53 éves vagyok, változókorban és fogyni szeretnék (beszélgetés)
Én már a leszokás előtt hízásnak indultam.
A harmadik gyerekem után (eleve már 32 évesen szültem) néha már voltak túlsúlyosabb időszakok, amióta itt élünk és lelkileg is rosszabb időszakok adódtak, de mindig különösebb gond nélkül rendeződött is.
Én csak elhagytam magam, ennyi volt, és egyszer csak 76 kiló voltam a 150 centihez.
Mondjuk nekem szerencsére ilyen vérnyomás, meg keringési problémák, stb. stb. nem voltak és nincsenek is.
Ha nem jön az az "ötletem", hogy leteszem a cigit, akkor túlsúlyom sincs, és a lábaimmal nem kezdődnek a problémák, miszerint nagy súlyt kell nekik cipelni.
Soha életemben nem kellett fogyóznom, szerencsés alkat vagyok/voltam, talán most ezért is viselem eléggé nehezen, hogy ezek a hirtelen rámjött plusz kilók ennyire ragaszkodóak.
De megcsinálom, mert egyáltalán nem akarok a még hátralevő életemből a súlyom által behatárolt mozgású, hátrányos helyzetben levő maradni!!!
Én mindig arra gondoltam, hogy minden nappal javul az egészségem akkor is, ha nem látható a mérlegen.
És elhagyhattam (kellő bizonyítás után) a vérnyomás-bogyót is, a keringésjavítót is, és semmi bajom nincs, minimális kopástól eltekintve. :D
Én is tudom magamról, hogy nem könnyű.
Ezért is raktam fel ide ezt a 2 linket, ne akarjanak változást az emberek pár hét-hónap alatt, és nem kell szenvedni sem az étkezési szokások megreformálásával.
Én valójában, hogy úgy kezdtem hozzá, hogy mindent eszek csak a Norbi-kódok alapján azt nézem, hogy melyik kaját tanácsolja kizárólag délelőttre, stb. stb.
Persze a fehér-kenyeret már én is lecseréltem másfajtára, a fehér liszt helyett is már van másfajta itthon, és hasonló kisebb átalakítások, de egyébként nem kell drasztikusan, erőszakosan megváltoztatni a dolgokat.
És ideges és türelmetlen voltam, görcsöltem, és önmagamat hibáztattam, miért is nem csökken a súlyom olyan ütemben, ahogy itt a többinek.
Ahogy ma délelőtt ezekre a cikkekre rátaláltam, jöttem rá, hogy semmi okom az aggodalomra, én teljesen más utat választottam magamnak, mint itt a többség.
Fokozatos átalakítással, naponta lefaragni az ezer éve rosszul berögződött szokásokból... olyan, mint aki naponta csinosítgatja a lakását...
Egyik nap az egyik részt, másik nap a másik részt, és előbb-utóbb minden a helyére kerül!
Nem könnyű dolog ezt a fejekbe ültetni.
Mert lefogyni bezzeg minél gyorsabban akar, meghízni pedig "ráért" éveken át.
Amikor apránként kezdtem visszaállítani az étkezésemet (az egészségesre), szinte naponta volt sikerélményem: hol jobban ment kicsivel a mozgás, hol a közérzetem lett jobb megint, hol rám jött egy régi blúz...nem bántam, hogy műlik az idő, mert folyamatosan élveztem, hogy egyre jobban vagyok!
Azt írod:
A "fogyókúra" halogatódik...
Ezért írtam, ne fogyókúráról beszélj neki, hanem arról, ha valóban szeretne megszabadulni a túlsúlyától, ha valóban vissza akarja szerezni az egészségét, (vagy legalábbis annak egy részét) akkor nézzen már utána, hogy amit eszik-iszik, stb. stb. annak kcal-tartalma, az egyes szerveire, életfunkcióira való kihatása... Nézzen utána, hogy amivel eteti a családját, azzal hogyan teszi tönkre az ő egészségüket is... a sajátjával azt kezd amit akar, de a családtagjai életének megrontásához nincs joga!
Hát erről beszélek én is!
Nem fogyókúrázni kell, és pár hét, pár hónap alatt leadni a fölösleget, mert az sohasem vezetett tartós, egészséges élethez. Akkor jön a jojó-hatás, és utána kezdheti az illető előlről!!!
Olyan átalakítás az étkezésnek, az életmódnak, a testmozgásnak, stb. stb. amely nem hoz ugyan eredmény pár hét-pár hónap alatt, de amit el lehet vele érni 8-10-12 hónap alatt, az már maradandó eredmény!
Ezért hangsúlyozom itt én is, hogy nem fogyni akarok!!! (Persze vannak, voltak akik ezen lovagoltak...)
Olyan étkezési szokást, olyan étkezési rendszert, olyan változtatásokat akarok bevezetni az életembe, amelyeket még évek múlva is tartani tudok, és majd szépen, fokozatosan ezek nyomán a szervezetem is elvégzi a "maga dolgát"!
Ha az az áldott jó szakember nem beszélne néha marhaságokat.
Sajnos gyakori tapasztalat, országrésztől és helytől függetlenül.
A delikvens meg kínlódik esetenként 1000 kalórián, és vagy feladja, vagy elkeveredik olyan közösségbe, akik lebeszélik a koplalásról. Ez nagyon nehéz persze, mert "orvos mondta"...
Az sem hasznos persze, hogy ilyenolyan diétát csinál,és ahhoz a megvonáshoz ragaszkodik, mert tavaly is ez vált be. Kérdem én, ha évente ismételni kell, akkor tényelv bevált? :D
Ráadásul a szervezet is változik, 40 fölött mér évről évre. A jojo-effektus is könnyebben beleszól...
Tudod a "fogyókúra" szó, az értelmező szótár szerint is, és a köztudatban is: bizonyos élelmiszerek, ételek drasztikus megvonása, meghatározott időszakra annak érdekében, hogy az ideális testsúlyt elérje valaki.
Erre nem hajlandóak az emberek, és szerintem is ez a legrosszabb, amit tehet valaki.
De ha nem fogyózni akar, hanem ésszerű keretek közé terelni az étkezési szokásait, egy kicsit átalakítani az étrendjét és a napi testmozgását, a szervezet egy idő után majd reagál rá, és elindul az egészség irányába.
Persze, ahol már akkora túlsúly van, hogy az egyúttal orvosi eset is, akkor bizony a szakemberek igénybevétele is szükséges!
Nem tudom, olyankor mit lehet tanácsolni, ha valaki sóhajtozva belenyugszik, hogy a betegségei a korral járnak, a túlsúlya nagy része is.
Közben bevallottan odavan a szalonnazsíros dolgokért, és nem aprózza el az evését...
A "fogyókúra" halogatódik, mert hol vendégek jönnek, hol az unokák, hol ő megy vendégségbe, vagy üdülni...
Ha mondom, hogy a főzés még nem kötelez evésre, sőt az unoka is étkezhetne egészségesen, akkor úgy néznek rám, mint egy ufóra.
Jóval a 60 felett vagyok!
Mozgásként a lakásban megy a helybenjárás!
Először csak 100-ig számoltam, majd naponta többször is 100-ig. Később emeltem, fokozatosan eljutottam, hogy egy nekifutásból képes voltam a 300-at lelépni = ez már kb. 5 perc volt. Ezt valamikor az év elején kezdtem.
Ma már a 10 perces = 800 lépés, és kb. egy hete a 15 perces = 1200 lépés, csak fokozatosan növelve szabad!!!
A felrakott linkben is azt írja valahol:
"minden olyan testmozgás, amely izzadság kiadásával jár, sok kcal elégetését = fogyást jelent!"
Szervasztok!
Ma találtam a net-en 2 írást, amely szintén azt mondja, hogy nem fogyózni kell, csak az étkezési szokásainkon és a napi testmozgásunkon egy-egy kicsit változtatni. Nem hirtelen, gyorsan kell fogyni, hanem az egészséges étkezésre, életmódra törekedni, a test majd elvégzi a többit!
Ide rakom ezeket nektek is, olvassátok el:
Bízom benne, hogy ti is találtok olyat benne, amely segít a célotok elérésében!
Most már én sem hiszem el.
Magamon azt tapasztaltam, hogy elég sok zsiradékot használtam, holott kevesebbre van a szervezetnek szüksége.
Túl sok zsiradék van a sütikben is, még a Fornetti is hiába "pihekönnyű"...
Persze a finomított liszten és a cukron kívül.
Létezik olyan multivitamin, amiben még vas is van. Ez azért fontos, mert vas nélkül nem szívódik fel a C-vitamin.
A 60 kapszula két hónapra elegendő, ami havonta 1000 Ft körüli kiadás, és erre már tényleg érdemes költeni, mert jó.
Ez olyan boltokban kapható, ahol bodys készítmények, fehérjeporok is kaphatók.
