(60+) Csak pozitívan... (beszélgetés)

Nehéz ebben igazságot tenni, mert mire az ember odaér, ahol a mérőt tartja, esetleg nekivetkőzik a felkaros mandzsetta miatt, és meg is méri, addigra már az a kis vérnyomás-esés már rég kompenzálódott. :D

Én kicsi szédülésekkel vagyok így. Mire mérek, már normális.

De 22.-én lehetett. Ki emlékszik már arra!?? :))

Egyébként érdekes, mert én pont tegnap éreztem olyat, hogy a vérnyomásom egy kicsit talán alacsony volt, márpedig ezt nálam csak front szokta okozni. De nem vagyunk egyformák.

Tabletta formában szinte minden vitamint, és ásványi sókat, hasonlókat be lehet vinni a szervezetbe. Mondjuk én alapjaiban bogyó-ellenes vagyok, inkább a napi kajában (zöldség-gyümölcs formában) szeretem őket.

Sokféle vitamin = sokféle bogyó, a végén már a tisztességes kajának nem is marad(na) helye a gyomromban. És akkor hova lenne a gasztro-élvezet! :))

Van egy magnézium tabletta, amihez semmi nem kell, napi 1 fedezi a szükségeset, csak ki kell íratni, és fillérekbe kerül.

Magnezicitrit

A B-vitaminból van ha jól emlékszem 12 féle. Annyit biztosan tudok, hogy a magnézium tisztességes felszívódásához a B6-ot szokták párosítani, azért is árulják egyben a MagneB6-ot.

Ezeket a főbb vitamin-féleségeket tartalmazó kaják listáját elegendő 1x végigpörgetni a net-en, és könnyen megjegyezhetőek, hogy melyik kajákat kell, érdemes előtérbe helyezni, ahhoz hogy alapjaiban mindennel ellássuk magunkat:

káposzta félék, és a hordós káposzta is, cékla, zeller, petrezselyem (=vas!), sárgarépa(=karotin) ehhez kell a citrom, brokkoli, paradicsom, zöldpaprika, máj, (=D-vitamin!) olajos magvak, halak (olajos hal is jó!)... érdemes egyszer egy kis időt rászánni.

Nem hopp, de túléltem.

Addig fáztam elég sokat, és hosszasan. Nem étkeztem agyon magam, és a fiam nem jött haza a koliból a javaslatomra, mert ott volt hétvégi ellátás.

Nem mindig sikerült rendesen dolgoznom, mert kesztyűben nem lehet gépelni.

Szeretet az állataimtól volt, mert a férjemet akkoriban vesztettem el.

Amúgy a többi stimmel. Fel lehet vésni kőtáblába. :D

Az u.n. tavaszi fáradság tipikus jelei. Sok zöldség, gyümölcs, és főleg D-vitamin pótlás szükséges. Nem feltétlenül szükséges bogyók formájában beszedni, lehet azt gyümölcsökből, és egyéb élelmiszerekből is.

Másrészt javítja a hangulatot, és az étvágyat, ha odafigyelünk, hogy a tányérunkon a kaják minél színesebbek legyenek.

És ha még a lakásban is egy kicsit élénkebb színű terítőket, párnákat, virágokat (akár selyemvirág) rakunk szét... apróságok, de segítenek.

Mondjuk ezt igazán én sem értem, hogy a "magas nyugdíjam miatt dolgoznom kell teljes munkaidőben". Tudod mikor dolgoznék én teljes munkaidőben, ha magas a nyugdíjam.

Itt erre mifelénk még alacsony nyugdíj esetén sincs hol dolgozni.

Szóval kívánom neked. hogy: ennél nagyobb csapás sohase érjen! 😀😀😀

Az ember pozitívan áll hozzá...,mint ahogy hópihe is írja,már egyre többet vágyok kint lenni,élvezem a napsugarait...olyan ez mintha eddig be lettünk volna zárva,és most újra kint lehetünk a szabad,friss levegőn...és ez kimondhatatlanul jó érzés....

Kit érdekelnek ilyenkor a frontok...:)

"a végletekig beledölni és elkereredésben élni a mindenapokat nem szabad. Persze hatalmas akarat kell ahhoz,hogy a flusztrált lelkiállapot felett úrrá tudjunk lenni."

Láttál már olyat biztosan, amikor megy az autó az úttesten, és hirtelen beszakad alatta az úttest, az autót egyik percről a másikra elnyeli a gödör.

Amikor a rendszerváltás után közvetlenül egyik percről a másikra elveszted a munkahelyed, nincs pénz, a csekkek jönnek, + az OTP követeli a lakástörlesztést, + a többi... és nincs munkanélküli segély, nincs másik munkahely sem, nincs semmi más és akkor: akkor mondd azt, hogy nem szabad beledőlni.

