A testvéreimmel alkalmatlanok vagyunk a szoros kötelék... (beszélgetés)

Hát a testvér,az testvér szomorú hogy sokan,úgy vannak ezzel hogy az a normális,ha nem találkoznak vagy nem sokszor,nem mindegyik testvéremel vagyok,jóban de ha az édes testvéreimet

nem láthatnám vagy nem sokszor szerintem biztos depressziós lennék nem hiszem hogy túlzok.

Mit nevezel szoros köteléknek?

Mi négyen vagyunk, de ahogy sorban elhagytuk a szülői házat mindőnknek megvolt a saját élete. Nem lógunk a másik nyakán.

Persze, ha valamelyikőnknek segítség kell bármiben számíthat a többiekre. Drukkolunk egymásnak, hogy mindenki megvalósíthassa a terveit. Látogatjuk is egymást, de főleg a szülői háznál jövünk össze.

Úgy érzem mi összetartunk, de nem telepszünk egymás nyakára.

Sajnos mi sem voltunk soha szeretetteli kapcsolatban a nővéremmel. Ahhoz túlságosan különbözőek vagyunk. (Bár néha tanúja vagyok annak, ahogy anyuval beszél - az alapján, talán jobb is.) A Páromat meg ahol lehet, kihasználja, hülyére veszi a nővére, úgyhogy ez a "testvéri kapcsolat" sem hiányzik. :)

Vannak viszont olyanok körülöttem, akiket testvérként szeret(het)ek. Kárpótolnak. :)

Sose hittem abban, hogy egy vérségi kapcsolat bármire is kötelez. A szeretet nem egy elve elrendelt jog, illetve kötelezettség. És nem is lehet mindenkit szeretni. Nem is kell, elég csak normálisan, kedvesen viselkedni vele.

Popper Péter szavaival: [link]

Nem vagytok egyedül:((

Én férjeméket látva, nem is bánom, hogy nincs testvérem.