♥Szivből szoló wersek(K)♥ (beszélgetés)

szemeid bűvöletében

lennék szemednek bogara

fényeshátú apró láz,

mely mikor fejed csóválod

tekinteteddel hintáz.

érezni vágyom, ahogy felfedez,

és közelebb lennék a lelkedhez

értelmed kapujában állva,

annak minden porcikám

csillogásává válna..

istene lennék szép valódnak,

de ragyogásod elkötelez:

férfinak és halandónak

(Alexander Kovats)

mit mondhatnék

csak eszembe jutottál

persze le is tagadhatnám

magam előtt, de

előtted nem tudom...

ha mögötte lennél

pőrén, meztelen

átnéznék a kulcslukon...

(Alexander Kovats)

vélemény? :D kétféle véleményem is van ... tetszik... mivel én írtam.. :D

És hogy a sajátod? arra meg annyi h Fake :D

Annak örülök hogy viszont láthatom máshol.. nem nagy szerzemény... és örülök ha esetleg tetszik másoknak a gondolatmenetem... :)

De hogy más magáénak minősíti az annyira nem jön be :D

Wass Albert

Tavasz-várás

Érzed? Jön a tavasz,

a fák alá

már tarka-fátylú verőfényt havaz.

A messzeségből hírnök érkezett:

madár lebeg a rónaság felett

s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.

Ugye testvér,

csábítanak most halk melódiák,

ezer kis visszatérő róna dal,

S ugye neked is tarka a világ,

s az álmaid megannyi könnyű lepkék:

már nemsokára zöldül a levél,

és visszaszáll a tavasz és a fecskék,

és a fecskékkel ő is visszatér...

Ha jönne már...

úgye testvér, megálmodod mi lenne?...

S egy kis meleg

belopódzik halkan a szívedbe..

Nagyon aranyos versike.....:))

Ezeket Te írod??

Van egy olyan érzésem.....Mindenesetre nagyon jók!!

remélem senkinek nem veszem el a kedvét, ez az én kedvencem:

Kisasszonyok, ne sírjatok!

A férfi mind kalandor,

Fél lába itt, fél lába ott,

Csak gondtalan csatangol.

Ne sírj, leány,

A férfiért,

Légy hetyke, fürge, pörge,

Csak vállat vonj, ha bánat ért -

Hej, táncra, körbe-körbe!

/shakespeare/

Elmúlás

Nemrég még Tavasz volt,

Virágillat áradt, madarak énekétől

Volt hangos a liget.

A tavasz elmúlt,

S én nem lehetek többé Veled.

Eddig a Nap sütött rám,

Most a hideg mardossa

Lelkemet,

Csontomig hatol, s elűzni a magányt

Nem lehet.

A Tél hideg ködén keresztül keresnélek még,

De már nem lehet,

Nélküled gyenge vagyok, úgy érzem,

Mindennek vége, a remény

Örökre elveszett.

Hiányzol, várom, hogy elgyere,

Újra a karjaidba zárj,

És azt mondd: szeretsz,

Nem hagysz többé el,

És mindig velem maradsz.

Gyere vissza, kérlek, űzd el

A hideg telet,

És lelkembe újra visszatér a Tavasz.

saját...

???

Neked...

Szerencsém van, mert vagy nekem,

Egyetlen jó mi enyém.

Ha nem lennél szörnyű lenne,

Nem lenne ki engem szeretne.

Nem lenne ki törődne velem,

Egyetlen se ki kérdezné tőlem.

Kérdezné tőlem mi bajom,

S meghallgatná válaszom.

Nem lenne ki próbálna segíteni,

Amit tud megtenni.

Mindent megtenni mi erejéből telik,

Másoknak akármennyire is nem tetszik.

Velem van és szeret,

Még ha ezt nem is lehet.

Tudja, hogy ezt nem teheti,

De értem mégis megteszi.

Neked szól ez a kis versike,

Ki az életemet jobbá tette.

Remélem érted miért írtam ezt,

És örökkön örökké szeretsz!

Kiss Ágota

Csak szeress...

Hullámzó folyó szikrázó víztükör,

szemed ennél szebben tündököl.

