak, és utána enyém volt a világ. :)
Ha nincs segítséged, próbáld lecsökkenteni a nem nagyon sürgős, fontos munkákat ! Akinek ez nem tetszik, az kritika helyett segítsen Neked !