A 2. gyerek érkezése (beszélgetés)

Nálunk is az van, a nagy elég hangos. De nem is az a baj, hanem erőszakosan követel mindent, egész nap vele kell foglalkozni, nincs el egyedül igazán. Ha mesét néz, akkor is mellette kell ülni. És ha bármire megkérem, hisztizik, nyafog, nem fogad szót, ez a legnagyobb probléma. Persze ezt mi rontottuk el, nem neveltük meg korábban, de most már késő bánat.

Emiatt lesz nehéz a kettővel. De talán majd lehiggad a fiam is, és szót fogad, ha hármasban leszünk.

Etetés közben sosincs csend, nem úgy, mint régen a fiammal. Bence akkor bejön, autózik, hangoskodik, az nem is zavarja.

Ma lementem a fiammal a Sparba, jó volt kicsit kettesben lenni, jót is tett a lelkemnek.

szia! Nálunk 23hónap a korkülönbség a kicsi mindjárt 10hónapos. Tudni kell az én fiam nagyon erőszakos és mindent most azonnal gyerek . Az elején én is így éreztem .nálunk az első naptól 3an voltunk nem volt időm stresszelni mi lesz ha nem lesz apa aki lerendezi. A kicsi sokat aludt enni is keltetteo. Úgy alakítottam a napirendet hogy akkor egyen amikor a nagy alszik, meg ő inkább tápszeres volt üveggel egyszerűbb. Ő is mindent kitalált hogy rá figyeljek. Az vált be hogy elkezdte paskolni a kicsit pedig figyeltem rá is. De minden további időt vele töltöttem.bevontam amikor kedve volt.mindig hívtam de ha nem érdekelte nem erőltettem. Ha jött a mama akkor ő maradt a kicsivel én meg sétáltam a naggyal. Most is így van-mama lent kicsivel mi fent. Nálunk is nagyon apás lett. De Erre ne legyél féltékeny és ne legyen rossz érzés mert az a részedről önzőség. Azért írom ezt mert én is átéltem aztán rájöttem jobb neki is hogy azon lóg aki többet tud rá figyelni. Később visszaáll a rend:) az elején én is úgy voltam hogy jobban kötődtem a nagyhoz bár imádtam a kicsit de jó lett volna kölcsönadni néha hogy olyan legyen mint régen:) nekem a 3hónaptól 8ig volt nehéz amikor a kicsi is figyelmet igényelt és egész más jellegűt mint a nagy .de most már könnyebb mivel a kicsi mászik, utánozza a bátyját, és szeretik egymást. Mindenki megszokta az új helyzetet. Hidd el a gyerekek könnyebben alkalmazkodnak mint hinnéd:) ha eteted a kicsit ne legyenek olyan elvárások hogy hű de meghitt meg csönd meg minden de nem szabad rögtön mindent megcsinálni neki mert folyton akkor fog piszkálni.

Arra gondoltam mindig hogy ezt sokan túlélték és lesz még rázósabb időszak is:) kitartás!

Köszi mindenkinek a biztató szavakat, kicsit jobban érzem magamat.

Megbeszéltük férjemmel, hogy majd vigyáz a kicsire, addig mi elmegyünk a fiammal valahova. Csak az is baj, hogy most olyan sokat voltak együtt, hogy inkább apával akar játszani. Ami érthető is, csak pár hete még egész nap rajtam lógott, most meg alig van velem. Akkor persze az zavart, hogy nincs egy perc nyugtom tőle, most meg az hiányzik. Biztos még a hormonok is közrejátszanak, hogy ilyen érzékeny vagyok.

Szia! Ugyan én holnapra várom csak a második babámat, de biztos vagyok benne, hogy ezek az érzések nekem is gondot fognak okozni. Eddig csak a nagyobbikra kellett figyelned, Ő töltötte ki a mindennapjaidat, és Neki is Te voltál a központ.

És, hogy féltékeny lesz-e? Az nem is kérdés. Biztosan. Ezzel sajnos meg kell mindkettőtöknek birkózni.

Én is félek tőle, hogy milyen lesz, ha hazajövünk a picivel,milyen lesz a teljesen megváltozott helyzettel együtt élni.

A lányom 3 éves, és érzi, hogy valami változás lesz, mert állandóan a nyakamon lóg, ha nem lát, már keres, és nem elég, hogy szólok, hogy itt vagyok, hanem jön, és megbizonyosodik róla, hogy tényleg ott vagyok.

Pár napja senkivel nem megy ki az udvarra, csak, ha én is megyek.

És azt se felejtsd el, hogy 1-2 hétig még rendkívül érzékeny leszel mindenre, egy teljesen új helyzettel kell megbirkóznod, de később szerintem tisztább fejjel jobban fogod tudni, hogy mit tegyél, hogy ne nagyon mérgesedjen el a dolog...

Én legalábbis ebben reménykedem... :-)

Olyanok tanácsát, segítségét kérném, akiknek 2 vagy több gyerekük van. Nekem múlt héten született meg a 2. babám, egy kislány. Van egy 3,5 éves fiam, akire most alig jut időm, emiatt eléggé kivagyok. :(

A fiamat apja viszi, hozza oviba, itthon van a héten és vele foglalkozik, én meg a tesóval. Emiatt lelkiismeret furdalásom van és nagyon hiányzik a fiammal kettesben töltött idő. Nem mozdulhatunk ki hetekig a rossz idő miatt, úgyhogy még sokáig nem tudom én vinni az oviba. De később sem lesz ugyanaz, mert már ketten megyünk érte a hugival. Nagyon akartam neki tesót, de nem gondoltam, hogy ilyen érzések fognak bennem kavarogni. Örülök is a picinek, imádom, mégis úgy érzem, elveszítettem a fiamat. Nem fogok már vele kettesben villamosozni, sétálni, játszóterezni és fáj ebbe belegondolni. Neki remélem nem lesz rossz, és nem lesz féltékeny, bár mostanában nagyon hisztis, akaratos, nyafogós, nem játszik egyedül egy percet sem, minket ugráltat mindenért. Nem akarom őt elrontani, elhanyagolni, de félek, hogy ezt teszem. Próbálok vele is időt tölteni, de az már nem ugyanaz, mint régen és biztos ő is érzi. Pláne mikor etetek, altatok, akkor ő háttérbe szorul és ez nekem is nagyon nehéz.

Nyugtassatok meg, hogy ez később jobb lesz és bele fogunk mindannyian rázódni, mert most nem így érzem.

Köszi előre is!