A szenvedélybetegség örökölhető valamilyen formában? (tudásbázis)

Tudom, hogy állítólag megtaláltak ilyen hajlamosító gént, de én ebben nem hiszek!

Örökölni lehet a vércsoportunkat és az életmódot.

Szerintem a körülmények a meghatározóak.

Meg ugye az ember akarata, jelleme is fontos.

A hajlam örökölhető, de ha Te félsz ettől, nyilván jobban vigyázol.

A férfiak ezt nem valami negatívumként látják a családukban, hanem valami normális követendő dologként. Legalábbis én több férfin ezt láttam.

Te nő vagy, máshogy látod.

A hajlam sajnos nagyon is örökölhető. Vagyis nagy valószínűséggel benned is nagyobb eséllyel és könnyebben fejlődik ki fizikai függőség bármilyen szer, anyag iránt, legyen az cigi, alkohol, gyógyszer, kábítószer, kávé, csoki, akármi. Ha ez valóban így van (a zöld szem is öröklődik, de nem kötelezően és minden esetben), akkor amennyiben elkezdenél pl. rendszeresebben iszogatni, sokkal könnyebben csúsznál bele, hogy már nagyon kezdjen hiányozni, mint olyan emberek, akik nem igazán hajlanak a függőségre, és aztán alighanem sokkal nehezebb lenne leállnod is. De ez túl sok jelentőséggel nem bír, ez nem olyasmi, mint x betegségre való hajlam. Ezt tudod befolyásolni. Érdemes elraktározni az agyadban a tudatot, hogy óvatos légy bármivel, ami függőséget okozhat, és annyi. Attól, hogy mondjuk a haverokkal péntek este megiszol egy sört, nem leszel alkoholista. Az ilyesmi csak akkor tud rajtad elhatalmasodni, ha hagyod, nem működik úgy, hogy nyugodtan üldögélsz otthon a kedvenc sorozatod előtt ropit rágcsálva, és egyszer csak puff, alkoholista lettél, mostantól mindig az leszel.

Ráadásul öröklés, hajlam ide vagy oda, nem szabad megfeledkezni a dolog lelki oldaláról sem, ami nemrég már elhangzott: sokan, akik ilyesmivel érintett családból származnak, nagyon rossz emlékeket társítanak az alkoholhoz/egyéb szerhez, ami a családtagjukat "fogságban tartotta", ez pedig nagyon erős ellenkezést tud kialakítani, így pl. egy alkoholista gyereke sokszor egyáltalán nem iszik semmilyen alkoholt, soha, semennyit.

Szóval szerintem ne aggódj e miatt túlságosan, csak legyen benned egy kis plusz óvatosság: ha még nem dohányzol, ne is kezdd el, ha iszol is, erősen tarts mértéket, és ha a legkisebb jelét is látod, hogy úgy is kívánod az alkoholt, hogy nincs apropója, nincs különösebb oka, akkor szórd ki az otthoni piakészleteket, és jó ideig inkább egyáltalán ne nyúlj semmilyen italhoz.

Ez nem örökölhető betegség. Hajlamosító tényező lehet, hogy valaki befolyásolható személyiség.

De maga a szenvedélybetegség nem genetikai úton örökölhető betegség. Befolyásoló tényező lehet, hogy valaki ilyen körülmények között nőtt fel és természetesnek tartja az alkoholizálást vagy a baráti tásaság viszi magával vagy olyan trauma érte, hogy ehhez folyamodik. Sokféle ok lehet, de ismétlem, nem örökletes dolog.

a gyökere, az alaphabitus örökölhető

+ a minta számít sokat

Az apukám 35 éve alkoholista, elég keményen. Lehet hogy pont ezért, de én rá sem bírok nézni semmiféle alkoholtartalmú italra, mert az lebeg a szemem előtt, hogy milyen volt a gyerekkorom, és hogy mennyire utálatos mikor részeg...

Ebből kiindulva nem hiszem, hogy örökölhető lenne az ilyesfajta szenvedélybetegség.

Nagybátyám (apa tesója) alkoholista volt, néhány éve az vitte el, 31 évesen.

Nagyapám (apa apja) bizonyos időközönként emelgeti a poharat, ami azt jelenti, hogy úgy kb 2 havonta rájön, és akkor egy hétig iszogat. Utána 2 hónapig semmi.

És hát apám se veti meg az alkoholt. Nem részegségig iszik, de minden este megiszik, 3-4-5 doboz sört.

Tudom, hogy aki nem akarja elkezdeni, az nem kezdi el az alkoholizálást, de mégis van bennem egyfajta félsz, hogy ezt örökölhettem.