5 éves gyerek hiszti (beszélgetés)

A feszültségek, "rosszaságok" nagyon nagy része a testvérekkel való viszonyból adódik. Ezekről meg még szinte ma is tabu beszélni, hogy az anyának se ugyanolyan a viszonya az egyes gyerekekkel, szülésekkel, jellemekkel..

Nálunk ha 1-2 gyerek van, akkor jobbak, mint bármelyik kortársuk.. Rájuk se lehet ismerni.

Van tapasztalatod. :)

A lányomnak egy 4 évese és egy 2 évese van. Azt vettem észre, hogy a 2 éves az anyja karját markolja és ezt a tulajdonságot a türelmetlenség, vagy a féltékenység okozza és a nagyobb tesó váltja ki. Azt hiszem erről van szó.

A kicsi eltolja a nagyot az anyjától, de ezt a nagy finoman, de határozottan nem hagyja. A nagyobbal nincs ilyen gond.

A lányom se hagyja, megfogja a kezét és határozottan beszél hozzá.

Ha minden ilyen esetnél megtesszük kezdetben, az valóban hatásos módszer.

Azt vettem észre, hogy a kisebb ütögetést - néha a nagyobbat is - a szülők nem veszik észre, nem tulajdonítanak jelentőséget neki, játéknak veszik, ráhagyják a gyerekre.

Amikor üt, akkor már rászokott és nehéz helyzetbe kerül a szülő is. Szerencsés esetben idővel kinövi a gyerek. :)

Igen, az utóbbi 30 év világon összegyűlt tapasztalatait olvasva ez a legideálisabb forma, amit írsz. Ez a normál gyerekeknek is nagyon jó, ők, ha jól csinálja a segítő a munkáját akkor csak azt érzékelik, hogy nekik két tanítónénijük van.

De ez az, ami Mo.-on egyelőre leányálom. Az már nagy dolog, és sokszor az sem ingyen van, hogyha van legalább egy pedagógiai asszisztens az osztályban, mert mondjuk olyanok, hogy nem lehet őket egyedül hagyni szünetekben..

TSMT meg ilyesmi fejlesztések elvben vannak a ped. szakszolgálatoknál, de azt vagy nem kapja meg a gyereked, vagy olyan, amilyen (és itt elnézést a kevés számú kivételtől).

Igen, ez így ideális.

Ezért is megy step by stepbe a lányom, csak egy kicsit meglepődtem a szülői közösségen: orvosok és vállalkozók. Remélem nem fogják akarni megvenni az egész iskolát, mert akkor igencsak fel kell kössem a gatyám. Nem feltétlenül akartam elit osztályba íratni, csak ennek az osztálynak a tanítói ajánlották azt, amit én elvárok a lányom neveléséhez az iskolától.

Azt gondolom, hogy fontos, hogy megértsük, hogy mi játszódik le a gyerekben és azt tükrözzük vissza.

Engme is volt, hogy megütött a fiam, ezt a helyzetet (is) nagyon ésszel kell kezelni, hogy a gyereket ne emgszégyenítsük, megalázzuk, viszont pontosana tudtára adjuk, hogy mik azok a határok amelyket nem léphet át.

Én ebben a pár esetben azt mondtam neki (a kezét elkapva), hogy értem és látom, hogy mérges, és ez rendben van, de nem ütünk meg mást, akkor sem ha mérgesek vagyunk.

Ja igen, mert ők kiadják az ukázt hogy mit kellene tudnia a gyereknek meg mit és hogyan kell fejleszteni de nagyon kevés helyen van központilag is meghatározva az anyag. A követelmény az igen, a hozzávezető utat meg mindenki találja meg egyedül. Ez nálunk is így van, hogy sokan magánhoz viszik inkább.

De pl nálunk alsósokat nem buktathatnak meg és kisegítő iskolák sincsenek, hanem az iskola kötelessége, hogy bàrmilyen fogyatékkal élő gyerek mellé pedagógust tegyen. Pl a középső lányom osztályában van egy súlyosan fogyatékos kisfiú, meg 2 olyan gyerek akik kisegítőbe valók (oxigénhiánnyal született, stb) de mégis elvégezték az éveket, úgy, hogy az osztályban szinte minden órán bent van minimum 2 tanár, van, hogy 3. Mert a normál tanítónéni magyaráz mindenkinek, a kisegítős tanár meg ellenőrzi, hogy ne maradjanak le a lassúbbak sem. Nem könnyű, de legalább haladnak, nem kell minden miatt megállni óra közben.

