A főnököm egy bunkó. De ma mindent felülmúlt. (beszélgetés)

Van aki képtelen bocsánatot kérni. Szerintem a most számít a jövő mindenhol bizonytalan.

Na ma bejött az irodámba délelőtt és bár nem kért bocsánatot (arra szerintem képtelen) de szólt, hogy átgondolta, és csináljam úgy ahogy eddig, ahogy tudom, nem akar nekem ilyen nagy stresszt ezzel mert szépen dolgozom egyébként. Az a baj, hogy én innen szeretnék nyugdíjba menni mert imádom amit csinálok, és a jövőre nézve ezek rossz jelek, és lesznek még ilyen helyzetek biztos vagyok benne.

Ha ennyire rossz a helyzet, nincs mese keresni kell egy másik helyet.

Ez nálunk 5 nap egy hónapban, most kaptam a héten a levelet (a központtól), hogy annyit dolgozni kell de egyébként mehetünk szabira. Oktató vagyok ezért ennyi. De ennek eddig semmi előnyét nem élveztem mert ezt csak papíron tudom kivenni. Sőt azért is lecseszés jár ha nem papírozom le időben és túl sok marad.

Hogy-hogy ilyen sok nap szabadságod van? Szerintem azért nem olyan egyszerű, hogy ennyit kiveszel egyszerre, mert egy bizonyos nem kis százalékával a munkáltató rendelkezik.

Én is így szeretném, csak úgy érzem mindig és egyre többször vannak ilyen rossz napok és én nem akarok az ő menstruációjától (haha férfi amúgy) függeni.

A prof. csak nem a teljes világ .

Lehetne persze itt jogászkodni (a férjem ügyvéd :DD) de az már régen rossz lenne. Van amúgy 56 nap szabim amit kivehetnék és csáá szeptemberig, hogyne. De magammal és a tanszékkel sem szúrnék ki így. Nekem az a bajom, hogy miért nem lehet kedvesebben, szebben beszélni a beosztottakkal és megértőbbnek lenni a kisgyermekes anyákkal. Undorító egy világ ez.

Most mondjam, hogy nekem egy egész tanszéknyi ilyen ugat? Voltam én már minden... Me vedd magadra, ha te tudod hogy jól jártál el.

Azért közölted mindezt vele?

Nos, nem akarok hosszú lenni. Egy egyetemen vagyok tanársegéd. A főnököm egy 50-es professzor. Rengeteg munkánk van (nem csak oktatás, kutatási projektek, stb.). Azonban ezek a munkák jellemzően otthonról végezhetőek. A koronavírus járvány óta délelőttönként otthon vagyok a két lányommal (értelemszerűen) és eközben két komoly cikket is beadtam és megjelentettem nemzetközileg jegyzett mainstraim tudományos szak folyóiratnál. A férjemmel úgy osztottuk be, hogy ő reggel 5-kor kel, bemegy dolgozni, hazajön 2-kor én pedig 2-körül bemegyek és este 6-7 bent vagyok. Jellemzően ilyenkor már senki nincs amúgy bent a tanszéken (aminek én örülök mert szeretek egyedül lenni). Erre ma a főnököm azzal fogadott, hogy elfogadtatatlan hogy nem járok be dolgozni, a gyerekeimet tegyem el valahova sürgősen és stb stb... hát mit képzelek én! Én pedig sírva jöttem ki az irodádájából. Ez most igazságos szerintetek? Soha nem nézte korábban mikor meddig vagyok bent, az elejétől rugalmas munkaidő beosztásban vagyok. Minden munkát elvégeztem és ezt nem is cáfolta.