A nagyszülők bántják a gyerekeimet! (beszélgetés)

Szerintem is... :/

De azért megmondtam neki, hogy a saját anyámnak kitépem a karját, és azzal verem agyon, ha a gyerekre emel kezet - úgyhogy ő se fog jobban járni, ha még egyszer ilyen dolgokat enged meg magának. :P

De rég jártam itt, pereskedünk újra, és ez elvonja az energiáim.

Azt szeretném egyszer meglátni, hogy bármelyik nagyszülő kezet emel a gyerekekre! Persze a jogi procedúra most hirtelen mindekit jámborrá tett a családban, a családon belüli erőszak tényállássá fejlődése is segít a fékentartásban, azért még mindig vannak anyósnak olyan megnyilvánulásai, amiből kiviláglik: önző, ostoba és gátlástalan.

A ti nagyitok talán SS-tiszt képzőbe járt...

Látom, hogy már egyéves ez a fórum, mégis leírom, ami velünk történt.

Anyósom odavan a testi fenyítésért. Nekem állandóan azt sugalmazza, hogy miként üssem meg fiamat, milyen módszerekkel büntessem, hogy a gyerek ne legyen "akaratos". Tény, hogy a fiam valóban erős jellem, de legtöbbször igyekszem megoldani ezt egy tartalmas beszélgetéssel. Nem mondom, hogy nem szoktam néha odasózni neki, előfordul.

A hosszú hétvégét a fiam a mamájánál töltötte, és kicsit köhögött. Anyósom kitalálta, hogy félbetör egy Coldrexet, és beadja a gyereknek. A fiam sosem vette be a tablettát, idegenkedik tőle, nem tudja lenyelni. Anyósom tettlegességig hergelte magát, amiért a gyerek nem vette be a tablettát: megütötte a hátát és elfenekelte, majd betérdeltette a sarokba olyan módon, hogy közben a saját sarkát kellett fognia.

Meg sem kérdezett arról, hogy kaphat-e egyáltalán a gyerek Coldrexet, egyszerűen ő úgy döntött, hogy beadja neki - tette ezt anélkül, hogy nála lett volna a fiam betegkártyája, ha netán valami baj lenne. Természetesen egy árva szót sem szólt a történtekről, a gyerekem vallotta be töredelmesen, sőt, ő szégyellte magát, hogy ez megtörtént!

Nem egyszer kerültünk már összetűzésbe anyósommal az "okosságai" miatt, és én többször is kifejtettem, hogy ne bántalmazza a gyereket. Néha egy-egy füles, egy kis pofon elszállt, azért is szóltam neki.

Odavan a testi fenyítésért. Már hónapok óta hajtogatta ezt a térdepeltetést is, és egyszerűen feltételezni se mertem róla, hogy erre játszik!

Borzalmasan dühös vagyok, legszívesebben a saját karjával verném agyon!

Milyen nagyszülő az ilyen, aki a saját unokáját ilyen módon fenyíti meg?!

A bejegyzéseidet olvasom és érezhető, hogy nagyon sokrétű ez a dolog.

A gyerekek rendkívül érzékenyen reagálnak az őket körülvevő problémákra, márpedig a válással azok a legtöbb esetben elkerülhetetlenek.A gyerekek életkora is fontos. A lányod lassan kamaszodik, az anyához való hasonulás és ragaszkodás iránti vágy megerősödik, egyben ezzel párhuzamosan egy leválás iránti igény is megjeleni- tehát rendkívül érzékenyen érinti a külső és belső feszültség.

Hosszasan boncolgathatnám, még az eset kapcsán felmerülő kritikus pontokat.

Sokszor segít egy nyílt kommunikáció-vádaskodás nélkül!- csupán énközlésekkel. Amikor nem akarod kideríteni az igazságot, csak elmmondod nekik, hogy TE hogy érzed magad ebben a helyzetben és ők mit éreznek.

A legfontosabb talán mégis az, hogy van két csemete, akik igen nehéz helyzetben vannak. Van négy vélhetőn értelmes felnőtt akik szeretik ezt a két gyereket. Az alap megvan, erre csak újra kellene épteni a továbbiakat. A sok sérelmet féretéve a beszélgetést javaslom-gyerek nélkül-, ha ez nem működik akkor a gyermekvédelmi központok, valamint a Megyei illetékes Gyámhatóságnál lehet kérni mediációs beszélgetést, ahol szakember bevonása mellet megpróbálják a gyerek számára a legmegfelelőbb utat megtalálni. Mielőtt a láthatás megvonását kezdeményeznéd, érdemes kevésbé radikális eszközökhöz nyúlni.

Az lesz. De előre félek az emiatti további szemétkedésektől. Köszönöm.

Igazából azt szerettem volna megtudni, hogy szép szóval mivellehet jobb belátásra bírni őket, ezért is a lélek témához írtam. Az ügyvéd a végső megoldás, de mást nem hagytak. :(

Ja hát ez egy másik kérdés...

Van velük VALAMENNYIT, de idén úgy tűnik, a teljes idejét a szünetből a mamáékkal töltik.

Inkább az volt a cél a váláskor is, hogy ne velem legyenek. Az már mindegy, hogy kivel.

Értem, amit mondasz. De ha apu elviszi a gyerekeket a szünetben, majd átadja őket a mamáéknak egy másik városban, mit tehetnék? Kövessem őket és álljunk neki birkózni?!

Beszéltünk már a gyerekekkel, sokat, minden hazajövetel első estéje szívkiöntéssel és pityergéssel telik. A hangfelvétel jó ötlet, legközelebb megteszem. Nem ez az undorító, hanem a nagyszülők.

Én hasonló helyzetben leültetném a gyerekeket, és velük beszélném meg, hogy mi az, ami zavarja őket.

Gyerekek, de nem hülyék, lehet velük értelmesen beszélni.

Ha ők úgy érzik, hogy rossz nekik a láthatáson a nagyszülőkkel, akkor "aput" is bevonnám a beszélgetésbe, hogy hallja a panaszokat a gyerekektől.(aljas dolog, de felvenném a beszélgetést)

Ha ezek után is én lennék az oka, illetve a gyerek hazudik, akkor egyszerűen azt mondanám a gyerekeimnek, ha nem akar, nem kell elmennie a láthatásra.

Apuka pereskedjen, amire a végére ér a gyerekek tisztán látnak!!

Igazából nem tudom milyen szakterület foglalkozik ezzel, gyerekvédelmis? ügyvéd? fogalmam sincs.

Felületesen olvastam, ne haragudj, apukával beszéltél már erről?

És milyen szakemberre gondoltok? Ügyvédre?

Köszönöm a választ.

Nálunk a nővérem válása után volt szinte ugyanez a helyzet.

Mivel az idősebik gyerek "a mi fajtánk", ezért folyton "zaklatták" (cseszegették) az apai nagyszülők. Aztán a gyerek egyszerűen megtagadta, hogy elmenjenjen a láthatásra. Volt olyan, hogy az apjuk eljött értük, elvitte őket, a gyerek 10 perc múlva itthon volt, visszajött a buszmegállóból.

A kisebbik még párszor elment, aztán ő is megunta és ő sem ment el.

Kb. ilyen idősek voltak, mint a Te gyermekeid.

Ha a gyerek nem akar menni, nem kényszeríthető.

De igaza van az előttem szólónak, kérd szakember segítségét!

Nem tehetem meg. Elváltunk, és apa a saját kapcsolattartási idejében, pl. nyári szünetben oda viszi őket (ottis hagyja). Fizikailag sem tudnám megakadályozni.

Én azt szeretném, hogy felfogják: káros, amit csinálnak.

10 éves a lányom és 8 a fiam. Már úgy mennek oda, hogy vajon most mit fog mondani a mama. Eddig papa volt a józanabb, de ő is rákezdett. Sajnos a lányom kapja a több rosszat a nyakába, mert ő rám hasonlít. Mintha azonosítanának vele, és rajta keresztül engem bántanának. Engem nem is érdekelne, ha nem a gyerekeket használnák erre. Szembe elég normálisak, már abban a pár percben, amikor mondjuk a nyári szünetben átveszik a gyerekeket. A kisfiamat nem bántják (vagy ő nem mondja el, viszont őt is rosszul érinti, olykor bepisik. Minden kivizsgálás megvolt, egy évig vittem nevelési tanácsadóba, javult a helyzet, de a szorongásból maradt. És úgy látom, a mamáék akciói rontanak rajta. A lányom szenved, titokban telefonál, mert még azt sem nézik jó szemmel.

Azért vagyok tanácstalan, mert bármit lépek, a gyerekeken csattan. Köszönöm a válaszokat!