Megcsillan egy könnycsepp arcodon,

gyönyörű vagy az őszi hajnalon.

Szeretlek mind Hold a csillagot,

szeretlek mint felhő a napot.

Veled töltenék minden éjszakát,

szeretném érezni tested illatát.

Úgy szeress, hogy érezzél engem,

tiéd a szívem és tiéd a lelkem.

A szerelmedért az életem adom,

csak szeress szeress, de nagyon.

Szabados István

Egykor...

Az életemet tettem fel szerelmedért,

Egész testemmel reszkettem egyetlen érintésedért

Megörültem egykori mosolyodért;

Meghaltam volna igaz szavadért.

Elhoztad világomba a tavaszt,

Te jelenteted nekem mindig a napsugarat.

A csillag voltál nekem az égen;

A leges-legszebb rózsaszál a vidéken.

Megváltozott minden, beköszöntött a hideg tél,

S az álarcodat elfújta szél.

A boldogság hal alakjában úszott el a bánat tengerén.

S hiába sodorna már a szellő a reménység földjén.

Töviseddel örök sebet ejtettél vérző szívemen,

Szüntelen keserves könnycseppek hullanak végig a kezemen.

Örökké folyik és folyik a vérem,

nem, nem, nem dobog már a szívem.

Szilágyi Judit

Akkor

Mikor meglátlak könnyem elkezd kicsordulni,

Mikor látlak másra mosolyogni,

Meghalok mert nem tudsz engem szeretni.

Megértem el kellett, hogy engedjelek,

Mert nem engedted, hogy téged szeresselek,

De tudom téged soha el nem felejtelek.

"Ölelj át! " többet ezt nem mondom,

Akkor sem ha szerelmedet akarom,

Mert nem karolhatlak tudom.

Akkor mikor sóvárgok csókod után,

Akkor mikor szemem rád néz oly bután,

Akkor tudd, hogy csak én szeretlek igazán.

Pásztor Mátyás

Nélküled semmit sem ér az életem,

már régóta te vagy a mindenem.

Tudom, hogy te sohasem fogsz engem szeretni,

én viszont soha nem tudlak majd feledni.

Neked adnék mindent, amit csak lehet.

Cserébe nem kérnék mást, csak a szerelmedet.

Nem..már nem

álmodom Veled. Vele sem.Senkivel sem. Mióta elválltak útjaink, üresek

,reménytelenek álmaim. Hiányzik a mosoly az arcomról reggelente.Nem

akarok felkelni, fáj a lét.. a létezés nélküled. A szivemben tátong az

űr... Hiányzik valami..hiányzik valaki...

Tudom.. én akartam hogy igy

legyen. Lüktet, éget, fáj belül...

Először elakartalak

felejteni,tovább akartam lépni.. én naiv... Elfelejteni azt az érzést

ami mindennél tisztább és őszintébb volt. Nem akartam felidézni a

hangod, az arcod, az illatod, a nevetésed, az érintésed... De mindig az

emlékedbe ütköztem.. egy dal hallatán, egy illat éreztén, egy aprócska

emlék mindig felidézett bennem.. Téged! Azt hittem jobb ha inkább

tovább állok, és felejtek. Azthittem ezzel Neked is jobb lesz...

Azthiszem tévedtem!

Eleinte küzdöttem az ellen hogy állandóan a

fejemben járj.. Mostanában azért küzdök hogy el ne felejtselek..Küzdök

nap mind nap..magammal...

Szeretnék felejteni,és félek is egyben hogy

elfelejthetlek.Ez nem történhet meg!Nem akarom!

Ha kicsit boldognak

érzem magam, bűntudatom támad.. boldog hogy lehetek Nélküled?!Mikor ezt

tettem Veled... és előveszem a régi képeinket, felidézem a hangod,

elolvasom a leveleidet, a kis apró ajándékokat.. emlékeket ..amik össze

láncolnak egy életre. Ádáz harcot viv a szivem az elmémmel. Üresnek

érzem magam, és ebbe minden nap egy kicsit belahalok.És mégis ez éltet.

