A pavor nocturnus-ról hallott már valaki? (beszélgetés)

él még a fórum? jár valaki még erre?

Állítólag lelki okok állnak a háttérben, nagy ijedtség, félelem szorongás, vagy gége problémák. Nekünk 3 hónaposan kezdődött, ami durva, mert ennél később szokott. Az anyósék váltották ki belőle, azóta is csak akkor van ez, ha találkozik velük. :( nem tudom mi tévő legyek, mert ők is a nagyszülei, kellene hogy találkozzanak, de már rettegeg minden egyes találkozás előtt.. ja és nappal is így reagál.. (3 hónaposan nagyon durván felzaklatták) azóta minden egyes találkozás után van ez.. :( sok összebújást, szeretgetést, esetleg együtt alvást ajánlannak, ja és gyógyszeres kezelést is, ezt még nem akarom.

-

közben elfelejtettem mit akartam írni, mert most is zaklattottan ébredt az előbb, és meg kellett nyugtatnom, meg aludt rajtam egyet..

Üdv!

Nekem gyermekkoromban volt alvási rémületem. Soha életemben nem féltem annyira, mint akkor. Maga a pokol (legalábbis így képzelem) az a 20 perc kb. amit akkor átélsz. Nem fogható semmilyen más félelemhez (pl. félsz a sötétben, kerget egy kutya, stb.). Ezeket nem riogatásból írom, de tényleg iszonyú. Mindenesetre másnap én sem emlékeztem semmire, csak szüleim elmondása után derengett valami, hogy felriadtam és hogy valami nagyon-nagyon rossz volt. Hozzáteszem, hogy teljesen normális gyerek voltam (kiegyensúlyozott családi légkör, sok barátom volt, könnyen kommunikáltam, stb.). Mindazonáltal tudom, hogy ez nagyon megterhelő lehet a szülőknek. Azóta felnőttem és nincs semmi bajom, az alvási rémület pedig elmúlt. Utoljára (kb. általános iskola 4. o-ban) már csak felriadtam és nehéz volt összeszednem magam, de kimásztam az ágyból (rohadtul nehéz volt!!) és odamentem a TV-ző apukámhoz. Aztán kb. 1 óra alatt teljesen elmúlt a félelem.

Nálam szerintem az mulasztotta el, hogy szégyelltem és nagyon akartam, hogy vége legyen. Aztán el is múlt magától (fokozatosan- eleinte egyáltalán nem emlékeztem, utána derengett valami, azután a felriadásra teljesen emlékeztem és végül már fel bírtam kelni az ágyból [értsd: az évek alatt így múlt el]). A szülők megnyugtatására mondom, hogy nem tudnak semmit tenni, de ha "normálisan" mennek a dolgok, akkor magától elmúlik. Szerintem akkor van baj, ha ez felnőtt korban még mindig jelentkezik, ill. ha nagyon gyakori (mondjuk hetente, v. hetente többször). Nekem olyan évi 2-4 volt. Nem javaslom a pszichológust (gondolom ez is trauma a gyereknek), se a nyugtatót, ha nincs komoly baj (persze ha nappal is fél, az már baj). Mondjuk egy 4-14 éves gyereknek nyugtatót adni, nem éppen a legjobb (szerintem).

Szia! Még mindig kűzdünk a dologgal, az orvos pedig csak mosolyog rajta, ha megemlítem. Szerinte majd kinövi és kész. Csak addig sok-sok álmatlan éjszakát okoz mindannyiunknak.

A napokban, amikor sok volt a munka és éjjel 11 után rázendített, meg utána óránként, már zokogtam az idegtől és a fáradtságtól. Ráadásul a nagyokat is mindig felébreszti. Sikítozik, rúgtal, üvölt, akarja, hogy megfogjam, aztán ellök. Megőrülök már ettől...

Szeretem a kicsimet, de csak az a szülő, akinek része van ebben, tudja igazán mit is jelent a pavor.

Szia.

Ezer éve nem hallottam már ezt a két szót.

A húgom még régebben volt ebben a helyzetben.Ha jól emlékszem a jelentése:éjszakai rémület.

A tesóm elég sokáig küzdött a dologgal,tini lány volt,nem tudjuk mai napig mi volt az ok.

Nyugtatót kapott,volt hogy nappal is félt.Mindig vele kellett lenni nappal is,mert egyszerüen ok nélkül félt,nem tudta megmondani mitől.

Este csak úgy aludt el,ha legalább két nyugtatót bevett.

Iszonyatosan ilyesztő volt....