A legfontosabb az életemben... (beszélgetés)

Drága Totyka! :-)

Egy valamit nagyon megtanultam, ne féljünk kimondani, felvállalni érzéseinket,néha késve érik meg kimondott szóvá a gondolat és talán akkor már nincs akivel megoszthatjuk...

Minden jót Neked, alakulni fog a dolog! :-)

remek a cikk

én sajnos anyuval nem jöttem ki soha, még gyerekképnt sem. Apuval imádtuk egymást, de felnőttem, elköltöztem töle, és ezt soha nem akarja megbocsáltani. De őt szeretem a világon a legjobban.

Kedves Totyka!

Ha nincs erőd beszélni erről az érzésekről, fogd meg írd meg szerető szüleidnek, de szerintem az is elég ha ezt a cikket meg mutatod, hidd el nyitott fülekre találsz!

Igen az én kapcsolatom is így volt az én lánykámmal, nekünk rengeteget segített, hogy olvasni kezdte a titkos naplóm! Azóta ismét majd hogy nem olyan a kapcsolatunk, mint annó volt!

Rá döbbent ő is sok mindenre amit bizony félre értelmezett! Már tudunk épp olyan felhőtlenül beszélgetni, és egymást segíteni!

Semmit nem rontottál el, kár hibáztatni magadat.

Az életnek az a rendje, hogy a gyerek felnő és külön költözik a szüleitől.

De attól, hogy élnek együtt a szeretet nem szűnik meg, csak esetleg nehezebb megoldani a közös programokat.

én mindig is ilyen apára vágytam.. az enyém bár fizikailag ott volt, nem ivott, sokat dolgozott.. de sose éreztem azt hogy szeretne, nem is beszéltem vele soha.. köszönőviszonyban vagyunk és kész, nekem anyám próbálta helyettesíteni több kevesebb sikerrel. Igazi kincs ami neked van és ne hagyd eltűnni, hetente szánj rá egy délutánt, és az legyen a Tietek csak ketten... ahogy régen is, most is tudtok közös programot szervezni.

Néha az is elég ha csak ott vagy.

Én szurkolok...csak ügyesen.

Nem rontottál el semmit. Ritka az ilyen tiszta lelkű ember, mint te vagy és amennyi szeretet van benned. Ahogy viszonyulsz az emberekhez, pl. hozzám is. Olyan szeretet árad belőled. Azt gondolom nem feltétlen magadba kell keresni a hibát. A múlton hiába is rágódunk, mint ahogy én is...

Sok erőt küldök neked és sok puszit is.