Abban, hogy valaki nőies lesz, szerepet játszik, hogy az édesanyja milyen volt? (beszélgetés)

Nézd, anyám egy elegáns hölgy volt. De tényleg... Rég volt fiatal, szalonban varratta a ruháit, havonta járt fodrászhoz, kozmetikushoz. Ha a piacra ment, akkor is szépen felöltözött.

Aztán megadatott neki egy ilyen nadrágos, polós, bakancsos lánygyermek, aki utálta a magas sarkút, meg a szoknyát. Bele volt betegedve szegény. Volt egy egyezségünk, meg két ruhám, amit akkor vettem fel, ha vele mentem valahova.

Aztán most van egy lánygyerekem, aki tutti olyan, mint anyám. Kísérteties.

Meg az jutott eszembe hogy vajon ha elmennék kozmetikushoz ő tudna dobni rajtam?

Bőrtisztítás, szemöldök szedésre gondolok. Soha sem voltam még. Nincsenek szerencsére nagy bőrhibáim, mitteszereim vannak, viszont a szemöldökömmel nem tudom mit kezdjek.

10-en X éves korom óta magamnak szedem, kozmetikus soha sem szedte, az évek alatt nem tudom mekkora kárt okoztam benne, de látom hogy másoknak olyan jó formája van, nekem meg nem az igazi. Legalábbis szerintem.

De érdekes ez a videó.

Az elején smink nélkül azt gondoltam hogy "vajon mit fog tudni kihozni magából" mert hát smink nélkül nem valami szép már bocsánat. Sminkkel meg mintha másik nő lenne, nagyon megszépítette őt.

Hát lehet venni fogok tavaszra egy 4-5 cm-es sarkú cipőt.

Természetesen szerpet járszik a nevelés, a példa és a gének is. Azonban azt tanácsolom, hogy öltözködj ûgy, ahogy TE jól érzed magad. Próbálj ki különbözô stílusokat és alakítsd ki a saját egyéniségednek megfelelô ruhatárat. Attól még lehetsz nôies, ha nem teszel ki mindent a kirakatba. A slink terén is választhatsz természetes egyszerûséget, vagy egy picit elegánsabb külsôt:

[link]

A cipô képes nagyon befolyàsolni az ōsszképet. Egy elegánsabb magassarkúval egy sportosabb összeállítás (pl skinny jeans + pullover is több nôiességet áraszt.

Anyám mindig is fiús volt, sose szeretett nőiesen öltözködni, de amikor huszonévesen beállt dolgozni, kénytelen volt, mert ott már nem felelt meg a szakadt farmer és a kockás ing. Azóta nagyon nőies, megcsinálja a haját, régen még miniszoknyát is hordott, kisminkelte magát...ma már elég csinosan és elegánsan öltözködik. Ami engem illet, külsőre nagyon hasonlítok rá és én is világ életemben fiús voltam, kiskoromban még rövidre is vágattam a hajam, mert annyira nem szerettem a lányos dolgokat. Egy időben próbáltam nőiesebb lenni, de nem éreztem jól magam szoknyában és csajos felsőkben, úgyhogy inkább maradok önmagam:) Most a külsőm olyan sportos és elegáns közötti átmenet...pár éve szinte csak feketét hordtam, de ma már próbálok kicsit színesebben öltözködni. Ez a nőies stílus nekem nem megy. Egy szoknyám van összesen, amiben néha napján jól érzem magam, például amikor plusz 50 fok van nyáron és megőrülök a hőségtől. Az egy fekete-fehér kockás, csipkés, térd alá érő szoknya. Ez az egyetlen tipikus nőies darab a szekrényemben:D Ja és nem sminkelem magam, nem hordok kis retikülöket sem...volt időszak, amikor próbálkoztam a sminkeléssel, de zavar, kényelmetlen és így már nem éri meg nekem. Szóval a nagy nőiességemről ennyit, anyámra ütöttem:D Legalábbis a gyerekkori énjére. De azért 100%-ig fiús se vagyok...talán nincs is igazi stílusom, még nem alakult ki, nem találtam meg magam.

Viszont belsőleg teljesen más típusú emberek vagyunk. Ő szelíd, nyugodt, én meg állandóan pörgök és soha nem vagyok nyugodt.

Szerintem nem törvényszerű, hogy minden lány hasonlítson az anyjára, de az sokszor előfordul, hogy ugyanazt a mintát viszi tovább, mint amit ő látott. De ezen lehet változtatni, ha elég tudatos az ember.

"Egy no akkor azonosul az anyjaval amikor gyereke lesz. Mig a ferfiak akkor azonosulnak az apjukkal mikor az apjuk meghal."

Ez nagyon igaz:)

Bár van a férfiaknál is kivétel. A fiúnk kicsi korától kezdve olyan, mint az apja:) A mozgása, a mosolya, a stílusa, az piperkőcködése és még az írása is. :)

A férjem viszont amióta meghalt az apja, egyre inkább ráhasonlít, míg előtte inkább az anyjára hasonlított természetben:)

Szerintem is hasonlóak leszünk az anyukánkhoz mi lányok, de csak hasonlóak, hiszen bennünk van egy másik gén is, ami nem mindig teszi lehetővé, hogy pont olyanok legyünk.

Az én anyukám is meghalt 40 évesen, de ekkor én majd nem 22 éves voltam már. És igen, nagyon hasonlít a stílusom hozzá. Én nem vagyok szerintem túl nőies, de mások szerint igen. Az én szekrényemben is inkább a sötét színek az uralkodó színek. Fekete, sötétkék, sötét szürke. A kicsit színesebb az egy szem bordó kardigánom, illetve a fehér pólók, blúzok, illetve van néhány nagyon halvány rózsaszín pólóm (ami inkább fehér) és van keki cuccom is és néhány csíkos, kockás felsőm, szoknyám, amelyekben szintén a sötét szín az uralkodó. A nyári ruháimban vannak virágosak, de azok is sötétek és apró világosabb minták vannak rajtuk. A nadrágot kedvelem inkább, mert utálok fázni, nyáron viszont veszek fel szoknyát és ruhát is. Az anyukám is ilyen volt. Ha visszagondolok rá, akkor őt is mindig valami sötétebb ruhában láttam. Ő nagyon csinos volt. Szép alakja volt 3 gyerek után is, szép arca, szép haja. Majd nem megkaptam tőle mindent, de azért még sem. Én kicsit vaskosabb vagyok, főleg a lábaim, amit nem is mutogatok szívesen:) Hordok magasabb sarkú cipőket és pont a vaskosabb vádlim miatt, anyukámnál viszont alap volt a magas sarkú cipő, ő sosem vett fel laposat, még otthon is legalább 4 cm-es sarkú papucsa volt. Én viszont szeretem a bakancsot is, a sport cipőt nem. Szinte még a ruháim fazonja is olyan, mint amit az anyukám hordott, ami azért lehet, mert az alakunk hasonló és láttam, hogy neki az jól állt. Engem nem sikerült senkinek meggyőznie arról, hogy máshogy is öltözhetnék. A férjemnek nagyon tetszik, a tűsarkú cipő. Mondtam neki, hogy akkor hordja:) Én a stabilabb sarkú cipőket szeretem.

Persze a környezetünk valamennyire befolyásol minket, de egy idő után visszatérünk a belénk kódolthoz:)

