A puzzle készül...
Augusztusban teljesen felforgattam az életem, hogy végre önmagam lehessek. Ezt a történetet szeretném megosztani most veletek...
Mindenbe nehéz belekezdeni, de megéri, ha egy boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet szeretnél élni, és én igenis azt szerettem volna, ha mindez sikerül! Sokszor nehéz és rengeteg kitartás kell, de ennél nagyobb boldogságot senki sem tud adni, mint mikor átléped a határaidat és végre, hosszú keserves évek után önmagadat tudod adni!
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az én cikkem is meg fog jelenni, bár azt se gondoltam volna, hogy valaha is naplót fogok vezetni.. méghozzá nyilvánosat, mert ugye mikor ember lánya kisebb vezet naplót, én is tettem, de annál a benne írott dolgok „hétpecsétes” titkok voltak! Az amolyan igazi kis tini napló volt... szerelemről, rossz jegyekről, bulikról…és persze diéták hegyéről!
Szeretem visszaolvasni az írásaimat, sokat lehet tanulni belőle!
Aztán egyszer csak olvastam egy naplót, ami egy nő fogyásáról szólt.. hihetetlen mennyi erőt adott, ott akkor, mikor épp a 94. kilómat tapostam… érdekes.. Ott abban a percben nyitottam én is egy naplót…fogalmam sem volt, hogy milyen lesz ez, de bele akartam vágni…mint általában mindenbe! A naplóm címe: GYÖNYÖRŰ BAMBINA LESZEK!
Furcsa volt, hogy mindenki beleolvashat az életembe, és láthatja milyen is vagyok!
És nem tagadtam soha, hogy bizony nem vagyok egy csinibaba, és nagyon sokat tettem azért, hogy ez a duci lány most naplóírásba fogjon!
Elkezdtem…és nagyon fantasztikus dolgot kezdtem érezni napról-napra…kiírtam mindent magamból, minden fájdalmat, keserűséget…mert bizony volt, és a mai napig van bennem! De meg szerettem volna változni kívül-belül!
Bizony hét éves zsírkupacot nehéz eltávolítani, de nagyon sokan segítenek!
Nem vagy egyedül, de csak te tudod elkezdeni és belevágni valami igazán újba és másba, mint amit eddig tettél!
Augusztusban én is nekivágtam…nehezen, mondhatni elég döcögősen alakult és kezdetben inkább szájharcos voltam és gyűjtöttem az „ igéket”!
De fogyni akartam, nem kicsit, nagyon! Mert 21 éves vagyok és végre a saját életemet akarom élni, de a zsír nem engedi…boldog akartam lenni és megmutatni, hogy én is tudok tenni, ha akarok és ha eltervezem. Mert eddig bizony rengeteg kudarcot vallottam… két hétnél tovább egy diétám sem tartott, utáltam magam, és utáltam mindenkit, aki a számomra elérhetetlennek látszó csinos kategóriába tartoztak.. marha irigy voltam, és egyre befelé fordulóbb, ami nagyon meglátszott rajtam… minden rosszindulatú sérelem, vád, kritika, beszólás a szívem legfájóbb pontját érintette és egy ördögi körbe kezdtem belegabalyodni. Na és aztán ott volt még egy érzés... a féltékenység…persze mindenkire, mindenhol és ez alól a családtagok sem voltak kivételek!
De ma már tudom mi volt velem: a legdurvábban sajnáltattam magam és minden rossz dolgot, amit éreztem, egy nagy zabálásba fojtottam!
Na ezt ne csinálja senki sem. Hét év baromira hatalmas önsajnálat után elkezdtem megkérdezni magamtól: hol van azaz életvidám, mosolygós kiscsaj, aki anno voltam?!
Miért kell nekem egy ilyen testben élnem?
Miért nem teszek végre egyszer csakis saját magamért valamit?
Miért irigykedek? MIÉRT? MIÉRT ÉS MIÉRT?
Van egy jó mondás, amit egy kedves ismerőstől kaptam, és ez nagyon igaz: :
"Többet ér egy ember bírálata, mint ezrek egyetértése"
Ma már tudom, hogy minden rajtam múlik! A legszerencsétlenebb lányka voltam, aki az önsajnálatot választotta , és nem tett semmit a szebb napokért!
Felforgattam az életem és elkezdtem, mint egy sok millió darabos puzzle-t, oda tenni ahová én szeretném! Úgy kezdtem el alakítani az életem, ahogyan még sohasem!
Átgondoltan, tudatosan eszem…kalóriát számolok…mindenkinek van egy diétafajta, ami neki bejön... de én nem akartam 90 naposat, két hetes kúrákat csinálni. . életmódot akartam váltani, amit nem csak egy hétig, maximum egy hónapig fogok tudni majd tartani, hanem ami egy egész életre elkísér! Mára nem a kaja irányít engem, hanem én irányítom az életem!
Van egy célom: december 9-ig 78 kg-ot szeretnék lenni, mert a párommal ekkor leszünk négy évesek és ő 78 kg-osan ismert meg és vissza akarom adni neki azt a kiscsajt, akibe belehabarodott!
Lassan 10 kg-ot fogytam és boldog vagyok!
Már sok puzzle darab a helyén van, de még van előttem is bőven és nem adom fel soha!
Küzdök azért a gyönyörű Bambináért, aki lenni akarok, és nem állhat az utamba senki sem!
Ez a cikk azért született, mert le akartam írni a kezdetet, és az utam elejét, amiben sokan segítenek és támogatnak! Köszönet érte mindenkinek!
“Nem az számít, honnan indulsz, hanem az, hogy milyen döntéseket hozol arról, hogy hová akarsz végül eljutni.”
Írta: 79a1b3ecd1, 2009. október 23. 16:03
Fórumozz a témáról: A puzzle készül... fórum (eddig 28 hozzászólás)