A párom volt felesége kikészít minket (beszélgetés)

Szia!

ne hagyd hogy tönkretegye a boldogságodat egy ilyen nő!

beszéljétek meg a pároddal, hogy ez így egyikőtöknek sem jó!

Mindketten szenvedtek csak..

ne hagyja magát zsarolni se..ha elválik a bíróság megítéli neki a láthatást, mivel a nő nem tudja bizonyítani, hogy nem tartja a kapcsolatot a gyerekekkel!

Harcoljatok mindketten és a szerelem mindent legyőz!!persze ezt a párodnak is akarnia kell!!

Szia!

Még nem voltam ilyen helyzetben, de én harcolnék!

Köszönöm az együttérzéseket, de nem írtam le előbb a lényeget. A sok sok ilyen dolog után végül szakítás lett a vége a dolognak. Nem bírtam idegileg, a párom pedig csak visszafogadta őket. Azt mondta, hogy költözzenek vissza a régi szép nagy házukba, a volt asszony meg a gyerekek, hogy a régi környezetükben legyenek, anyagilag is támogatja őket, csak minket hagyjanak békén. Ez sem volt elég a "hölgynek", ezek után még nagyobb dolgokat művelt velem, velünk. Aztán a párom egyik nap ott ragadt. Azt mondta, hogy a gyerekek a nyakába csimpaszkodtak amikor el akart jönni este tőlük, látogatás után, zokogtak, majd közölték, hogy utálnak engem, és ők is szemetek lesznek velem. Erre az asszony átölelte őket, majd közölte, hogy engedjétek el apátokat, látjátok bármit tehetünk, ő akkor is jobban szereti a Sziszkót mint titeket, hát ilyen a ti apátok. Sajnos a párom nagyon érzékeny, és képtelen volt eljönni. Azóta is minden nap beszélünk egymással, találkozgatunk (minden más és egyéb szorosabb dolog nélkül) és csak sír szegény. Nagyon szenved. Én is, de képtelen vagyok így tovább folytatni a kapcsolatot. Csak borzalmas dolog, mert embert még így nem szerettem mint őt. Nem tudom mi lesz. Persze azóta álandóan veszekednek, üvöltöznek egymással, a párom pedig annyira ki van idegileg, hogy hihetetlen. Pedig egy csodálatos víg kedélyü, humoros, kedves ember volt, tele romantikával, stb. És ezt nem elfogultságból mondom. Csodálatos ember volt, aki ha éjjel kettőkor nagyobb levegőt vettem, azonnal ugrott, körbeugrált, kiszolgált, stb. Hát ez van. Lehet, hogy én voltam kevésbé kitartó? Jobban kellett volna harcolnom? Hamar feladtam? Vagy tényleg nem lehet elviselni ezeket a dolgokat sokáig idegileg?

Bocsi a panaszkodásért, nem az volt a célom mindezzel, csak kíváncsi voltam, hogy mások is jártak -e már így.

A páromat a volt felesége elhagyta egy másik férfi miatt, minden bejelentés nélkül. Mire egyik nap hazament egy kipakolt lakást, és egy levelet talált. Ezután a volt asszony nagyon bunkón viselkedett vele. Mi jóval a történések után ismerkedtünk meg, tehát nem én voltam az oka a válásuknak. Amikor a volt feleség látta, hogy jól megvagyunk, attól kezdve ott tett keresztbe nekünk ahol csak tudott. Olyan dolgokat csinált, ami teljesen kiborított. Igyekeztem higgadt, nyugodt maradni, de egy idő után betelt a pohár. Nem igazán értettem őt. Ő akart elmenni, másik férfival élt, akkor velünk miért volt bunkó?

Pl. azt csinálta, hogy 5-re kellett hazavinnünk a gyerekeket. Három kis gyerekkel nem egyszerű időre pontosan elkészülni, ezért néha volt, hogy negyed 6 és fél 6 körül értünk haza velük. Azonnal jött a cirkusz, mit képzelünk, 5-re igenis vissza kell vinnünk őket. Következő alkalommal nagyon odafigyeltünk, pontosan 5-kor csengettünk. Senki nem volt otthon. Felhívtuk, hogy hol van, itt vagyunk a gyerekekkel, erre közölte, hogy a barátaiknál vannak, vigyük még el valahova a gyerekeket 1-2 órára, mert csak akkor fog hazajönni. Engem folyamatosan hívogatott rejtett számról, és amikor felvettem elhordta a páromat mindenféle szemétládának (nem írom le miket, mert nem tűr nyomdafestéket)és azt mondta, jobban teszem, ha elhagyom őt. Itt meg kell jegyeznem, hogy a páromat egy csodálatos embernek ismertem, millió csodálatos tulajdonsággal.

Aztán pár hónap múlva a férfi aki miatt elment az asszony, szakított vele, és ő már másnap ott volt a páromnál, azzal a magyarázattal, hogy rájött, hogy mégis csak ő az igazi férfi, a legcsodálatosabb, stb. és hogy így szereti őt, meg úgy, és nem tud nélküle élni, stb. Ekkor a párom közölte vele, hogy nagyon sajnálja, de ez a "vonat már elment", egye meg amit főzött, ő már kapcsolatban él, nagyon boldog, és nem fogadja vissza. Ekkor kezdődött a következő: szinte naponta hívogatott, elhordott engem mindenféle k....-nak, hogy én tönkreteszek egy 3 gyerekes családot, és természetesen én voltam a világon a legszemétládább ember, és egy utolsó rongy alak. Teljesen kikészített minket idegileg, aztán persze jött a gyerekekkel való zsarolás. Azt mondta naponta a gyerekeknek, akik addig nagyon szerettek engem, hogy miattam nem fogadja vissza őket az apjuk, fontosabb vagyok én neki, mint a saját gyerekei, elnézi az apjuk, hogy ők szegénységben élnek, stb. és mindennek én vagyok az oka. Persze akkor már a kisgyerekek is kezdtem ellenem fordulni: "anya azt mondta, hogy te egy k---vagy, és miattad kell ilyen rossz körülmények között élnünk". stb. Miért kell így viselkednie valakinek, akit soha nem bántottam?