Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » 17 éves lánnyal hogy lehet szót érteni? Mikor elkezdünk beszélni feláll és durr ajtó..... fórum

17 éves lánnyal hogy lehet szót érteni? Mikor elkezdünk beszélni feláll és durr ajtó..... (beszélgetés)


2014. márc. 21. 11:22
Eddig azt gondoltam csak nálunk van így :))
2014. márc. 21. 07:33
legtöbbel sehogy!
19. angéla19 (válaszként erre: 15. - Laraanyuci)
2013. dec. 19. 12:20

Pontosan amiatt jó neki, ha szabad kiabálni, ajtót csapkodni, kimutatni a haragját, hogy kifelé irányíthatja az agressziót, nem saját maga felé.

Az nagyon fontos lenne, hogy ebben az érzékeny időszakban ne hagyja abba az iskolát, hanem próbáljon mindent a megszokott rendben folytatni, ilyenkor nem jó hosszú távra kiható nagy döntéseket hozni, mert nem tud tárgyilagosan mérlegelni. Mit mond, miért akarja abba hagyni az iskolát, esetleg nem lehetne beszélni az osztályfőnökével, hogy a pedagógusok - akár az iskolapszichológus bevonásával - segítsenek a kislánynak valahogy túljutni ezen a nehéz időszakon?

18. Idhikai (válaszként erre: 17. - Laraanyuci)
2013. dec. 18. 14:01
Úgy tudsz neki segíteni, ha hagyod, hogy megélje a fájdalmát, ahogy ő tudja, de azzal a tudattal, hogy ott vagy... bármikor... és szeretettel.
17. Laraanyuci (válaszként erre: 14. - Idhikai)
2013. dec. 18. 13:54
csak olyan rossz nekem hogy nem tudok neki nagyon segiteni! vagyis ahogy ő szeretné!
16. Akilah
2013. dec. 18. 13:53
feláll?:D
15. Laraanyuci (válaszként erre: 8. - Angéla19)
2013. dec. 18. 13:52
Igen igazad van,sosem haragszom á ha kiabál,csapkod,vagy egy egy csúnyább szó elhagyja a száját,januárban lesz 17 éves,a huga meg14,a Viki 11.-be jár,a Petra 8.-ba.... a Viki már olyanokat is beszélt othagyja az iskolát!pedig tudom nem gondolja komolyan..de attól félek valamit csinál magával!
14. Idhikai (válaszként erre: 1. - Laraanyuci)
2013. dec. 18. 13:50

Sehogy... mondd el, hogy megérted, és szereted, és bármi van most köztetek, ami nem könnyű persze egyikőtöknek se, mindig fordulhat hozzád... HA Ő AKAR!

Pillanatnyilag ennyi, amit tehetsz. ... szerintem.

13. Laraanyuci (válaszként erre: 7. - Hmv.)
2013. dec. 18. 13:47
Én is arra gondoltam ha a karácsonyt nem itthon töltenénk! :)
12. grizus
2013. dec. 17. 03:44
Ez van, kamasz.
11. ina87 (válaszként erre: 1. - Laraanyuci)
2013. dec. 16. 17:45
Sok idő és türelem,ha lehet kerüld a konfliktusokat,biztos h nekik sem könnyü,uj környezet szülök nélkül és pont a felnöté válás felé.kitartás!
2013. dec. 16. 16:24
azt hiszem itt csak a végtelen türelem és az idő hozza a megoldást,csodákban bízni nem kell..ma sajnos a kamaszkort túl kell élni! Mit lehet tenni imádkozni mert értelmes hang itt nem igen éri el a célját...
9. Hmv. (válaszként erre: 7. - Hmv.)
2013. dec. 16. 13:42
javítás: ..."legyenek"...
8. angéla19 (válaszként erre: 5. - Laraanyuci)
2013. dec. 16. 13:28

Igen, nagyon nehéz mindkettőtöknek.

A serdülőkor önmagában nehéz korszak, ha még ehhez a szülők elvesztése is járul (ráadásul ahogy írtad, balesetből, amire nem lehetett felkészülni), akkor már túl sok ahhoz, hogy el tudja viselni, a krízis szinte elkerülhetetlen. Ehhez járul, hogy Te magad duplán szenvedsz, hiszen magad is gyászolsz és támaszt, gondoskodász nyújtasz a kislánynak a gyászban. Csak egyet tehetsz, engedd meg, hogy a felfokozott érzéseit, fájdalmát, akár düh, akár szomorúság szabadon kifejezhesse, érezze, hogy Te mindenképpen elfogadod, magad is átéled ezeket az érzéseket és rád mindig számíthat. Sok-sok erőt kívánok ezekben a nehéz napokban.

7. Hmv. (válaszként erre: 1. - Laraanyuci)
2013. dec. 16. 13:11

Szakemberhez sem lesz könnyű elvinni.


Én a helyedben kimozdítanám a megszokott környezetből egy rövid időre, erre talán a most következő ünnepnapok is megfelelőek lennének.

A távolság sem feledtetné vele a szülei elvesztését, de otthon nagyon fájdalmas lesz a karácsony is.


Ne akarj vele konkrétan beszélgetni, inkább csináljatok programokat, legyek új, közös élményeitek, amik közelebb hozna benneteket.

2013. dec. 16. 13:10
ebben már...a mai környezet...jobban hat mint ...
2013. dec. 16. 11:39
elég türelmes vagyok,és az ajtó becsaápsra se haragszom rá...mert megértem....nekik az édesannyuk nekem az imádott nővérem volt akitelvesztettünk!
2013. dec. 16. 10:47
Szerintem keressetek szakembert (pszichológus), ilyen háttérrel ráfér szegényre..
2013. dec. 16. 10:47
Szerintem per pillanat sehogy...fel kell dolgoznia hogy meghalt az édesanyja. Ahogy Pusszedli írta, sok-sok türelem, beszélgetés...
2013. dec. 16. 10:42

Egy kamasznak sérült lélek nélkül képtelenség feldolgozni, hogy meghal az édesanyja (is):(

Csak végtelen türelemmel és megértéssel lehet vele beszélgetni szerintem, a sokadik ajtóbecsapás után ...

Nézd el neki! ...

2013. dec. 16. 10:38
A nővérem meghalt,és a lányokkal nagyon jól kijöttünk Petra 14,Viki 17éves. Mivel egyedül nevelte a csajokat,mert a férje meghalt igy én felajánlottam a gyámot!Gondolkodás nélkül...A birosághozzám itélte őket! (mert a barátnője is jelentkezett) de azóta folyamatosan marjuk egymást...a barátnővel is jó a viszonyuunk demár ő sem tud segiteni...beszélni szeretnék vele de nem megyy! szerintetek?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook