3 hósom ha nincs az ölünkben és épp nem alszik, akkor folyamatossan sír. Van egy féltékeny tesója is. Mit csináljak a picivel, hogynesírjon? (tudásbázis)

Együttalvás, nappalra szinte egész nap kendő (itthon és máshol is). Fél évig csináltuk, és megjött az önbizalma, most már kíváncsi, barátságos baba. persze nagyon szeret ölben lenni, de nem csak velem. 7 hós volt, amikor először nélkülem aludt el.

A kendő egyébként azért is tükéletes, mert mindent lát, ha akar, elalszik, nem kell külön altatni. És nyugodtan szabadon mozoghatsz, van két szabad kezed a nagyhoz.

A pici lányom féléves koráig gyakorlatilag semmi mást nem igényelt, csak a testközelséget.

velem is előfordult, hogy azt gondoltam: miért sír, hiszen most TÉNYLEG nem lehet semmi baja. de azért felvettem. és tudjátok, mit? mindig volt ok. minden ilyen alkalommal kiderült, hogy valamit nem vettem észre (pl. átnedvesedett a ruhája egy lehetetlen helyen a háta közepén, pedig fél órája sincs, hogy átpelenkáztam, és különben is, hogy kerül oda pisi?) vagy amire nem gondoltam ( hogy egy tisztességes böfiztetés után is még mindig maradt benne egy csomó levegő). a kisbabám megtanított arra, amit tulajdonképpen éreztem is a szívemmel: ha szüksége van rám, ne habozzak, legyek ott, vegyem fel.

ha valaki ezt nem érzi, akkor viszont úgyis meg fogja találni az elkapatás-elméletet hirdetőket, szóval talán nincs is értelme tanácsot adni.

senki nem emlékszik a baba-korára, de a lenyomata megmarad a lelkünkben. egyik gyerek sem fogja azt mondani: köszönöm, anya, hogy mindig ott voltál nekem, ha szükségem volt rád. ahogy azt sem: hogy hagyhattad, hogy magamban sírjak, amikor kínzott valami? ennek ellenére meggyőződésem,hogy nagyonis számít, melyiket mondaná,ha emlékezne.

Egy 3 hónapos babánál még nem tudatos a sírás. Nem azért sír, hogy ezzel elérjen bármit is, hanem azért, mert valamilyen szükséglete van: éhes, szomjas, fázik, melege van, fáj vagy viszket valahol, vagy egyszerűen csak szeretetre, az anya közelségére vágyik. És ezt mindig meg is kell neki adni, hogy kiegyensúlyozott legyen.

Úgyhogy ha egy 3 hónapos baba sír, akkor igenis fel kell venni. Ezzel nem lesz elkényeztetve, csak kiegyensúlyozott és nyugodt lesz. Tapasztalat.

Egy ekkora babát NEM, NEM, NEM LEHET ELKAPATNI! Szeretni kell, fel kell venni! Az én lányom majd' 4 hónapos koráig szinte egész nap rajtam lógott a hordozókendőben, megtanultam úgy főzbi, takarítani, stb. Így gyakorlatilag soha nem sírt!

A kenguru egészségtelen egy ekkora babának, kendőben is csak fekve szabad hordani.

Sokat segít a családi béke megőrzésében egy jól kialakított és betartott napirend, amelyben mindenkinek megvan a saját ideje: testvérkének is, apának is, és anyának is egy kis egyedüllét. Sokat segít Tracy Hogg A Suttogó titkai 1-2. c. könyve. Nekem nagyon bevált a napirend kialakításában és az altatásban. Ajánlom mindenkinek!

Tudom, ez a topik nem errol szol, de azert szeretnem megjegyezni, hogy nem minden baba azert akar olben lenni, mert el lett kapatva es megtanulta, hogy ha sir, akkor felveszik.

Minden baba mas. Az en kisfiamra is mindenki csak csovalgatta a fejet, hogy mennyire el van kapatva, mert sokat van kezben es biztos ezert sir. Azert sirt, mert szuksege volt valamire, vagy epp az anyukajara. Ha ez elkapatas lenne, akkor nem csokkent volna ahogy no, hanem egyre tobbet keretzkdne fel meg ma is.

Nekem az elso 2 honapot sirta vegig a kisebbik. Nalunk egy profi kenguru volt a megoldas. Magamra kotottem amikor csak tudtam. Igy sok mindent el tudtam vegezni. 2 hos koratol sokaig kenguruval jartunk jatszoterezni is. Amig a kicsi aludt a kenguruban, addig a naggyal tudtam foglalkozni, egyutt epitkezni. Sajnos a babakocsit sem viselte el sokaig. Mar 1 eves, es imadja.

Szerintem egy ekkora gyereket nem lehet elkapatni. Mi mindket gyerkocot mindig elso nyikkra felvettuk. A nagyobbik elmult 3 eves. Igazi mintababa volt. Evett, aludt, mosolygott. A kicsi igazi kis hisztilada. Pedig mindent ugyanugy probaltunk csinalni vele, mint ahogy az a nagyobbal bevalt. Egyszeruen o ilyen bizalmatlan. 13 honapos letere a mai napig sirva fakad es ketsegbe esik ha kimegyek a szobabol.

nállam ez a 3.gyerekkel fordult elö katasztrofálisan wc-re se tudtam menni nélküle , és mivel kruppos volt nem lehetett hagyni hogy sirjon.Sok mindent kitaláltam ezért,de vagy együtt csináltunk mindent vagy ha aludt.

A hordozó kendö, a hátiülöke az ajtóhinta , minden szerepet kapott az életünkbe.

Igazán az segített, mikor elkezdtem vele aludni.Onnantól nappal engedett kis idöt perceket mikor , ugymond hagyott levegöt venni:))

Nálunk is ez a helyzet.Csak itt 2 bátty van. A pici 6 hónapos és rám van gyógyulva.Vagy kézben,vagy ordítás.Már ott tartunk,hogy apjánál sem marad 2 percre se.Talán "kinövi".Nagyon nehéz így bármit csinálni,de azért nem töröm össze a lelkét,hogy hagyom órákat sírni,hogy az ezt megszóló embereknek igazat adjak.Erre van szüksége,hát majd lesz még máshogy is.

Amikor visszasírjuk ezt az időt!

Szia! Én nem vagyok pszichológus, de talán az "elválasztódás" vagy "szeparációs szorongás" lehet az oka. Az egyém 5-6 hónaposan csinálta, hogyha az 1 méteres körzetéből kikerültem, mint a fába szorult féreg....:-) Nemrégen (most másfél éves) újra előjött nála és újra 2-3 héten belül elmúlt. Egy kicsit többet kellett vele foglalkozni, de most már újra a régi gazember.:-) Sokat beszélgettünk erről nemrégen.

Igazából semmit nem tudsz csinálni, vagy a közvetlen közeledben van, vagy hallgatod.:-(

Remélem semmi komolyabb probléma nincs a háttérben!:-)