Pont gondoltam, hogy még erről is írok, de ennek kapcsán meg aztán pláne..

A bandázás, és annak szabályai, meg a "célpontság"..

Igen, pont ezt beszéltük ezzel a fejlesztő hölggyel is, hogy egy dolog a fizikai aktivitás, ami más volt..

A másik meg a pont ez, hogy az se normális, hogy a kicsiket szülői szóra mindenbe azonnal bele kell venni a nagyobbaknak.. Régen volt egy rakéta mászóka a játszóterünkön, az a régi szovjet fajta.. Azon 3 szint volt.. A legfelsőre másztak fel mondjuk a 7-8 évesek, középen a 6 évesek, és a kicsit meg alul játszhattak... Igen, voltak kisebb veszekedések, csúfolódások, de valójában tökre elfogadtuk hogy ez az élet rendje, és eszem ágában sem jutott felmászni idő előtt az adott polcra.. Ez így volt "mindig is" azon a játszón. Pont ezt monda a terapeuta néni is, hogy ma meg odamegy az öntudatos szülő, leüvölti a felső szinten ülő nyolcévest, hogy hogyképzeledazéngyerekmisfelmászhatstb.. És nem is tudjuk, hogy ezzel tesszük tönkre a gyereket, mert nem attól lesz lelki sérült, hogy ő most nem mászhatott fel, hanem hosszú távon attól lesz, hogy ezt is elintézte neki anyuka... Mert a mai gyerek nem tud várni, nem ismeri el az idősebb "jogos jogait", az élet természetes rendjét.. Kicsit igenis normális, hogy a kicsiket még kicsinek tartják, és néha ők a célpont.. Jó értelemben véve nem kéne minden piszlicsáré dologról tudni a szülőknek, kicsit meg kéne hagyni a gyerekeknek a saját belső világukat működni..

Az más kérdés, hogy józsi felvetésére is reagáljak, hogy a szülőknek óriási felelőssége van abban, hogy mikor kell közbelépni. Mert az a fajta csúfolódás, ami akár egy kicsit más, vagy kövérebb, vagy szemüveges gyerek állandó heteken át folyamatosan visszatérő csúfolása, az sem 30 éve, sem ma nem elfogadható, és beavatkozást igényel.. Ez, amiről én próbáltam írni, és aki akarja, érti, ez más..

Erre írtam már másik válaszomban, hogy ebben igazad van jórészben.. Igen, ez volt a hátránya, a férjemet említettem példának...

Ezzel együtt még az ilyen gyerekeket is mégis megtűrték, ma meg eleve elutasítják..

De persze, minden kétélű..

Erre ugyanazt tudom mondani, mint a "kolléganő" a 223.-ban.

Ez kétélű fegyver, hogy régen mi volt, meg mi nem, mert sok részről jobb volt az, hogy nem csináltak ekkora ügyet, és természetesebb világ volt, ami jobb volt.. Viszont, ha nem is volt olyan nagy megfélemlítés szerintem, de mivel nem csináltak nagy ügyet egy rossz gyerekből, ezért valóban az sem kapott segítséget, akinek kellett volna..

Nem akarom ugye mondani, hogy erre példa a férjem, mert már unjátok a családi történeteimet, de ez van, a helyzet akkor is ez..

Egyébként meg igazad van, a vitamintól a fejlesztésig bizony van benne üzlet..

De baj is van, az óvónők, tanítónők is látják, és igaz, még 13 éve, amikor a lányom kezdte a kis életét, meg bölcsis életét, még akkor is sokmindenben más volt a világ, azóta is történtek szép lassú, de biztos változások..

Egyébként tök igazad van. Csak azért ez nagyon extra költség sajna, havi 40 ezer plusz, idő, mert általában ez nem az oviban van helyben, és még közel nem az egyetlen dolog, amit fejlesztésként "kellene" csinálni..

Ezzel együtt persze, jobb előbb, mint később, és ha már nincs fa, akkor ez van..

