Hozzám csak ilyen csövesbânatok akartak költözni, akik nem akartak albérletet fizetni, és úgy gondolták, mivel gondoskodó vagyok, hülye is, milyen jó helyük lenne nálam. Ezért voltam 7 évig szingli. :D
Most én költöztem, mert én is úgy gondoltam, hogy van a dolognak jövője. :)
Az exem feladta értem a pesti életét. A mostani páromnál én költöztem hozzá. Mindkettőben volt részem. Olyanban is, amikor nem bonyolódtunk bele, mert nem volt reális jövőkép.
A távolság akkor gond, ha mindketten ragaszkodtok a lakhelyetekhez. Az a kèrdès hogy valaki hajlandó lesz e feladni az eddigi èletèt. Hosszú távon csak îgy èrdemes gondolkodni.
Valaki szemeben a majdnem 20 evvel idosebb pasimmal en is kussolhatok.
Ezzel egyutt van a korkulonbsegnek egy akkora lepteke, aminel ha nincs modogge erdek, akkor beteges. Szoval ideje lesz a nyugdijon kivul egy cukrosbodon szamlat is nyitnom :D
Elnézést kérek,félreértettem a címet.A véleményem az ,hogy 7 év korkülönbség "semmi" és a 70 km sem rendit meg egy kiegyensúlyozott,őszinte,érzelmekben bővelkedő párkapcsolatot.Előbb vagy utóbb úgy is felvetődik: hogyan tovább?Hagyni kell,hogy minden menjen a maga útján.A lényeg ,mit és mennyi mindent tudtok adni egymásnak és együtt boldogok legyetek.
Ha ez veled történik,akkor kételkedsz a kapcsolatotokban? Vagy belefáradtál már vagy ő fáradt bele? Le kell ülni és megbeszélni: hogyan tovább? Van -e jövője a kapcsolatnak?Miért éppen most 7 év elteltével merült fel ez a kérdés?stb.Ezeket a spontán kérdéseket gondolom te is felvetetted,magadnak is.De ezt a párnak együtt kell megbeszélni és valószinüleg több minden tisztázódik majd.Ismerek párokat akiknek hosszú évek óta bejön ez a fajta "távkapcsolat".