A két legfontosabb ember az életemben... (beszélgetés)
mivel nincs tokeletes ember igy egy kapcsolat sem tokeletes,de ha megtalaljuk a nagy OT es bekes uton,csendesen,kulturalt modon tudjuk kezelni es megbeszelni a problemankat es elfogadjuk parunkat olyannak amilyen akkor boldogok lehetunk.
Örülök, hogy letisztult benned az érzés. Egyébként tetszett a cikked. Sokszor hajszolunk valamit, amiről aztán kiderül, hogy hosszútávon illúzió. Nekem iszonyú varázslatosan indult minden a párommal, úgy ézetem, hogy mellette az lehetek, aki vagyok, a legjobbakat hoztuk ki egymásból... de az évek során adódtak problémáink... olyan dolgok, amik furcsa deformációkat okoztak a kapcsolatunkban. Viszont tudom, hogy mindezek ellenére Ő a nagy Ő. A konfliktusokat meg kezeljük. Úgy vagyok már ezzel a dologgal, hogyha vele sem működik, akkor kivel fog? Nekem nagyon segít az a tudat, hogy ő a nagy szerelmem, ezért sok olyan dolgon teszem túl magam, amivel "normáls esetben" már borítottam volna az asztalt... elfogadóbb és toleránsabb lettem, és azt hiszem ez fontos az életben... szerintem ahol szenvedély van, ott problémák is vannak, de így szép az élet, tulajdonképpen mindenhol vannak problémák. Én hiszek abban, hogy ki kell adni magunkból a feszültségeket, persze nem mindegy hogyan, a másikat lehetőleg ne sértsük vele. Egyébként néha tényleg az döbbent rá minket arra, hogy mink van, amikor elveszíteni látjuk a másikat... addig mintha természetes lenne, hogy jó dolgunk van, és nem is értékeljük igazán...
Én is azt gondolom, hogy nincs tökéletes kapcsolat. Én az igaz szerelemben hiszek, és abban, hogy legalább a kapcsolat elején legyen meg a szenvedély. Ez az évek múlásával úgyis kopik. A szeretet - pedig jó esetben - mélyül és erősödik. DE nem vagyunk egyformák. Nem mindenki igényli a szenvedélyt... és a nagy szenvedélyek nagy kiégéseket is tudnak okozni, ha nem bánunk jól velük. Én a szenvedélyes, nagy szerelmemmel élek párkapcsolatban, és bizony nem zökkenőmentes az élet... ha belegondolok abba, hogy nem szeretném ennyire, akkor néha nem biztos, hogy tudnám csinálni. Persze ezek időszakok. Hogyha a mérleg két serpenyőjébe teszem a dolgokat, a jók még mindig erősebben nyomnak a latba. A másik, ami szerintem nagyon fontos, a jó, kielégítő szexuális élet. Ha az működik, akkor a konfliktusok is jobban átvészelhetőek.
Rém fura érzés tudom.
A cikkem kiírása óta sok minden változott. Szinte elveszítettem a párom és rádöbbentem mennyit is jelent nekem ő. Nem tudnék más embert elképzelni magam mellett.
Szerintem mindenkiből hiányzik valami, viszont arra kell törekedni, hogy azt keressük a párunkban, amiért annak idején felcsillant a szemünkben.
Remélem rendeződnek a dolgaitok és megtalálod a párodban is azt, ami esetleg a másik férfiban megvan. Tedd őket egymás mellé és mérlegelj.
Sok sikert és minden szépet!
Érdekes történet, kicsit magamra is ismertem néhol. Nekem is van párkapcsolatom, van egy kislányunk is. sajnos az évek alatt jelenleg 22 éves vok, többször szakított velem, de ennek nem az aoka votl h nem szeret. a lényeg h tudom h szeret engem a párom sose nézett más nőre. De egyzser mikro szétmentünk azalatt megismerkedtem egy sráccal. nálam 8 évvel volt idősebb. Kezdteben úg ytűnt nem is akar tőlem semmit de egy buli alkalmával odajöt tés megcsókolt és csomót táncoltunk együtt. Ilyet még sose éreztem minden porcikánk együtt mozdult. Vele olyan lelki mélységeket éltem meg mint még senkivel sem. bérmiről tudtunk beszélgetni és tényleg a másikba láttunk. De ő akkor azt mondta nem akar kapcsoaltot de szeretné tartani velem a kapcsoaltot. Nekem úgy tűnt h nem heverte ki a volt barátnőjét...Vele 7 évig volt együtt. Bár ennek már egy éve. azóta is volt h beszélgettünkl és szóvá tette h velem mennyire imád beszélgetni sőt azt is mondta h ha barátok lennénk akkor ő nem tudná nekem azt garantálni h ne érezzen többet irántam idővel. Pedig én akkor közöltem vele h tok rá úgy nézni mint barátra és nem mint férfira. elég furcsa lelkületű ember. Énis szeretem a párom megbízható nem iszik jó apa jó társ. De van ez a valami...amit nem tok kiverni afejemből. akkor ott aza csók meg a tánc vele amit átéltem. Lehet h vmikor ajövőben is össze is futok vele mert utalt arra h jó lenne találkozni és én felhoztam h akkor fussunk össze vmikor. Nem tom ennek mi értelme a párom sose csalnám meg senkivel se. De úgy érzem a párom nem tudja alelekem ilyen szinten megérteni mint ő. a hosszú szövegért elnézést de ezt le kellett írnom mert úgy érzem h hasonló cipőben vagyok. Mindenkinek szép napot!
Nagyon tetszik a cikked. Sajnálom, hogy így alakult...Fel a fejjel!
Nem vagyunk egyformák. És az ember is változik az idővel.
nekem igenis fontos a vibrálás...
Persze lehetnek akár ilyen szélsőséges esetek, de vibrálás nélkül nem az igazi SZERINTEM!
Na, ez nem lehet kellemes...
Szerencsére én nem így jártam, az illető a párom lett végül.
Velem pont ilyen esett meg szintén egy randin, ami arra volt jó, hogy rádöbbenjek, a vibrálás mennyire nem jelent semmit. Amikor találkoztam az illetővel, nagyon-nagyon meglepődtem, mert nagyon kellemes érzés volt. Szabályosan a felhők felett jártam. Sétálgattunk, beszélgettünk, és közben belül folyamatosan azt kérdeztem, lehetséges ez? Órákon át mászkáltunk, és olyan kedves dolgokat mondott. Aztán találkoztunk újra. És akkor: mintha elvágták volna a jókedvemet. Ő ugyanúgy viselkedett, mint korábban, mégis gyökeresen az ellenkező hatást váltotta ki belőlem. És legszívesebben elmentem volna. Ő viszont igazán ekkor akadt rám, és azóta sem bírom lerázni.
Egy időben én is azt vallottam, hogy igen, kell a vibrálás, lehetőleg már az első randin. Később találkoztam a mostani (?) párommal. Vele az első randin teljesen más, de minden eddiginél erősebb és fontosabb érzés ragadott el.
Ma már azt gondolom, hogy a vibrálás felemelő érzés ugyan, de idővel elmúlik, s aztán talán ott állunk úgy, hogy nincs is közöttünk valódi érzelem...
Persze ez csak az én személyes véleményem.
*jó kapcsolatban tud maradni
A volt párommal valósággal vibrált közöttünk a levegő, egy percig sem unatkoztam mellette.
Jó az, ha az ember képes jó kapcsolatban maradni az ex-el szakítás után. Sajnos az előző párommal elszúrtam a jó kapcsolat fenntartását, pedig úgy érzem igazi lelki társ volt.
Ha elhagynám a párom többé szóba sem állna velem. Ebben biztos vagyok és hiányozna. Ezt is tudom.
Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de mellettem is volt anno olyan férfi, akivel képtelenség volt érzelmekről beszélni, mindent magába fojtott. Nekem egy idő után ez már terhessé vált, főleg miután kezdett ellaposodni a kapcsolat és ugyebár nem lehetett ezt vele megbeszélni. Már 4 éve külön vagyunk, azóta egy új kapcsolatában szerencsére felnőtt érzelmek terén is. Még ma is közel áll a szívemhez, sokmindent megbeszélünk, nagyon jó lelki barátom, de semmi több :)
Akkor mindenképpen gondolkodnom kell. Nem mondanám, hogy abszolút nem érzem mellette boldognak magam. Valami olyan dolog hiányzik, amit már átéltem, csak nem vele, viszont elengedhetetlennek érzem ahhoz, hogy boldog legyek.
Amikor már abszolút nem érzed boldognak magad az adott kapcsolatban, akkor valamit mindenképp lépni kell. Amíg egy picit is, de boldog vagy, érdemes gondolkodni.
nagyon sokat gondolkodom. Hazafele menet a munkából elmerülök magamban, a gondolataimban. Mégsem tudok dűlőre jutni. Talán többre vágyom, mint amennyi egy férfiban meglehet...
Abban igazatok van, hogy abban nem vagyok biztos, hogy tőle szeretnék gyereket, abban viszont igen, hogy jó apja lenne a gyereknek
Köszi a hozzászólást. Igazából mindenkinek igaza van bizonyos mértékben.
Csak annyit szerettem volna tisztázni, hogy nem a babával akarom feldobni a kapcsolatunk, hanem nagyon vágyom már egy gyerekre és iszonyúan boldog lennék, ha a karomban tarthatnám...
a gyerekvállalással kérdéssel egyet értek, a babához szerintem érezni kell azt, hogy Tőle akarsz gyereket, és őt úgy érzed jó apja lenne, és ne azért, hogy a gyerek dobja fel a kapcsolatot
én ezzel nem értek egyet!
lehet izé ez így fiatalon, de honnan tudhatná bárki is, hogy egy következő kapcsolat ami tökjó 1-1.5éve az 6-8 év után nem jut-e ugyanolyan szintre mint az előző? Aztán meg majd bánja megint a dolgot?
Ez csak a két félen múlik, ez egy döntés, hogy szeretek és kitartok-e valaki mellett vagy sem.
Ezért van ez, hogy ma vannak akiknek x évente új partnerük van, a gyerekek meg ezt látják, mert nem is próbálják fenntartani, szeretni egymást akkor is mikor már nem dúl love, hanem inkább cserélnek egy izgalmasabbra.
Az idő még szebbé varázsolja az emlékeket.Élj a jelenben.
Megéri:)
Nekem egyébként van olyan tapasztalatom, hogy időnként bizony a legnagyobb lelki segítség, ha egyedül vagy és magadba tudsz mélyedni, a gondolataidba, érzéseidbe. Ez felszabadító tud lenni. Megtalálni önmagad, ráébredni, mit is szeretnél valójában, vagy pl. milyen emberre vágysz. Nekem ez segített már. Csak azért írom ezt, mert látom, egyidősek vagyunk. :)
Szia!Inkább merj kockáztatni mint a középszerűségbe szenvedj.Az ha álmodozol a cselekvés helyett nem segít.Legyél bátor!Ez a te életed,ne hagyd h "csak úgy" elmenjen.
Igen, ebbe bele lehet fáradni, és ha belefáradtál az már nem jó..
Lehet, hogy én túl sokat is tolerálok. A folyamatos kompromisszumba is belefárad az ember.
Bízom benne, hogy megvilágosodom:)
Köszi mindenkinek, aki időt szán rám!!!
Tudod ezért tenni kell sokat, tolerálni, igazodni a másikhoz, s ha erre nem képes valaki azt hiszem akkor van a baj. Ha nem egyformn gondolkodtok, stb. Én azt kívánom dönts nagyon jól, hisz neked kell döntened, mi csak írkálunk. :)
További ajánlott fórumok: