2 és fél hónapos kisfiam állandóan sír, csak akkor nem ha ölbe van.Mit tegyek? (tudásbázis)

Issstenem!!:)

Most mondd meg...mennyi eszük van:)

Zabálni valóak:)

Hát van eszük ezeknek a csöppségeknek:)

Persze, hogy szeretnek ölbe, naná. Jóhogy. Az anyukájuk melege, hangja, légzése, illata.

Gondolj bele 9 hónapig te voltál neki a minden. Most is az vagy és az is leszel.

Hogy mikortól? Majd ha már elkezd önállóan "játszani", amikor majd kúszik-mászik és feltérképezi a világot. Amikor majd minden érdekli. Ül, feláll, elindul. És utána is fognak szeretni az öledbe.

A személyiségük nem ezen múlik, nyugi nem lesz baj és ez így van rendjén:)

Örülj, hogy az öledben, olyan rövid ez az időszak, használd ki:)

hetes a kisfiam és ugyanilyen problémáim vannak, az éjszakák viszont szerencsére eddig egész jók.

Nagyon köszönöm!

Sziasztok, látom tényleg régen írt ide bárki is,de sebaj, mert lehet olvasgatni.

2 hónapos vegyes ikerpárommal mi is eleget vagyunk hármasban..kisfiam angyon hisztis baba...neki sem jó semmi, csak nya kezében...sajna mostanába felkapkodták(nagyszülő) hiába mondtam bármit is, így megint kezdhetem szinte előlről a dolgokat.én is sokat dumálok hozzájuk, tornázunk, zörgök nekik a játékokkal, kislányom ő könnyebben elalszik, vele nem kell sajnos annyit foglalkozni mint a fiammal, aki tényleg addig van csöndben,amig kézben van..olyankor gőőzik már vigyorog, mindent csinál..de ahogy letettem a járókába már kezdi a hisztit..persze én se kapkodom ki..hagyom egy kicsit, cumi, zene, és általában sikerül elaludnia...de most mig itt volt az egyik nagyi..na ilyen nem volt :(

nekem is volt olyan hogy délben reggeliztem....és estig megint semmi...nem egyszerű nah, az biztos...nekem nincs viszonyítási alapom én rötön 2 babával kezdtem, de annit tudok hogy vmivel könyebb az 1 babával...ott nincs az hogy végre egyik elaludt akkor kel a másik....ha felborul a rend akkor totális a káosz...na nekem ezt kell helyrehozni :D

Sziasztok! Tudom, hogy régi a kérdés, de remélem tudok majd segíteni valakinek a válaszommal. Fiam 11 hetes, a nap nagy részét kettesben töltjük. Mostanában rákapott arra, hogy éjszaka 5-6 órát alszik, 2-3 részletben, hajnaltól délig 1-2-ig fenn van, aztán alszik 15-20 percet, majd megint fenn van órákat és megint pár percet. Amíg ébren van, folyamatosan szórakoztatni kell: nem marad meg a kiságyban, sem a pihenőszékben, hiába mellettem van a konyhában. Leginkább ölben szeret lenni, rázogatni kell a fenekét, vagy körbe járni vele a lakást, hogy mindent megnézzen, játszani is csak úgy játszik, ha én játszom vele. Mindenhez én kellek. Először csak a házimunkát nem tudtam elvégezni, majd kimaradt a főzés, végül pedig már a wc-re sem engedett ki a gyerek. Elaltattam, majd amikor betettem az ágyába, akkor rögtön kipattant a szeme és nem akart aludni, ordított is azonnal. Rájöttem, hogy ez így nem jó. Most azon vagyunk, hogy legyen egy napirendünk és hogy rendszerességet tanuljon a gyerek. Igyekszünk betartani a három óránkénti evést, a köztes idő felét játékkal töltjük ki, míg a másik felében beteszem az ágyába, hogy aludjon. Persze ő nem akar - a helyében én sem akarnék, mert ébren minden annyira izgalmas, főleg ha van valaki, aki körbehordozza a lakásban, kilométereket megtesz vele a városban, vagy egész nap rázza a seggét - inkább ébren lenne, és rögtön ordítani kezd. Nem rohanok hozzá, hagyom sírni 5 percet, közben az ajtóból lesem, hogy mi van vele, odamegyek és szó nélkül kap inni, vagy belesek a pelusba, esetleg betakarom. Nem mosolygok rá, nem gügyögök neki, semmi. Aztán várok megint 5 percet, közben megint ránézek, ismét kap inni, betakarom, kijövök, jön egy újabb 5 perc, megitatom, megsimogatom a kis hátát, kap egy cumit a szájába, ami megnyugtatja, próbálom csitítgatni és várom, hogy elaludjon. Ha sikerül, akkor kilopózom és végzem a dolgom idekinn, ha nem, akkor kiveszem, játszunk, sétálunk, vagy ha fontos dolgom van, akkor beteszem a pihenőszékbe magam mellé, beszélek neki, énekelek, stb, de ha sír, akkor sem veszem fel. Én úgy gondolom, hogy rá kell hangolódnunk a gyerekre, ha fáj a hasa, azt fel lehet ismerni. Ha evett, ivott, nem fázik, nem fáj semmije, akkor felesleges mindig felkapkodni. Most arra próbálunk rászokni, hogy van a baba ideje, amikor anya felveszi, szórakozunk, megyünk mindenhova, és van anya ideje, amikor főz, takarít, beszélget egyet apával, elmegy wc-re, stb.

Nagyon irigylem egyébként azokat az anyukákat, akiknek van segítségük, esetleg kertes házban laknak, ahol a friss levegő elnyomja a babát és hatalmasokat alszik éjjel és nappal is. Mi azonban a 4. emeleten csak egymásra számíthatunk. Én közel három hónap felkapkodás után jöttem rá arra, hogy egyikünknek sem használ ha a nap végére majd beszakad a derekam, szétrobban a fejem, vagy majd összeesek a fáradtságtól, mert ennek a gyereknek ugyanúgy szüksége lesz rám éjjel is és következő nap is, és egy anyának mindig topon kell lennie. Volt, hogy 6-szor aludtam el egy etetés alatt, még jó, hogy nem ejtettem el a babát. Általában annyira kimerültem, hogy a párommal még beszélni sem beszéltünk, 2-kor reggeliztem, este ebédeltem, ami ráment a gyomromra és szinte teljesen leállt az emésztésem, székrekedésem lett, 3 helyen repedt ki a végbelem és az étel visszafele akart jönni, amit megettem. Tényleg nem vagyunk robotok, de ezt nem arra értem, hogy a gyereket körbeugráljuk, hanem arra, hogy nem vagyunk érzéketlenek, és nem bírunk ki mindent. Fordítanunk kell magunkra is időt, hogy a legtöbbet adhassuk meg a gyerekünknek.

Sziasztok!

Hasonló cipőben járok épp most. Nagyon változóak a napjaink, van hogy minden ébren töltött percet ölben tölt, már akkor sírva fakad, ha hajolok lefelé, hogy letegyem :)

Néha én is kiszaladnék a világból ( nekem is ott a nagyobbik, 2,5 éves, aki szerencsére jól viseli ), de aztán erőt veszek magamon. A nagyobbnak is voltak ilyen napjai, de nyom nélkül eltűnt, csak onnan tudom, hogy naplót írtam. Szóval vége lesz ennek az időszaknak gyorsan!!!! Én is sokszor fél kézzel csinálom a dolgokat, ha kaját kell készíteni vagy előre összekészítem, mikor alszik, vagy egy kicsit sír és sietek. A lakás úszik persze. De ez az időszak erről szól, túl kell rajta esni, olyan gyorsan megnőnek! :)

Kitartást!

Sziasztok!Az én Bobóm is igazi kis ölbebaba volt az első két hónapban, de kicsit hagytam sírni is.Amint felfedezte maga körül a kis biztonságos világát egyre nyugodtabbá vált. most négy hónapos és van a nagyobbra és magamra is időm, igaz éjfélig ébren vagyok, de megéri!a kiságy körforgója a kedvence, akár már 20 percig is elvan és ez fokozatosan csak jobb lesz.

nem veszem fel rögtön ha nyűglődik, de mellé állok és beszélek hozzá, jelzem hogy ott vagyok, majd persze fel is veszem, de mindez időről időre alakult ki!

A lényeg, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott legyen és ha arra van ilyen piciként szüksége hogy az öledbe legyen, hát legyen is úgy, lassan felfedezi magát és környezetét és sokkal könnyebb lesz!

Jó egészséget!

a nagy fiammal is rengeteget volt kézben, sőt sétálni kellett vele, mert csak úgy nem ordított.. és a babakocsi sem állhatott meg egy pillanatra sem, így 3-4 órákat sétáltam vele, hogy aludjon.. :)

aztán ahogy fejlődött, egyre többet mozgott, mindig új dolgot próbált ki, úgy változtak ezek a dolgok is..:) most 3,5 éves (nem kell cipelnem, ringatnom), nagyon vagány, kiegyensúlyozott és önállóságra törekvő srác.. :) a kicsi (1,5) is ezen az úton halad, csak a bátyja mintáját követve, talán még gyorsabban.. :)

Ja és napi 3 órát sétálok vele a városban, hogy aludjon(micsoda rafinált kis dög:-)

Jobb lenne ha nem aludna csak bőgne?

Pedig ez az időszak erről szólt. Az én kisfiam sokszor volt ölben, szinte csak akkor nem, amikor aludt, vagy amikor kint tologattam babakocsiban a jó levegőn.

Most két és fél éves, és egy nagyon önálló, barátságos, kedves, kiegyensúlyozott gyermekem van.

De ismétlem, te azt csinálsz a babáddal, amit akarsz.:)

Tényleg ne görcsölj rá semmire, ne légy feszült, mert a baba igenis nagyon megérzi ezt!

Tudom, mert én is volt, h párszor kiborultam már, nemtehetek róla de így volt, aztán anyu mondta, h ne idegeskedjek, mert megérzi, s ő is ilyen lesz. És tényleg, utána nyugodt maradtam, nem húztam fel magam, és a bébi is olyan szépen nyugodtan visszaaludt!

De ez tényleg nem tart örökké, de ha az ember nagyon fáradt, és nincs segítsége sem, akkor tényleg egy örökkévalóságnak tűnik! Tényleg próbálj pl. ebből is erőt meríteni, h minden anyukának volt ilyenben része

Ha fáj neked neked, ha sírni látod, akkor nem értem, hogy miért nem az az egyszerűbb megoldás, ha felveszed és sétálsz vele, vagy a babakocsiban tologatod a jó levegőn és így megnyugszik?

Mi ebben a rafináltság? Miért nem értesz vele egyet, hogy csak így érzi jól magát, nem hiszel a saját szemednek?

Tudod mit csináljál? Hagyd hadd bőgjön, akkor biztos nem fog fájni neked, ha sírni látod. Kényelmesebb is lesz neked, mert nem kell cipelni a fenekét!

Én is további jó babázást kívánok!

ezekben a dolgokban nem "hinni" kell, ezek egyszerűen így működnek és nem is értem, hogy miért nem lehet ezt így elfogadni és teljesíteni a baba kéréseit..nem azért vagyunk az anyukáik, hogy támogassuk, segítsük őket, mikor problémájuk adódik?? mert nekik ez is probléma.. és ha látod, hogy rossz neki mikor leteszitek, és jó neki amikor felveszitek és járkáltok vele, akkor miért nem egyértelmű a megoldás..? ezek a "kellemetlenségek" hamar elmúlnak, csak egy kis rugalmasságra van szükség a szülő részéről..

de nem folytatom tovább a bla bla szövegelést, mert úgy érzem én nem tudok neked megfelelő tanácsot, ötletet adni..

további kellemes babázást.. :)

Nem idegeskedek és feszült sem vagyok,egyszerűen csak fáj,hogy sírni látom.Én nem értek egyet azzal,hogy ha csak ölbe van el a baba akkor az jó és a közelségemet akarja blb-bla bla,mert bárki veszi ölbe és járkál vele neki jó.A rossz az ha le akarjuk tenni.

A másik:napközben a lakásban fél óra alvás után felébred míg kint a levegőn 4 órákat is képes aludni,de csak úgy ha mozog alatta a babakocsi!Hiába teszem ki őt az udvarra,felébred:)

Rafinált és frontérzékeny babám van!

Szia!

Az én "nagylányom" is ilyen több emberes baba volt kb 4-5 hónapos koráig. Legalábbis én azt a pár hónapot nagyon keménynek éreztem. De mindig az járt az eszemben, h a gyerekem nem lesz mindig csecsemő, egyszer túljutunk a nehézségeken. És lám, így is lett. A gyerek hosszútávú befektetés. Az elején csak szolgáljuk őt, igen, a rabszolgái vagyunk, de aztán, learathatod a munkád gyümölcsét, mert ragaszkodó, boldog gyerek lesz, aki mindenben hallgat rád és megbízik benned. Ez a dolgok rendje. Inkább legyek én a rabszolgája egy évig, mint hogy ő legyen az én rabszolgám egy életen át!

Másrészt gondolj arra, h egy gyerek sem nőtt fel még sírás nélkül. De ez nem jelenti azt, h ne kellene válaszolni a jelzésére, sírni hagyni nem szabad. Inkább sírjon az öledben, mint egyedül elhagyatottan. A babák érzékelnek és nem manipulálnak.

Szia!

Szerintem a babának az a legfontosabb, hogy nyugodt édesanyja legyen, tehát ne görcsölj azon, hogy milyen lesz az időjárás holnap, vagy holnapután.:)

Lesznek az életben keményebb helyzetek:))

Sziasztok!

Tegnap már nem volt annyira vészes napunk.

De már előre félek a csütörtöktől,mert megint havazást mond!!!!!!!!!!!!!

hihihi!! :))))) mi is "együtt menstruálunk" a kisfiammal.....

jól hangzik....de így van!