Hogy jönnek ám a sötét gondolatok egyik a másik után, és ahogy telik az idő, egyre inkább azt látod, hogy nincs kiút, nincs remény, nincs fény.

És bizony, innét kimászni, itt átfordítani a rengeteg negatívumot pozitívvá, itt megcsinálni, ami szinte lehetetlen... mert először azt az utat kell megtalálni, hogyan is kell, hogyan is tudod megcsinálni.

És utána hozzákezdeni, akárhogyan is, de hinni abban, hogy képes vagy rá, képesnek kell rá lenned, különben ott fogsz életed végéig meg...ni

Azért írtam, nem életkortól függ, ki mennyire pozitív, és persze a pozitív-ság foka is kinek mit jelent? Mert más dolog pozitívan hinni abban, hogy egyszer úgyis vége lesz a télnek, és ismét más dolog abban hinni, hogy most még akármilyen mélyen is vagy, de "meg tudod csinálni!"

Szerintem meg ezek a feltételek az abszolút érvényűek.

A testi-lelki megelégedettség. Hisz mi más is lenne..

No, hát a mélypont túlélése se csak annyi, hogy hopp, túléltem, nyilván tettél érte 😊

Így kell.

Célok kellenek és elhatározás.

Átgondolni: mi hiányzik és tenni érte.

Munka? Hasznos időtöltés? Szeretet?

Hogyan és mit tehetek érte?

Aztán ahogy alakul a dolog, úgy jön az elégedettség érzés is ... 😊

Ezek a feltételek sem abszolút érvényűek.

Én attól lettem egyre pozitívabb, hogy amikor azt hittem, túl vagyok a mélyponton, jött még egy annál is mélyebb. És azt is túléltem... :D

A kényszerpályámat mára megszerettem, de amikor ráeszméltem, hogy akár szeretem, akár nem, ez lesz a megfelelő, akkor már ezt is pozitívumként tekintettem, és sem akkor, sem azóta nem végzem a munkámat unalommal vagy frusztráltan.

Még az egészség az, ami nagy szerencsémre megvan, de ennek is volt rosszabb időszaka. Igaz, akkor nem egy sarokban ülve sajnáltam magamat, hanem cselekedtem.

Nem tudom életkorhoz kötni a pozitív vagy negatív életszemléletet.

Inkább az életkörülmények határozzák meg, bármennyi idős is az ember.

Elsősorban van-e egy biztonságot, szeretetet adó közege, ahová minden nap hazatérhet és feltöltődhet, aztán van-e étele, itala, meleg ruhája, egészsége.. Sikeres-e a munkájában, vagy kényszerpályán él frusztráltan.. Egyáltalán van-e munkája ..

Szerintem mindezek határozzák meg döntően azt, hogy ki milyennek látja a világot, akárhány éves is.

Azt tapasztaltam, hogy a "csak pozitívan" mondást épp akkor mondjuk, amikor nagyon is rosszul mennek a dolgaink. Ezzel biztatjuk, vigasztaljuk magunkat és egymást. Amikor minden szép és jó, eszünkbe sem jut mondani. Mindannyiunk élete olyan, mint a hullámvasút. Sok jót és sajnos rosszat is megélünk. A jó és a rossz is jön - sokszor csak úgy, máskor meg tehetünk róla. Sikerült nekem is a 40 évvel elmennem nyugdíjba, sőt előtte 3 évvel már nem dolgoztam a prémiuméves program miatt. Úgy gondoltam itt megállhatna az élet, mert még fiatal, erős, egészséges vagyok, a gyerekeket elindítottuk tisztességgel az életbe.

Csakhogy szülők vagyunk, ami a gyerekünknek gond az nekünk is gond. A gondok meg jöttek - bőven.

Megszületett az első unoka, nem volt nálunk boldogabb ember. Néhány év múlva kiderült, hogy mentálisan sérült. A világ összedőlt, ekkor már úton volt a testvére. Nagy volt az öröm, csak pozitívan, örüljünk, hogy vele minden rendben van. Sajnos Ő sem egészséges. Csak pozitívan, másak még rosszabb. Másik gyerekem két egészséges unokával ajándékozott meg. Ők meg kiköltöztek külföldre, örökre. Na most minek örüljek ? Sorolhatnám még, de nem panaszkodok, próbáljuk megtalálni a mindennapok apró örömét, ha már nagy nincs. Az hogy kinek mi a nagy öröm, mi a kicsi, nos az is hozzáállás kérdése, a pozitívé. Igen a legapróbb sikernek is nagyon örülünk, ami a gyerekekkel történik. Örülünk, ha egészségesek vagyunk, ha találkozunk. Örülünk, ha a külföldön élőkről is jó hírek érkeznek, ha hazajönnek látogatóba.