Amit írtál a nőies, nagyszájú ismerősekről, inkább ne legyen minta. Én pl. nem szeretem a harsány nőket, legyenek bármilyen nőiesek ránézésre. Ez visszataszító és legtöbben nem szeretik. Na erre szokták mondani, hogy jól néz ki, de ahogy kinyitja a száját, ki áll belőle a kapanyél. Egy nő ne csak külsőre legyen nőies, hanem beszéljen és mozogjon is úgy. Az is a halálom, amikor az egyébként csinos nő felöltözik tök nőiesen és elindul úgy mint egy rinocérosz:) Na az ilyen vehet fel bármit, akkor is egy trampli lesz. Jó esetben ezeket ellessük az anyukánktól, ahogy írod is. A mozgásunk is hasonló az anyukánkhoz és a beszédünk is. Én a mai napig figyelek arra, hogy a menésem is lányos legyen, illetve igyekszem szépen beszélni, nem üvöltve (bár nem is tudok hangosan beszélni), szépen artikulálva. Erre is sok visszajelzést kaptam már:) Nagyothallók mondták, hogy nagyon szépen beszélek:) Ez nagyon meghatározó volt számomra. Ja, és a nevetés....Én hülyét kapok, ha egy nő teli szájjal röhög, nyihog, röfög, ez nagyon kiábrándító tud lenni. A Barbi típusú lány el kezd nyeríteni egy poénon...

Tehát, a lényeg: nem baj, ha nem túl színesek a ruháid, arra figyelj, hogy a mozgásod, a beszédet, a mimikád legyen nőies. Ne akarj hasonlítani megcsinált nőkre, hanem alakítsd ki magadnak azt ami tetszik. És hidd el, egyszer csak anyukád fog visszanézni rád a tükörből. Persze csak akkor ha szeretnéd:)

szerintem főleg az anya játszik szerepet. persze nem leeht tudni, hogy hogyan reagál a gyerek, lehet, h átveszi, ha hiteles, és felnéz rá, de lehet, h egy konfiktussal teli kapcsolat éppen az ellenkezőjét teszi, és a gyerek elutasítja, és direkt nem lesz olyan.

elég bonyolult szerintem.....

de mindenképpen..

Sziasztok!

Nekem anyukám szupernőies, ebben nőttem fel, hogy láttam, mindig ad magára, csinosan öltözködik, nőies.

Nos, én pont az ellenkezője vagyok. Amióta együtt vagyok a párommal azóta viselek színes cuccokat, vele vettem először egy egyberuhát. Miatta vettem csinosabb darabokat, ne nézzek ki úgy mellette, mint egy csöves. Tetszek neki. A magas sarkú cípő száműzve van az életemből.

Húgom olyan, mint anyukám. Már most csinosan öltözködik, ad magára. Nem tudom, hogy mitől függ.

Nem mindig, mert az anyaval valo viszony is szamit, igy akarmilyen lehet az anyank, ha a viszony nem jo, akkor pont mindent ellenkezoleg teszunk, hogy NE hasonlitsunk ra.

Akinek pedig anyukaja egy peldakep, az megprobalja utanozni, igen.

Egy no akkor azonosul az anyjaval amikor gyereke lesz. Mig a ferfiak akkor azonosulnak az apjukkal mikor az apjuk meghal. Szoval ket kulonbozo modon folyik a nemi identitas kialakulasa, de ami a noket illeti, egy lazado tipusu csaj, ha mindenben az anyja ellenkezoje probal is lenni, amikor o is anya lesz, egy kicsit visszater ahhoz a modellhez, amit latott. Nem biztos, hogy mindenben, mert feldolgozza az elmenyeit sajatos modon de akar hasonlithat is ra.

Ha pedig 2-3 lanyteso van, komplikalhatja, mert egymas kozott is versengeni fognak, hogy ki hasonlitson vagy eppen ne hasonlitson az anyjukra.

Erted, nehez a valasz, te te leszel mindig:))) ha noiesebb akarsz lenni mint anyukad volt, akkor a te stilusodban valamit osztonosen is hozzateszel a hozott modellhez.

Van pamut is meg ilyen keverék is.

De a teljesen pamutba is beleizzadok. Mondjuk a vérnyomásom nem éppen tökéletes lehet az is az oka.

Azért egy orvost megkérdezhetnél, nincs-e valami oka annak, hogy ennyire izzadsz!

Nem a pajzsmirigy problémák egyik tünete ez?