Kiejtve a neve: "mega-déli-van".
Ági!
Neked is figyelmedbe ajánlom, az új fórumot, egész szép létszám gyűlt ott össze, akik már több kört megfutottunk a fogyózás terén... abban egyetértünk, hogy nem adjuk fel: "Csak azért is megcsinálom..."
Mindenkit szeretettel várunk, aki közösségben, másokkal összefogva szeretné végigjárni ezt a cseppet sem könnyű utat!
Olvass bele a fórumba, olvass bele a naplómba... várunk, gyere közénk te is!
Mintha magamat olvastam volna...
Valami hasonló mellett döntöttem én is, amikor az idén elkezdtem a Norbi-kódok alapján étkezni (nem a termékek vásárlásával).... naplómban olvashatod, tegnap írtam fel, eddigi próbálkozásaimat, és amit jelenleg csinálok, és eredmény mutatkozik.
Olvasd el, aki akarja olvassa el, és ha gondolod, a tegnap nyitott fórumon: "Csak azért is megcsinálom..." bárkit szeretettel várunk!
Köszi, kicsit megnyugodtam; másfél szelet barna kenyeret eszem naponta.
Viszont a cukor, az több, mint kellene! Ezért nem fogyok. Na, holnap összeszámolom, mennyi cukor megy le,csak a jávéval.
Vagy keserűn kellene, legalább egy darabig...
Másolom a netről, egy szakcikkből:
"És miből nyerhetsz lassú szénhidrátokat? Koncentrálj a feldolgozatlan szénhidrátforrásokra, mint pl. a burgonya, teljes kiőrlésű kenyér, zabpehely, barna rizs, teljes kiőrlésű tészta, a hüvelyesek és az olajos magvak, valamint természetesen a zöldségek. Ezek a természetes komplex szénhidrátok hosszú láncú cukorból állnak és nagyon lassan emésztődnek."
Ahogyan eléggé köztudott, a finomított szénhidrátok általában kerülendőek, mint a fehér liszt, a cukor. Sokan a gyümölcsöktől is óvakodnak, de a fruktóz-tartalom elhanyagolható hátrány a gyümölcsök egyéb előnyeihez képest, szerintem.
A fent említett cikk azért szépen leírja, hogy a cukor sem a patásördög maga, de nem kell félkilószám enni a fehér kenyeret, marékszám a cukrot. Bár az ember éppen ezeket tudja kívánni valami miatt, én is a változó kor kezdetén kezdtem el sütizni.
A cukorhelyettesítő nekem nem ízlett.
De melyek azok a " lassan felszívódó szénhidrátok"?:))
Kimaradt: ebben az életkorban az is fontos, hogy sok fehérjét együnk. Sovány tejtermékeket, sovány húsokat.
Erre nekem külön figyelnem kell, mert sose voltam nagy húsevő.
Mindenkinek más és más a testi-lelki alkata.
Én nem tartok be semmilyen előírást, csak azt,amit az eddigi tanulmányaim és az újabban összecsipegetett információk alapján ésszerű tanácsként elfogadok.
Nem nézem az órát, akkor eszem, amikor szükségét érzem. Nem értem, hogyan lehet általánosságban előírni egy időpontot, amikor azt sem lehet tudni, hogy milyen az illető napi ritmusa.)
Én eszem kenyeret is néha, sőt cukrot is!- csak jóval kevesebbet, mint korábban. Mivel a napi gyenge teámat és kávémat üresen iszom, ez hetente olyan 0-2 evőkanálnyi cukor között váltakozik. Ha éjszaka dolgozom és kitikkadok, akkor cukros tejeskávét iszom az éjszaka közepén akár.
Cukorhelyettesítőre, xilitre nem telik.
Mozogni nagyon fontos, a kalóriabázis pedig segít a táplálkozásban. Fontos, hogy elegendő lassú felszívódású szénhidrátot együnk, és elegendő rostot. A folyadékbevitel is fontosabb tényező, mint sokan hiszik, naponta legalább 2 liter kell, de inkább több ennél.
A változó korban fokozódik az izomveszteség, ami már 40 éves kor felett elkezdődik, emiatt IS fontos a testmozgás.
54 évesen elkezdtem csak az ésszerű táplálkozásra figyelve lefogyni, és a mai napig is edzek itthon, folyamatosan erősödöm. Most már 56 vagyok, és kb. a lánykori, kényelmes súlyomnál, ami 50, de inkább 49 kg.