A klasszikus hiperaktivitásra alapból ma már pont nem azt ajánlják, mert más az, hogy egy gyereknek nagy a mozgásigénye, és más ez, mint "betegség". Pont sokkal inkább az általános tempóvisszavételt, nyugalmat ajánlják, sőt egyes esetekben kifejezetten egy időre "tiltják" a sportot egy ideig. A TSMT torna az itt is nagyon jó tud lenni, de az meg nem a klasszikus értelemben vett torna, nem maga a mozgás miatt jó, hanem az agyi stimulálás miatt..

Ettől még persze a nyavaják 99%-ában megváltó dolog a sport, ez összességében igaz..

Ami a mozgást illeti, ez tényleg igaz, hogy régen másztunk fára, stb. Meg nekem pl heti 4 tesiórám volt és elsős koromban egyből gyalog jártam isibe, ha valamit ottfelejtettem (miért is ne,mindig pont a lakáskulcsot a padban), vissza a suliba, a takarító néni csak hümmögött egyet, utána vissza haza:) sokat másztam fára és játszótéren is sokat "zsonglőrködtünk", még ha a külön diáksportkör edzéseket bele sem számolom.

Szóval többet mozogtunk és több célirányos, proprocettiv mozgás is volt ezekben, teljesen véletlenül persze, de a legjobb korban.

A koordinációs képességeket pedig csak 11 éves korig lehet fejleszteni, onnantól kezdve már szinte semennyire, ami kialakult, azt megtarthatod. Nagyon icipicit hozzáfejlődhetsz még. Ezért, ha már úgy alakult, hogy tudjuk ezt, szerintem sosincs elég korán egy gyereket elvinni vagy spéci tornaórákra, különórákra és nem megvárni mire akkora lesz, hogy dönthet. Mire akkora lesz,hogy dönthet, ezeket a képességeit már nem nagyon tudja fejleszteni és a mozgásfejlődés az idegrendszer fejlődésével kézenfogva jár. Úgymond elmegy a vonat és nem jön vissza, jobb ezt kihasználni minél korábban. A gyereknek nem leterhelő kisebb korban a korának megfelelő különóra, hanem pont az kell.

Ép testben ép lélek;)

Részben megteremtettük a hiszti okát. Következetlenül mondunk nemet, amiből igen lesz és több az igen. Reklámokkal bombázzuk, bevásárlóközpontokban elétesszük a vágyott dolgokat, ami önmagától eszébe sem jutna. Gyerekésszel felfoghatatlan, hogy miért nem veheti el.

Minden gyereknek bővül korának megfelelően az akarat kifejező készsége, de mi magunk is tápláljuk és ez összeadódik. Kialakul a dac, az ellenállás már a "nem" szóra is.

A "majomszeretet" és a "poroszos nevelés" között elég nagy a távolság ahhoz, hogy megtaláljuk a gyerekünkhöz vezető utat, mert egyik sem célravezető. Ma a "majomszeretet" jellemzőbb.

Nem könyvből kell nevelni a gyereket, de elengedhetetlen, hogy néhány gyerekpszichológiával foglalkozó könyvet elolvassanak a szülők.

A fejlesztő pedagógia óriási üzletág lett az utóbbi időben.

Bocs attól, aki pont ezzel foglalkozik.

De tényleg, gyakorlatilag minden gyereket, aki nem ugorja a tüzes karikát, megbélyegzik. Neurológushoz küldik, szenzoros tornát javasolnak, fejlesztésre hordják.

Régebben az ilyen gyerekek "elmentek a többi közt", vagy hogy mondjam... mindig is volt egy-két érdekesen viselkedő gyerek minden iskolában, de nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget, ember lett abból is. Nagyon szélsőséges esetekben kellett spec. suliba hordani a középsúlyos, vagy súlyos értelmi fogyatékosokat.

Én nem azt mondom, hogy ártanak ezek a fejlesztő foglalkozások, de miért nem haladhat minden gyerek a saját tempója szerint? Miért kell a szülőkbe beleállítani a frászt, hogy lemarad a gyereke, ha nem viszi ide, meg oda?

Sokszor nem értem.

A szulok valami abszolut tokeletes gyerekeket szeretnenek, aki problemamentes, semmi kilenges, minden kocka...

Pedig a szulok sem azok es isten ments az ilyen szurke, seideseoda, teszetosza, megfeleleskenyszerben szenvedo szemelyisegektol.