30 km-es zóna. Lassan megyek oldalt, kisgyermekes anyukák... (beszélgetés)

Igen, így van. Sőt, ez az én anyukámba annyira beleivódott, hogy amikor már felnőttként hazautaztam, és kettesben mentünk be a városba sétálni, és elmerültünk egy beszélgetésben, akkor a zebránál automatikusan nyúlt a kezem után... 🥰 Mondta, hogy tudja, hogy felnőtt vagyok, de ez mozdulat a részévé vált évtizedekkel ezelőtt ☺️ Én meg tudatosan, másokra is odafigyelve közlekedni tanultam meg a szüleim tanításainak köszönhetően, amiért hálás is vagyok.

Az elektromos rollert ne is mondd, Globus, a múltkor egy ilyen száguldozó pasasnak állt feljebb, amikor nem tetszett neki, hogy ott sétálok a keskeny járdán, ahol ő éppen élményrollerezni kívánt 😡 Holott ő is ugyanolyan gyalogossá válik, mint én, amint valaki lerúgja az elektromos paripájáról, ha már nem képes azt méltón használni 😉 (igen, ezt kommunikáltam is felé, mire megfenyegetett, hogy megvár és megver - kinevettem)

Pedig anyuka annak idején kézen fogva sétált az anyjával, az úttest szélén meg kellett állni, körülnézni. Legalabbis így emlékszem.

Mondjuk a nagy demokráciában mások is közlekednek összevissza, gondolok a gyorshajtókra, járdán bicikliző-rollerezőkre, lefűrészelt kipufogóra, indexet nem ismerőkre stb.

Zebra, megállok mert ugyan még a járdán, de két hölgy beszélget és tekintget ide-oda

Intek nekik hogy jöhetnek, ők is intenek hogy nem akarnak átmenni

Na az ilyeneket erőszakkal átkísérném a másik oldalra

Itt Újbudán (is) minden utca elején felszereltek egy kék alapú táblát, mely jelzi, hogy lakó-pihenő övezet...e tábla felett van egy (régi)30 -as tábla.

azt kevesen tudják, hogy itt nem 30, hanem 20 km a megengedett sebesség.

Igen, én is úgy látom, hogy a gyerekek fizikai biztonsága sokszor mintha a szerencsén / őrangyalon / mások figyelmén múlna.

De ott vannak azok a jelenetek is, amikor a szívem szakad meg, hogy hétvégén utaznak valahova vonaton / metrón /buszon a szülők a kisgyerekkel, a gyerkőc mesél nekik valamit / próbál kapcsolódni, és mindkét szülő szó és bármiféle kedvesség nélkül merül bele az okostelefonjába, mintha az lenne a világ legfontosabb dolga...

És akkor most ugranék egyet, mert nem csak a gyerekvállalásnál fordul elő, hogy nincs meg a szükséges felelősségvállalás, de ezt látom a házikedvencek esetében is, hogy többen azt gondolják, hogy ha egy állatot etetnek és állatorvoshoz visznek, akkor ők már jó gazdák - a felelős állattartásról pedig még hírből se hallottak. És nem, nem vonok párhuzamot a gyerekek és a háziállatok között - mielőtt valaki esetleg ezt magyarázná bele :D

Szóval igen, van baj. A felelősségvállalással, az egymás iránti tisztelettel, vagy akár az élet tiszteletével is. És mint mindig, a változás itt is az egyén szintjéről indulhat el.

Ez így igaz. Még az ősszel történt.

Szombaton a piac mellett, mindíg nagy a forgalom.

Nem látni be az utat.

Sok helyen takarják az autók a kilátást.

Anyuka megy át a gyerekkel.

Lehetett vagy 3 éves.

Nem ám hogy fogja a kezét, egyedül előre.

Hogy jön valami, kit érdekel.

Már majdnem átértek, mikor a kicsi gondolt egyet, és visszaszaladt.

Jó őrangyala volt, hogy éppen nem jött semmi.

Minek az ilyennek gyerek.

A lámpás kereszteződésben is megy az a gyerek , anyuka ballag utána.

Persze a telefon a kezébe.

És még sorolhatnám estig.

Nem.

Magasról tesznek rá.

Ha van járda, bármilyen is, akkor az úttest nem a gyalogosoké.

Játszótér..."anyuka" nyomkodja a telót a gyerek már a járda szélén. Nem is értem, hogy tudott eljönni a gyerek kb. 3 éves, hogy az anyja nem vette észre.

Nincs veszélyérzetük?! Miért nem figyelnek?! Felháborít.

Fel vagyok háborodva azon, amiket nap mint nap látok.

Egyszerűen nem èrtem.

Nem értem.

Minek neki gyerek.?