Talán szeretek szenvedni?!Kinozni magam?! Mazochista vagyok talán...de

talán egyszerűen csak tétlen, és legyőzött.

Nehéz... igen nekem is

nehéz hidd el! ...Tudom én akartam hogy igy legyen... " :-(

saját...véleményt?

Szeretnék végre egy olyan barátot,

aki nem fordul el,mert nem hordok gyémántot.

Akinek nem számít az h milyen kedvembe vagyok,

mert az elvárásai felém nem olyan nagyok.

Akinek nem számít az,hogy milyen ruha van rajtam,

és nem cikiz azért,hogy a hajam ma épp nem vasaltam.

Akinek nem csak azért kellek hogy dicsekedjen velem,

és a haverjainak hencegje:,,Az én csajom ilyen...".

Szeretnék végre egy olyan barátot,

aki nem fordul el,mert nem hordok gyémántot.

Akinek nem számít az hogy hány kiló vagyok,

és nem hagy ott ha a gondjaim nagyok.

Akinek nem számít az ha smink nélkül vagyok,

a vonzalom megvan anélkül is ha nincsenek rajtam az alapok.

Aki szépnek tart reggel,ha kikelek az ágyból,

és este mikor már nem látok a fáradságtól.

Aki,ha baj van fogja a kezem,

és ha sírok letörli a könnyem.

Aki mindig forró csókot ad a számra,

nem csak akkor mikor más is látja...

Szeretnék végre egy ilyen barátot,

akibe szerelmes tudok lenni..nem pedig csak kergetni az ábrándot.

Szeretnék végre egy ilyen barátot aki nem csak a külsőségekért szeret,

és örül ha velem lehet.

Szeretnék végre egy ilyen barátot.....

Véleményt:)!!

Szeretsz valakit, de ő nem szeret téged.

Fájnak a szavak, amik lelkedben égnek.

Fáj minden, a percek, a napok.

Küzdenél érte, de őt soha meg nem kapod…

Szeretnék nap lenni, mely neked ragyogna,

tündöklő éjszakán fénylő csillagocska,

szeretnék szó lenni, mely csak neked szólna,

mondatod végén apró kis pontocska,

szeretnék szív lenni, mely benned dobogna,

egy könnycsepp, mely arcodon lefolyna.

Szeretnélek átölelni, mindig veled lenni.

Szeretném tudni, hogy mindig itt vagy velem,

tudni, hogy nem élsz nélkülem."

Emlékezz Rám, mikor elsétálsz

egy fa alatt,

Emlékezz mikor egymásba

szerettünk egy hét alatt.

Emlékezz mikor először

éreztük egymás lüktető testét,

Emlékezz, mikor éreztük

egymás ízét.

Emlékezz arra, mikor még

boldogan nevettünk,

Emlékezz mikor még

felszabadultan egymást szerettük.

Fáj, ha látlak,

Fáj, ha csókollak.

Mond, mit tegyek még, hogy

Neked jó legyek?

Hisz Te vagy az Életem

Értelme.

S mégis elmész, itt hagysz sírva.

Fáj, ha látlak,

Fáj, ha csókollak.

Azt mondtad szeretsz…

Hogy tiszta szívből IMÁDSZ!

S erre most kínok között hagy

vergődni.

Fáj, ha látlak,

Fáj, ha csókollak.

Miattad feladtam a

családomat, barátaimat.

S elhagytam őket, mert TE azt

akartad.

Fáj…

Fáj…

Örök vágy

Szeretném ha velem lennél ameddig csak élek,

Érzem hogy szeretsz s én is szeretlek téged,

Nagyon kellesz nekem, mert te vagy a létem,

Mint másnak a levegő nekem te vagy lételemem.

Ha elhagynál sírnék de nem csak ezt tenném,

Mivel jól tudom életem s szívem már a tiéd,

Nem bírnám ezek nélkül s nélküled sem,

Ezért elárulom ha elhagynál elvetném életem.

De előbb írnék egy levelet egyetlen kéréssel,

"Édesanyám kérlek temetésemre hívd el nekem,

S mondd meg neki azt üzenem elhagytál ezt érdemlem

Szívem nálad hagynám s mellé füledbe súgnám,

Igen, te vagy az a srác kiért egy csaj meghalt már.

