A szorongás ezer arca (beszélgetés)

Az nagyon jó ha tudod mit kell kerülni. Nekem sem jön be a glutén, megfigyeltem.

Bár én nem voltam vizsgálaton,inkább én is intoleranciára gondolok.

Sajnos a tej és tejtermékektől borzalmasan éreztem magam.

Hiányzik ,mert nagyon szerettem,de már megszoktam.

Csak ez a gombóc ne lenne a torkomba.

Jobbulást kívánok neked 😊

Nos én is eljutottam oda hogy kerülöm a búza glutént. Sajnos hónapok kellenek a javuláshoz.

Tejet elhagytam,mert felfújt,savat okozott, ödémát. 80 kilós lettem ...

Február óta nincs semmi tej, tejtermék. Már 64 kiló vagyok. Később folytatom 😊

Itt van egy köpésre,de ez a falu pffff.

Jó hely igen ,csak a munkanélküliség sokat ront a városon is .

Hát ez van,ezt kell szeretni.

Azért dolgozhatom itthonról, mert annak idején Karlsruhéban közlekedtem... :D

Ha nem hoztak volna onnan haza, akkor Németországban aligha élnék meg fordítóként, bár lehet, akkor tudnék angolul.

Úgyszintén rajongok a falumért 😀

Fogalmam sincs ,miért kellett 80-ban idejönni,Baján nem volt jó?

Az bizony!

Én amit csak lehet, a neten intézek.

Nem szeretek az utcára menni sem, esetleg a városban még szívesebben bebuszozom, de úgy utálom már ezt a látványt, ezt a falut. Sose volt szép, és sosem változik.

Mert még azon is lehet szorongani, hogy menni kell megint felíratni. Vagy pont azon, hogy már biztos függő vagyok.

Azt hiszem, nekem nagy szerencsém volt, még időben sikerült leállni.

Holott állítólag nem addiktív, azaz nem lehet rászokni.

Dehogynem!

Kiskoromban attól is féltem, hogy bemenjek egy illatszerboltba. Azt hittem, oda csak a nagyok járhatnak.

Ez még kicsi koromban volt, Németországban. A pulton ki voltak rakva kis lapos kosarakban apró próba-tégelyben krémek. (Bár lenne ez ma is!)

Ingyen termékminták voltak, kipróbálásra. Annyira szerettem volna egy-kettőt, de nem mertem bemenni és kérni. Biztosan adtak volna egy kislánynak. Hát még ha élelmes is lettem volna és azt mondom, anyukámnak kérem.

Anyu is oda járt néha, de még neki sem mertem mondani, hogy hozzon. Lehet, ő sem mert elhozni belőle? Neki is voltak még idősebb korában is szorongásai, de ezeket a fiatalabb korában belerögződött államhatósági figyelemnek tulajdonítottam. (Pl. nem lesz nekem abból bajom, hogy másutt adom fel a levelet, mint amely címet a feladónál megadtam?)

Az sem rossz, ha nincs rá időd. És csak jó, ha egy bétablokkoló is segít ezen. Még ha "csak" lelkileg is.

Éppen elkezdtem olvasni a Prozac-ország c. könyvet. Nem könnyű olvasmány, ugyanakkor remekül megírt munka.

Elég annyi, hogy látsz valakit. Pont azért szorongás, mert nem tudod megnevezni. Jön az a bizonyos gyomorszorító érzés.

Közben persze tudod, hogy az egész irreális, mégis szinte rosszul vagy.

Te egy boldog zokni vagy.

minek kellet ea netről szedegetett mindenféle okosságot iderittyentened?

Miért akarna bárki megverni? Az ,hogy lassú vagy nem bűn. Bárcsak mindenkinek ennyi hibája lenne .

Persze aki szorong ,a legrosszabbra gondol, tapasztaltam magamon én is .

Az állandó múltba tekintgetés sem használ. Még akkor sem, ha felmentést keresünk, mi miért vagy kinek felróhatóan történt. Pedig ez csak leláncol, nem tudunk előre nézni.

Minden nap egy új nap. Ami megtörtént, azon már túljutottunk, és mégis "ehun vagyok e!"