Ti mit gondoltok, hogy lehet még jövőről beszélni? (beszélgetés)

Tudom kimondta:)))

Csak azt nem, hogy akkor miért szavazták meg maguknak a 750 eFt bruttót...

Lehet persze.

Nemrég mondta egy bácsi, hogy havi 47 ezer forintból ma nagyon jól meg lehet élni.

Attól függ, mekkora lakás rezsijét és mekkora hitelt fizettek...

Nekünk hitel és számlák után is marad egy olyan összeg,amiből kényelmesen megvagyunk, pedig nem keressük agyon magunkat.

Ezeket az igényeket javarészt a család által képviselt szellemiség támasztja. Ez az értékrend egyik szegmense, ha úgy tetszik. Ha valakiben komplexen megfogalmazódik egy igény, akkor tudni fogja, hogy milyen sorrendben cselekedve, milyen áron, mit kel tennie.

Mondok egy példát, hogy értse mindenki: 4 éve nagyon szerettem volna egy zongorát, rá is bukkantam az elektromos kategóriára (persze nem volt rá pénzem. De gondoltam egy merészet, végre csak 9-10 óráztam éppen, úgyhogy másodállást vállaltam, kissé talán túl is pörgettem magam, de 2 és fél hónap múlva ott állt a szobámban, mert igényem volt az ilyen jellegű kultúrára, ezt hoztam otthonról.

De azt az igénytelenséget Ez alatt azt értem, hogy mindenről lemondtam, rendszeres evés, alvás...), amit én műveltem, míg megszereztem :-D

Rá két hét múlva kórházban kötöttem. Mielőtt jönnének a kérdések, hogy megérte?

Igen, megérte!

Megértem az aggodalmadat. Az én korosztályomnak se volt egyszerű anyagilag, de legalább munkát könnyebb volt találni huszonévesen és tanulni is lehetett majdnem ingyen. A legnagyobb problémának azt látom, hogy nem lehet tervezni egy évre sem előre...

A tanulást nem látom lehetetlennek, csak olyan szakot kell választani, ahol sok az államilag finanszírozott hely vagy sokan mennek ki pl.: Bécsbe diplomát szerezni féláron mint itthon. Az az előnye, hogy sok diákmunka van, tehát a finanszírozás se esélytelen (és a hazautazás is megoldható a közelsége miatt).

Pont ezért kérdezem.

Kifizetem a hitel, a számlák egy részét és el is fogyott szinte a pénzünk...Már nem is veszünk semmit...

Engem már megköveztek ezért másik fórumban, de osztom azt a nézetet, miszerint a kitartó és lemondásra képes emberek jobban boldogulnak. Nem kívánom részletezni..., aki szintén így gondolja, az érti, mit akartam ezzel.

(Hagyjuk azokat a sablonokat, hogy vannak, akik így is megszívják, ez nem lehet kifogás arra, hogy az ember kihozza magából a maximumot)

Egyébként pedig aki megtanul nevetni magán, az életen, a kínon, az megkönnyíti magának a legembertpróbálóbb utat is.