/ Kiss Emese "Emcsike"/

Amikor először megláttalak,

Nem tudtam, hogy majd csak téged akarlak...

Amikor először beszéltünk,

Azt hittem barát vagy csak...

Amikor már többet beszéltünk,

Tudtam,hogy szívem már csak téged akar....

Mikor velem voltál nyugodt voltam,

Mikor rám néztél majdnem elájultam...

Amikor megérintettél majdnem eldobtam az agyam,

Nem értem miért hagytam magam!!!

Mikor először éreztem ajkadat,

Nem értettem miért kaptam csókodat...

De azt tudom, hogy hirtelen megszédültem,

S ezt az egy csókodat én soha el nem feledem...

Mikor elváltunk te már nem kerestél,

Magyarázatot vártam de te nem feleltél...

Csak annyit mondtál:

-Időt kérek mert összezavarodtam!!!

Ekkor értettem meg, hogy csak játék voltam...

De miért tetted ezt velem?

Te nem érzed, hogy mennyire fáj nekem...

Miközben én teljesen beléd szerettem...

Neked csak egy lány voltam,

Kinek csak 1 csókra kelettem!!!

1,

Együtt jártak már több mint egy éve,boldogan sétáltak mindig kéz a kézben.Örültek egymásnak,együtt voltak amiért a szülők eleinte szóltak,de aztán lassan beletörödtek

hisz nem tudták egymástól eltiltani őket!SZERETTÉK egymást s tudták egymásról hogy e szeretetett nem kapják meg soha senki mástól!

Elég volt nekik mit egymástól kaptak,de szerelmüknek határt sosem szabtak.Élvezték a száguldást a hosszú utakon,repültek egymás mellet külön motoron.A két motoros útja soha el nem vált,bánatuk ha volt is az uton tova szállt.A láthatár szélén ha két motoros megjelent senki nem tudhatta ez nekik mit jelent!Leírni ezt nem lehet,ezt érezni kell ki egyszer érezte többé nem felejti el!Fekete bőrkesztyű,fekete szkafander,fekete bőrruha és nem egyszerű farmer.Fekete csizmában nyakukon kendővel keltek versenyre a száguldó felhőkkel.Elhagyott utakon el-vissza cikáztak,de csak ketten voltak és egymásra vigyáztak.Soha el nem indulnak egymás nélkül útnak,egyetlen kérése ez volt a fiúnak!Féltette szerelmét hisz ő volt a mindene röviden tömören az egész élete.

Mint minden szerelmes ők is feleseltek,de csak addig tartott azután megbékéltek.S egyszer egy napon minden másképp történt nem tartották be a már jól bevált törvényt!Motorozás előtt a búcsúzás elmaradt,s mind ez egy álnok félreértés miatt.Hosszú napokig nem is látták egymást,a szülők már azt hitték mindkettőnek van más!De őket gyötörte a titkos sejtelem és az egymás iránt érzett még forróbb szerelem!

Hihetetlen lassúsággal teltek a hetek és még nem békültek ki a megsebzett szívek.Mindkettő bánkódott,mindkettő szenvedett kínosan teltek nappalok-éjjelek!Egyre csak azon törték a fejüket a békülés útja vajon merre lehet,s egy csillagtalan borús éjszakán végre elhatározásra jutott a lány!

