A harmadik trimeszterben... (tudásbázis)

A hormonokkal kapcsolatosan...hehe...szülés után majd még valamikor jön egy jókora löket..:DD

Minden baj lesz, épp ezen nevettünk egy másik fórumon..mikor dolgozni ment a párom, sértődötten löktem neki oda, hogy: "menjééél akkor":DDD

Meg semmi nem lesz jó az agyadnak..aztán egyik pillanatról a másikra te leszel maga a megtestesült báj és nyugalom, majd mikor a párod fellélegezve megölelne, te újra hárpia leszel.:DDD

Téééboly:)

(a nagyobb fiam 7 éves, a kicsi 11 hónapos)

Gratulálok a már megszületett gyerekekhez és a pocaklakókhoz is! :)

A pozitív hozzáállásban én is hiszek, csak az egészséggel kapcsolatos dolgokat, úgy érzem, nem tudom befolyásolni annyira, csak átélem, ha adódik valami új. Én is utánajárok a várandósság-szülés-babagondozás témáknak, bár az utóbbi időben már unalmasnak találtam ezt is; 2010 telén kezdtem, csak sokat vártunk a + tesztre.

Engem az nem zavar, ha valaki kérdezget vagy simogatja a pocimat, büszke vagyok rá; meg egy kismama olyan szép, és a jót, az új életet, a jövőt hordozza magában. A gyerekek, a babák, a fiatalok is bájosak. Csak most perpill fura, hogy én vagyok a kismami, és én nem látom magam kívülről, sokszor átfut az agyamon, hogy mit néznek rajtam?! Aztán leesik. :)

Az, hogy nehéz kihordani egy babát, és nem egy könnyű menet a világra hozatala sem, sőt egyeseknek a fogantatás sem megy egyszerűen; azt tudtam, de átélni sokkal érdekesebb, kézzel foghatóbb, és én egy kicsit lázadok az állapot miatt, mert miért kell egy nőnek ennyire lelassulnia, megszenvednie csak azért, mert új élet van a szíve alatt. Ezek a hormonok okozta változások bőven ráérnének az utcsó 2-4 hétben bekövetkezni, addig meg lehetnénk erőnk teljében, fitten és üdén. Úgyis sok a teendő, a többedik gyerekkel meg pláne.

De nem akarok ennyire panaszkodni, inkább végig szenvedem még jobban, ha kell, csak legyen(ek) szép, okos és egészséges gyermekünk/eink. A meddőség milliószor jobban fájna.

Nikimiki, neked is minden jót kívánok a hátralévő pocakosságban is és könnyű, gyors szülést, amikor "megérik a körme"! :)

Szio,

Bár én még csak a 34.hétben vagyok, nekem is vannak hasonló tüneteim mint neked, a hátam/derekam fájogat, legszomjam is gyakran van fekve, es kb 5 hónapja be van dugulva az orrom. Folyamatosan. Ez a legrosszabb,es nem is birom úgy az iramot mint regen, mi lesz velem januarban... ;)

De

Én ezt valahogy nem élem meg annyira negativan. Az első 3 hónapban én nagyon rosszul voktam, majdnem korhazba is kerültem, annyira kijött belőlem minden, a középső trimeszter nagyon könnyed volt, aztan most kezd megint nehézkes lenni.

Szerintem nagyon sokat szamit az hogy agyilag, pszihesen az ember hogy áll a dologhoz. Ez érvenyes a terhességre, a szülesre, es kb minden olyan dologra az életben ami egy kicsit nehéz.

Nekem biztonságerzetet ad az hogy mindennek elégge utana nezek, könyveket olvasok, tajekozódom sok helyen a terhességről meg a szülesről, szoptatásról stb. Ha nem az ismeretlent látod magad előtt, talan segit a felkeszulesben.

Én mondjuk sosem tartottam a szülestől, oersze van az emberben egy egeszseges feszültseg, de én arra probaltam agyban felkeszülni, hogy elfogadjam a váratlant, azt hogy ez egy kiszamithatatlan dolog, nincs forgatokonyv, nem lehet semmihez sem hasonlitani, el kell fogadni a fajdalmat, sőt, igeis meg kell élni, mert ha ellenallsz(ösztönösen is) magadnak, es a babádnak nehezited meg. Nem szeretnék hosszasan belemenni az orvosi hátterébe, de sok kónyv irja le emberi megfogalmazasban, hogy mi az ósszefügges a félelem-fájdalo-izomösszehuzodas-lazitas stb között, orvosilag igazolt tény hogy valaki minél jobban fél, annál kevesbe tágulnak az izmok, szövetek, es ezáltal annál jobban fog fajni stb.

És bár még nem teszteltem a felkészultsegemet élesben, de hiszem, hogy ha ezt a pozitivitast meg tudom őrizni, es segiteni a babámnak hogy neki minél konnyebb legyen, akkor én is jobban fogom megélni az egeszet. A terhessegemben egyelőre ez bevált.

Es ezek tudatosan fejleszthető dolgok. Csak akarni kell :)

Sok sikert, kitartást neked! :)

Én nem utáltam magát a terhességet, sokkal jobban azt, ami azzal járt... Amikor egy ismeretlen vénasszony is késztetést érez, hogy megsímogassa a hasadat, áááá, a világból kifutottam volna - és még fel volt mindegyik háborodva, amikor kitértem a kezük elől. Na meg ha valaki úgy köszönt el, hgoy "aztán vigyázz magatokra" legszívesebben fejbe vágtam volna - mintha erre figyelmeztetni kéne...

Na mindegy...

Nekem a párom 2 m, az egyik uh-n (a 30. hét körül) azzal bíztattak, hogy "nyugodjon meg anyuka, 4 kg felett lesz" - mert az olyan megnyugtató.

De végül 3,9 kg-val született, 56 cm-mel. De mondjuk nem volt nagy hasam.:)

En 2,7 parom 2,8 kiloval szuletett. En 41 parom 40 hetre. A kisfiunk 38 hetre, 3,4 kiloval. Ot nagy fejkorfogat miatt negy hettel idosebbnek becsulte a gep, e miatt a varhato sulyat eloszor 4800 grammnak majd ahogy lassult a novekedes 3900 -nak, 39. hetre. Aranyos, szep baba lett, nem kicsi, nem nagy, pont jo. Ehhez 51 cm. Most 10 hos lesz es 9,5 kg es 75 cm.

A pocakom 83 cm-rol indult, 114-el zarult ha jol emlekszem. A 30. hetig alig volt utana viszont hatalmasat nott.

A terhesseg veget nem viseltem nehezen. Rengeteg savam volt, gyakran szedultem de az elso 16 het hanyas utan ez maga volt a kanaan. :)

Gyors szulesem volt, 2 ora 48 perc alatt lett meg. Kezdosulyhoz kepest 6,5 kilot hiztam de mivel az elso trimeszterben fogytam negyet igy 10,5 kg-t szedtem fel.

Nekem is nagy hasam volt a fiammal, nem láttam magam előtt a lépcsőket sem, és igen ez a nehéz nagy pocak, már kényelmetlen, ezért vagy nyűgős,én is nagyon vártam már, hogy megszülessen 3,65 dkg és 56 cm volt a kiírt nap előtt 18 nappal. Aztán jött a lányom, akkora hasam volt vele, hogy begomboltam a kardigánomat és megkérdezték a kiírt napon, hogy minek mentem a nőgyógyászatra, semmi nem látszott őt 4 nappal túlhordtam 3,45 dkg és 54 cm volt.

Kitartást és sok erőt és jó egészséget kívánok neked és a babának.

Én 39. hétre szültem, és a végén már én is csak totyogtam, volt hogy már se ülni, se állni, se feküdni nem volt jó. Valószínűleg a vizesedés is rátesz neked, nekem az utólsó héten jelent meg. Ha a cukroddal minden rendben volt, és te sem ettél mindig rengeteget, akkor nem hiszem, hogy nagy babád lesz. Nekem olyan 100 cm körül volt a körfogat:-)

Viszont nekem sokszor elmondták uh-on, de még a szülőágyon is a szülésznő, hogy nagy baba lesz... Végül 3550 g lett a kisfiam, nos én ezt inkább átlagosnak mondanám, mint nagynak...

Hidd el sok mindenki ilyen a végén, a mellsőfali tapadás miatt is nagyobb a pocak, gondolj bele, ha hátsó falon tapadna a gerincednél, akkor nem is nőne annyira kifelé:-)

Szerintem is próbálj pihenni, polcold fel jól a lábaidat, és olvass, vagy nézz meg valami izgalmas filmet, vagy sorozatot...

Esetleg olvasgass utána most a szoptatásnak (bocsi nekem ez a vesszőparipám) pl www.lll.hu oldalon, én annak idején nem tettem, és már bánom....

Én is kicsi vagyok, a hasam akkora volt, mint a tied, azt mondja a párom ahogy hasonlítjuk, hogy az enyém még nagyobb is, dehát az már a 40. héten volt fotózva. Igaz én összvissz 40 kilóval kezdtem az egészet, de több, mint 25öt híztam, mindkét esetben.:D

Azért ekkora a hasad, nekem elmondta a dokim, mert benned egész egyszerűen nem fér el, így csak kifelé van lehetősége növekedni.

Az első fiamat 53 centivel, és 3250 grammal szültem, vagyis nem tágultam 31 órán át semmit, ezért sürgősségi császár lett.

A másodikat 54 centivel és 3750 grammal szültem, őt már programozott császárral a téraránytalanság miatt.

De a nagybátyám felesége, aki szintén ekkora, mint én (153 cm vagyok), ő simán megszült természetes úton 4 és fél kilós gyerekeket. Neki viszont másabb a testfelépítése.

És utáltam a terhességet mindkét alkalommal, csúnya vagy sem, így van. Ne aggódj emiatt. Néha elmosolyodtam, hogy hű, rugdos, de ennyi..nekem ez nem volt egy nagy élmény, csak eszköznek tekintettem a terhességet, hogy elérjek a célomhoz. (hogy legyenek gyerekeim, akiket imádok).

Furcsanak tartom, hogy meg senki nem valaszolt. Nem vagy mulya kedves. Terhes vagy. Ez igy mukodik. En is nagyon lelassultam a vegen en is szuttyogtam csak es alig vartam, hogy "megszabaduljak" a mazsolatol. En 11 kilot szedtem fel osszesen, a fiam 4,5 kilosan szuletett.

Elvezd a "gyereknelkusiget" amig csak lehet. Probalj meg lazitani es pihenni. Most mar barmelyik heten (nap) megerkezhet a babo es az sem lesz leanyalom! :)

Kitartas!

Hogy viselted a várandósság utolsó 1-2 hónapját? Mekkora volt a pocakod mérete körben a köldöknél mérve? És mekkora lett a babád?

Beleléptünk a 37. hétbe, első babás vagyok, alacsony és molett (IR, kb. 25 kg plusszal kezdtem), aggódom, mert szerintem hatalmas a hasam. Normál súlyommal sem vagyok sovány, de akkor csinos és nőies, és van derekam (56 cm), van csípőm is; de szerintem, nem „bennem” van a baba, hanem kifele „púposodik”, azaz nem a csípőmben helyezkedik el. Uh szerint picit nagyobb csak, max. egy héttel. De hétfő este megyek megint a dokimhoz, majd rákérdezek. A placenta mellsőfali, de a többire mindig normált írnak a papírra. Félek, hogy hatalmas lesz! Gravidát szedtem, a cukrommal minden rendben volt. Párom 2,5 kilósan és 3,3 kilósan születtünk. Szerintetek mire számítsak? Nagy vagy normál babóra? Teszek képet az adatlapomra.

A másik: kész vagyok, nehezen viselem a várandósságot. Zavar, hogy le lettem lassítva ily mértékben, kb. 40%-on működöm. Nem érzem magam egészségesnek. Pedig, minden rendben velünk eddig, egy szavam sem lehet. Egy hete kezdtem csak vizesedni, és kúszott fel a vérnyomásom 135/90-re, de a vizelet rendben van, és a többi is. Minden porcikámra kihat a dolog, még a hajválasztékom is megváltozott – persze, ez nem baj. Alvási gondok, gyomorégés, rossz szájíz, lassúság, most már a keményedések, a nagy pocak és a súlya, a laza vázizmok és ízületek, alig bírok jobbról balra átfordulni az ágyban, de muszáj, mert zsibbadok 20 perc múlva, hanyatt már nem jó, hiányzik a hason alvás, a kézfejeim fájnak, a rossz közérzet… igen, mindez nagyon zavar. Várom már, hogy leteljen ez a pár hét, és megszülessen a csöppség, bízok benne, akkor jobb lesz, pedig, biztosan nem a gyermekágy miatt. De most ezt képzelem.

A babával semmi bajom, sőt, életünk nagy ajándéka, 2,5 évet vártunk rá, hogy végre megfoganjon, sokáig el sem hittem, hogy én (?) terhes vagyok. Imádom, szeretem már most. Boldogok vagyunk, hogy ő jön hozzánk, apukája is nagyon várja már.

Vannak jobb pillanataim is, ha beindul a szervezetem, akkor még működik is. Csak zavar, hogy mások, akik már gyakorló anyukák, azt állítják, hogy nekik ilyenek nem voltak, se ödéma, se laza vázszerkezet, se semmi, sőt a munkából mentek szülni. Bennük nem volt egy 3 kilós magzat, vízzel, lepénnyel, és a hormonok sem uralták a testüket??? Csak én vagyok ilyen „hisztis”; mulya? És ez azt jelenti, hogy a szülést sem fogom bírni? Nem tudom majd magam 100%-osan odatenni? Így kockáztatva a császárt, amit meg el szeretnék kerülni? Fogalmam sincs, hogy mekkora a fájdalomtűrő képességem. Tapasztalatokat várok, köszönöm szépen!