A férjem őrjöngve csapkod, ha ideges rám. Legközelebb... (beszélgetés)

Ez mind erős jellemre vall! Nagyon sokan nem tudnak elnézést kérni.

Otthon nem nehéz anyagilag padlón lenni,sajnos!

Miért ne tudna? Én tudok.

Nem vagyok büszke rá, hogy kijöttem a sodromból.

Több évig éltünk úgy, hogy anyagilag egyfolytában rezgett a léc. Ráadásul időnként totál depi voltam és boldogtalan amúgy is.

Ez mind rohadtul férfiatlan dolog.

Mindenki követ el hibát...,de így is kezdtem.

De!

Ez az férfi elnézést is tud kérni?

Ez a férfi tanult belőle?

Legközelebb is kiabálni fog?

Vagy továbbra is "hibázik"?

Szerintem!

A házasságokban ezek mind egy szúrások, lehet begyógyul, de mindig érezhetőek maradnak. Ott lebeg és a háttérben dolgozik. Ezt csak a SOK beszélgetés teszi jobbá a párunkkal,csak sajnos ez is sokszor elmarad a kapcsolatokból.

Ne hagy ezt a gondolatot felül emelkedni,biztos nem igaz!

Sajnálom, hogy ezt mondtam. Ha meg így érzed,változtass magadon ehhez. Sosem késő!

NEKEM a férfi, legyen erős, aki mellett én lehetek olykor gyenge nő. Ez nem azt jelenti, hogy nem hatódhat meg egy filmen, vagy nem mutathat ki érzelmeket, csak ne ragadja el az indulat. Bután hangzik gondolom, de én ilyen gondolkodással élek.Nő vagyok. :D

Mikor felüti a fejét egy probléma, a férjem gondolkodni kezd,nem ordítani. :)

Szerinted halkan nem lehetett volna elmondani? Már megtörtént, változtatni nem lehet rajta. Szerinted én nem vettem olyan dolgot, amit meg lehet olcsóbban is kapni?

Mi lett? Megbeszéltük, hogy lehet ezeket elkerülni! Nem kiabálunk a másikkal, mert gondolom nem hülye embert vettél el, hanem egy nőt, akit szeretsz és nem azért szereted, mert tökéletes és mindig jó döntést hoz!

Emberek vagyunk, hibázunk,olykor rossz döntést hozunk. Hidd el, hogy ha szépen beszéltél volna vele, akkor is ugyan olyan szarul érzi magát a másik, hogy hibázott, nem kell még "alázni"is.

Annyi hülyeséget elcsesztünk mi is,de már mindegy, megtörtént,arra kell ilyenkor fókuszálni, hogyan hozzuk rendbe, mi a megoldás!

Nekem a férfi ott kezdődik, ha van tartása és nem veszti el a józan eszét, csak tőlem, más felállásban. :)

Nekem nem szokásom a dühöngés, mégis ordítottam, amikor a feleségem elköltött 15000 forintot egy olyan dologra, amit 5000-ért is meg lehetett volna kapni, ha egy kicsit körülnéz. Az egyszem fizetésemből, amikor épp nem tudtam, kihúzzuk-e a hónap végéig.

Sajnos ilyen dolgokon múlik, hogy férfi vagyok-e.

Én is orrolnék, ha csapkodna és dühöngene.

Mondjuk össze is omlana , mint "Férfi" a szememben.Lapátra is tenném.

Szerencsére apám kivételével,nem találkoztam ilyen felnőtt gyerekkel.

Én megértem, hogy rád ez így hat.

De még azt sem tudjuk, hogy valóban fél-e, vagy csak igazolást akar arra, hogy orrol a férjére.

Ha csak azt nézzük, hogy megint bedobott valaki ide egy ilyen vallomást, és azóta nem is kap a "nép" más infót, akkor hajlamosak az emberek túl gondolni.

Én is,mert vannak a múltból fájó emlékek.

Ha valaki attól fél,hogy megütik,lépnie kell.

Ma még őrjöngve csapkod,de ha ráhagyják, akkor embert is megüthet.

A gyerekkorom az erőszakról,testi fenyítésről, ordibálásról szólt!

Mai napig, pedig 45 vagyok,ha valaki csak hangosabban megszólal mellettem, megijedek, és néha el is sírom magam. Egy vitatkozástól,bárki vitatkozásától, ami mellettem zajlik, pánik tör rám.

Én 12 éve élek harmóniában. Ha nézeteltérés van,mert akad az is, akkor azt megbeszéljük, hogy miért gondolja a másik másként.Néha mérges is tudok lenni,pl. amikor a fiúk hanyagul szét hagynak mindent. Ezek előfordulnak,de nem csapkodok.

Nekem ő jó, viszont másoknak a lehet pont ez a lobbanékonyság kell. :)

Mi ez a sok fantáziálás?

Semmit sem tudunk a "vallomás" szerzőjéről, se a férjéről. Mégis egyesek már azt is "megállapítják", hogy nárcisztikus.

Vicc. :D

hello Fórumnyitó!!!

Az ilyen embertől menekülj , amíg tudsz. PLáne míg nincs gyerek is is min gondolkodni, nem fog változni.

Egy nárcisztikus embert látok magam előtt, aki csak azt nézi , neki mi a jó.

Én sajnos erre nagyon későn jöttem rá, már 3 gyerekünk volt, és nem volt lehetőség , főleg az anyagiak miatt.

Ma is együtt élünk, nem mondom, hogy maga a "POKOL", de akár azt is mondhatnám.

"Férj hazérkezik, leteszi ,magát és úgy kezdi hogy apritjam a feleséget?"

Pl. a munkahelyi stresszt viszi haza, és azon tölti ki a mérgét, aki "kéznél" van. Ebben nincs semmi meglepő, standard viselkedés olyanoknál, akiknek konfliktuskezelési gondjaik vannak, és kevés önreflexiójuk.

Igen van ilyen. Férj hazamegy,mondjuk stresszes a melója vagy csak valaki felb..a az agyát. A feleségen tölti ki minden sérelmét. Van kaja. Miért ezt főztél mást nem tudtál?Nem elég meleg túl meleg. Sótlan ,sós. Miért van nyitva az ablak,miért nincs nyitva az ablak stb. Meg sem kell szólalni a feleségnek. És kapja folyamatosan a műsort. A férj a saját nyomorát nyomja rá a nőre. És ugye abba rúgunk bele aki mellettünk van.

És van a másik verzió is amikor a feleségnek annyira viszket a bőre,hogy kiharcolja a testápolást.

A FI nak el kell gondolkodni,hogy ez csak ritkán van mert elgurult a gyógyszer,és van bocsánatkérés utána mert van érzelem. Akkor nem ártana szakember segítsége a férjnek.

Ha viszont ez rendszeres és van érzelem akkor meg kötelező a szakember.

Ha nincs érzelem igazán akkor csak azt kell átgondolni,hogy meddig akar így élnia FI. Mert ugye az időnk véges és nem mindegy,hogy azt milyen minőségben töltjük el.

Tekerjük vissza a magnót

Férj hazérkezik, leteszi ,magát és úgy kezdi hogy apritjam a feleséget?

Kiváncsi lennék a másik félre is. Lenne példám rá, hogy szép csöndben mit tud művelni egy nő a férfi idegeivel

Szerintem a férj a "konfliktuskezelésnek" nem ismeri csak az a módját, hogy őrjöngve, csapkodva, kiabálva megfélemlíti a partnert. Az ilyenekben persze az a "szép", hogy ezt csak olyan közegben csinálják, ahol ebből nincs közvetlen hátrányuk. Ha a munkahelyükön beoszottak, nem ők az első számú vezetők, ott nagyon is meg tudnak hunyászkodni egy vitahelyzetben!

FI helyében amikor békés a hangulat, leülnék vele megbeszélni ezt a dolgot, azt hangsúlyozva, hogy a feleségnek milyen stresszt, fájdalmat okoz a dühöngése. Aztán ha nem érti, lehet ki- és továbblépni...

Ja-ja, sajnálatos ez az ez van. Rém tönkre tudja vágni a kapcsolatot az idegzokniskodás.

Kellemes fugkorászást kívánok. :-)

Persze hogy nem kellene, de most náluk ez van. Csak két ember tudhatja mi zajlik a 4 fal között náluk és mi miért történik, mit hogy tudnak megoldani. Mi hiába diskurálunk erről.

Én meg megyek futni mielőtt ez a téma nekem is megárt. Elég volt.😀

Szerintem még ha olyat is tesz FI, ami a párját idegesíti, akkor sem kellene rendszeresen csapkodni vagdosni, mert az is minimum idegesítő (akkor már egál van?) - de leginkább rémísztő.

Valószínűleg megfélemlítőleg hat. Az, aki félelemben tartja a partnerét - az bántalmaző.

Jogosan hőbörög, vagy ok nélkül őrjöng, az eredmény szempontjából mindegy. Nem tud viselkedni, nem tudja az indulatait uralni, - hát esetleg el lehet küldeni valami kezelésre is őt a szakítás helyett, de teljesen igazad van abban, hogy valahogy el kellene érni a nyugodt élet lehetőségét.

Nem hiszek abban, hogy okkal, vagy ok nélkül is kiabálnia kell egy embernek azzal, akit szeret,bár tök mindegy, mert én nem tudok olyan indokot, ami miatt kiabálnom kellene.

Mindent eltudok mondani halkan is. A gyerekeim legalább is azt mondják, hogy félelmetesebb, ha halkan vannak helyre téve. :D

Ha valaki nem érti meg a másikat, akkor kiabálva sem fogja.

Én sírok inkább,és beszélgetek.

A gyerekkorom,bántalmazásból,érzelmi zsarolásból, erőszakból, ordítozásból,rendőrség, mentős kivonulásból állt. Soha többet hasonló.

Állandó feszültségben élni.

Nem fàklyásmenet.