Belátta hogy egyedül mit sem ér az élet és hogy szerelmétől bármikor bocsánatott kérhet!Hirtelen gyorsasággal fel is öltözött,szájára szokás szerint kendőt kötött,hosszú haját most is felcsatolta hogy lány van a ruhában ki gondolta volna?Eszébe sem jutott hogy megvárja a reggelt,felrakta fejére a fekete szkafandert.Lennt az udvaron felült a motorra és csak akkor juttot eszébe amikor berúgta,hogy régen volt egy kérése a fiúnak:nála nélkül soha ne induljon útnak!Keze ekkor rátalált egy féltve őrzött képre,elővette,megcsókolta s felnézett az égre!Érezte ha most el nem indul szíve rögtön megszakad,hogy mi járt az eszében?örök titok marad!Szemeiben ekkor már könnyek égtek,jól megnézte utoljára a képet,azután vissza rakta a bőrkabát mögé ahonnan kivette épp a szíve fölé!Végül motorján mindent megnézett utoljára ellenőrizte a féket,gázt adott,ugratott s mire az utcából kiért már csak a motornak és barátjának élt!Az ország út szélén nagy fák sorakoztak mik szeme előtt mind egybe folytak!Régi jóbarátok e öreg nyárfák,hisz ezt az utat ők már jó párszor megjárták,csillogó szemekkel a kormányt markolta!Cseppet sem figyelt a kijelölt útvonalra,és a hatalmas kanyart is egyenesen véve nagyott ugratott a tántorgó mélybe!Ekkor már este volt a csillagok ragyogtak,ország út szélén vénfák suttogtak!Ott feküdt a lány fekete ruhában,a motor közelében holdfény árnyékában!!!!

2,

Pontosan egy éve ennek az éjszakának,s a fiú elegett tett becsület szavának!Megfogadta ugyanis ott akkor zokogva,hogy életében már csak egyszer ül motorra!Most ezen a napon újra felöltözött,szájára szokás szerint fekete kendőt kötött.Mindent mit csinált már előre tudott,ezen a napon egy évig gondolkodott!A megbeszélt időre eljött a négy haver fején ekkor már fenn volt a fekete szkafander.Fogta a virágot,felült a motorra gyászos tervét újra átgondolta!Végül motorján mindent megnézett,utoljára ellenőrizte a féket,gázt adott,ugratott s mire az ország útra ért már csak a motornak és álmainak élt!A temető ott volt az ország út szélén a sír amit keresett a temető végén!Majd oda ment s letérdelt elébe és húsz szál piros rózsát a fejfatővébe letette,majd a szalagot eligazította mire nagy piros betűkkel ez volt ráírva:"NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED!!"Majd elindult a motorhoz a régi jó baráthoz,de mint ha szívét kötötte volna a fejfához!A hegyi szerpentin volt a tisztelet kör vége,az állandó útvonal régi szép emléke.Arra gondolt mennyit motorozta,hosszú hónapokig milyen boldogok voltak,de íme most magányos nem tud feledni,mindig csak azt a lányt akarja szeretni!De ő elment,itt hagyott.Mit ér így az élet?Nem érdekli semmi,csak egyetlen gondolata utána menni!!Az ország út szélén öt motoros haladt a középsőnek a szíve épp hogy meg nem szakadt!És a hatalmas kanyart is egyenesen véve,nagyott ugratott a tántorgó mélybe,ekkor már este volt a csillagok ragyogtak,ország út szélén vénfák suttogtak!Ott feküdt a fiú,fekete ruhában életét hátra hagyva holdfény árnyékában!!!!

-VÉGE-

Radnóti Miklós:

Tétova Óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked

szerelmem rejtett csillagrendszerét;

egy képben csak talán, s csupán a lényeget.

De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,

és néha meg olyan, oly biztos és örök,

mint kőben a megkövesült csigaház.

A holdtól cirmos és mozdul fejem fölött

s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.

S még mindig nem tudom elmondani neked,

mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,

óvó tekinteted érzem kezem felett.

Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.

És holnap az egészet újra kezdem,

mert annyit érek én, amennyit ér a szó

versemben s mert ez addig izgat engem,

míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.

Fáradt vagy s én is érzem, hosszu volt a nap, -

mit mondjak még? a tárgyak összenéznek

s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab

az asztalon és csöppje hull a méznek

s mint színarany golyó ragyog a terítőn,

s magától csendül egy üres vizespohár.

Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,

hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.

Az álom hullongó sötétje meg-megérint,

elszáll, majd visszatér a homlokodra,

álmos szemed búcsúznóva még felémint,

hajad kibomlik, szétterül lobogva,

s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.

Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,

de benned alszom én is, nem vagy más világ.

S idáig hallom én, hogy változik a sok

rejtelmes, vékony, bölcs vonal.