Főoldal » Fórumok » Diéta & Fitness fórumok » 15 év bulimiásként fórum

15 év bulimiásként (beszélgetés)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: 15 év bulimiásként

1 2 3 4
2012. jún. 3. 17:07

Lehet már mondták előttem, de szerintem a pszihológus lehet segíthet. Nem az a dolga, hogy elmondja mi bajod, hanem az, hogy segítsen különböző technikákat találni arra, hogy fel tudd dolgozni a gondjaid. Nem egyszerű dolog, de találkoztam már olyannal akinek sikerült.

Tény és való...egyedül leállni ezzel nem lehet. Egyenlőre én is kételkedek benne, hogy egyszer is vége lehet, de én járok dokihoz. Igaz, csak most kezdtem, és még nem változott semmi, de jó érzés hogy tudok magam mellett valakit aki ért hozzá és segít...Én 6 éve kűzdök, vannak jó és rossz hónapok, viszont most belecsúsztam elég keményen...


kitartást!

109. Arianne113 (válaszként erre: 107. - Timó 8)
2012. febr. 9. 12:44
Az élet nem mindíg hoz szerencsét, sem békét, sem örömöt, de amíg élek remélek, és amíg remélek, meglátom a szépet és jót :) Köszönöm neked :)
2012. febr. 8. 22:32
Én 8 évig voltam :((
107. Timó 8 (válaszként erre: 98. - Arianne113)
2012. febr. 8. 21:54

:) Hasonlóakat érzek, mint Te!

Neked is szüntelen boldogságot és tömény mosolyokat! :)

106. Timó 8 (válaszként erre: 94. - Fdcfc1ad3b)
2012. febr. 8. 21:52

Kedves B.H.!


Keserű arccal olvastam az élettörténetedet. Sajnos, nagyjából át tudom érezni a dolgaidat, az én életem se fenékig tejfel. DE: Nem szabad elfelejteni, hogy MINDIG van kiért és miért küzdenünk!!! Magadért és a fiadért megéri, hidd el!Sokkal értékesebb vagy, minthogy feladd és hagyd, hogy eltapossanak! Minden történik valamiért, ne rágódj az okokon, a múlton. Csak előre nézz! A múlton nem változtathat az ember, de a jövőn igen! Nagyon sokan szeretnek Téged, hidd el!

Tudom, hogy mennyire mocskos érzés, amikor nem a maximális szeretetet kapod a szüleidtől. Valamilyen szinten azért ennek is van "oktató jellege", ugyanis a negatív minta alapján mi nem leszünk ilyenek!

Vigyázzatok egymásra a kisfiaddal és próbáld megteremteni magadban a belső harmóniát! ÉRTÉKES ember vagy, becsüld meg magad!:)

105. 5e0c262058 (válaszként erre: 104. - Brig9)
2011. nov. 26. 22:39
Az önbizalomhiányon is tud?
104. Brig9
2011. nov. 26. 17:46
De igenis tud segíteni a pszichológus az önértékelési zavaraidon!!!!! Hidj nekem!!! Tud!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
103. Arianne113 (válaszként erre: 101. - Da92d536f4)
2011. nov. 21. 16:36

Én meg sok erőt és kitartást, hidd el sikerül a célod és ami még fontos: nézz tükörbe, lásd meg önmagadban a szépet, és mutasd a külvilágnak is azt. Mosolyogj, ne gyűlöld magad!


Biztos vagyok benne bár nem láttalak hogy csodaszép ember lehetsz! :)

102. s.Nikolett1980 (válaszként erre: 99. - Da92d536f4)
2011. nov. 21. 07:59
nem igazán emlékszem hogyan is volt és nagyon örülök, hogy ilyen jól érzed magad. most még labilis alattad a talaj, de már jó úton haladsz, lesznek még megbillenések, de most már tudni fogod, hogy hogyan kezeld azokat. ügyes vagy. :-D
101. da92d536f4 (válaszként erre: 98. - Arianne113)
2011. nov. 21. 07:58
Jó ezt olvasni! Örülök, és erőt adnak az ilyen példák! Sok boldogságot kívánok!
100. da92d536f4 (válaszként erre: 92. - Fdcfc1ad3b)
2011. nov. 21. 07:57

Bár az előbb leírtam, de neked is leírom külön! 7 napja nem hánytam! Nagyon jól vagyok és őrületes nagy változásokon mentem keresztül! Ráadásul nem híztam egy dekát sem!

Próbáld meg te is! Szedd össze minden erődet, valahogy találj egy célt amiért érdemes megpróbálni! Borzalmas dolgok történtek veled, úgy érzem hogy eddig csak sodortattad magad az élettel. Vedd most már te a kezedbe az életedet és küzdj a kisfiadért, magadért, a férjedért! Menni foG! Hajrá!

99. da92d536f4 (válaszként erre: 90. - S.Nikolett1980)
2011. nov. 21. 07:51

Nagyon, nagyon örülök! 7 napja nem hánytam, nem volt egyszerű megállni, de egyre jobban vagyok! Most per pillanat úgy érzem hogy menni fog!!

Nagyon jó érzés ,mert látom magamon a változást. Nincs megdagadva az arcom, a hasam, könnyebben alszom, nem vagyok olyan feszült, stb.

Neked is így volt??? Kíváncsi vagyok! Köszi a hozzászólásod!

2011. nov. 16. 18:05

Tudjátok akármilyen romos az ember élete, sosem szabad a jobbakra irigykedni vagy azt kérdezgetni hogy nekem miért nincs..

Ugyanis nekem is lehet még, soha ne mondd hogy soha, a szép élet rajtunk múlik, mi tesszük azzá és nem más!


Bízni kell önmagunkban, és abban hogy a sok rossz után jön a jó is, én magam vagyok erre az élő példa, amit az évek alatt elvesztettem azt visszakaptam egy ember személyében, és bár nem élek tökéletesen, de hihetetlen boldog ember vagyok mindenkinek ezt kívánom!

2011. nov. 16. 18:01
Szomorú, hogy ilyen dolgok megtörténnek.
96. s.Nikolett1980 (válaszként erre: 95. - Arianne113)
2011. nov. 16. 18:01
Én is teljesen ledöbbentem és minden soroddal egyet értek, én is ugyan ezeket tudtam volna ide írni. Nagyon rossz ezt olvasni.
95. Arianne113 (válaszként erre: 94. - Fdcfc1ad3b)
2011. nov. 16. 13:48

Uram Isten...


Ezek sokkal borzalmasabb dolgok, mint amit az ember el tud képzelni.

Viszont akinek tényleg szüksége van rád, az a kisfiad.

Ne engedd el a kezét, keress más munkát, és minden csodát gyönyört benne láss meg, szeresd nagyon, mert én úgy érzem jelen pillanatodban rajta kívül másban nem lelhetsz örömöt.

Én a többit nem kommentálnám, leesett az állam, és végtelenül sajnálom hogy ilyen életet adott neked a sors, de ezen csak te tudsz változtatni, ha összefogsz a férjeddel.

2011. nov. 16. 11:44
Jó hogy itt veletek lehet "beszélgetni".Állandóan stresszes kislány voltam.Az anyukámnak soha semmi nem volt elég jó,nem volt tökéletes.Mindig mindenben a legjobbnak kellett lennem.Persze én sohasem tudtam tökéletes lenni.Ezért állandó gyomorideg bántalmakkal küszködtem,és állandóan hánytam.17 éves koromra súlyos gyomorfekélyt sikerült összeszednem.Kórházba már csak akkor kerültem,amikor vért hánytam,mert a betegségemet nem vették soha komolyan.Ájulásokkal,rosszullétekkel,hányásokkal vergődtem,mert normális életem sosem volt.A szüleim elváltak,ami csak súlyosbította a helyzetet.Anyukám miatt,rengeteget kellett hazudoznom másoknak,állandó lelkiismeret furdalással éltem évekig.Volt egy 7 éve tartó kapcsolatom,ami mindenről szólt,csak szeretetről nem.Volt játékgép,ivás,verés,stb.tartozások.....csak szökéssel tudtam elmenekülni tőle.Aztán kb.1-2 évig tartó fenyegetés,zaklató telefonok,az utcára sem mertem kimenni.Egyszer elkapott,fejbevágott valamivel úgy hogy percekig tartó emlékezet kiesésem lett.Elestem,a fejem egy csatornafedő vason koppant hatalmasat.Utána 3 év alatt 2 nagyszülőmet,a keresztanyámat,a jelenlegi férjem nagyszüleit láttam meghalni a kórházakban.Az apukám is,és az anyukám is találtak maguknak párt.Apukámat próbáltam figyelmeztetni,hogy a hölgynek inkább a pénze kell nem ő,de ezmiatt ellenem fordult.Pedig csak jót akartam neki.De egy 56 éves férfi elveszti az eszét,ha egy 35 éves nő.....Megszületett a fiam,és egy ideig minden rendben is volt.Csak éppen segítségem nem volt soha.Anyunak fontosabb a munka,az élettársa,minden más egyéb mint én,vagy az unokája.Kb.1/2 évenként ha egyszer látja.A szülés után egy évvel a fiamat bölcsibe adtam,mert úgy éreztem,hogy jobb lesz így.visszamentem dolgozni,de nehéz fizikai munka volt,a főnököm elküldött,mert sajnos nem bírtam.Háztartás,gyerek,munka,nagymamám ápolása....stb.42 kg-osan kórházba kerültem nyugtatókat szedtem,antidepresszánst,aztán amikor úgy éreztem,hogy mostmár a fiamnak sem tudok megfelelni,bevettem mindet.Kb.450-db-ot.Ezután minden rosszabb lett.Kezdődtek a szemrehányások,a lenéző,megvető szavak.A lakás,amiben akkor laktunk az édesapámé volt,azt mondta,hogy nekünk adja,de nem iratja a nevemre,csak ha a hugomnak is tud lakást venni.Hát a hugom megkapta a kertesházat,a lakást ahol éltünk a férjemmel pedig az élettársa nevére íratta titokban.Egy véletlen levél folytán derült ki számomra.Mindenét ami volt,az élettársára iratott.Lakás,személyautó,kamion stb...Aztán az élettárs fenyegetéseitől,hogy kirak minket a lakásból rettegve éltünk 2 évig.Az édesapám rájött,hogy hiba volt amit csinált,de későn.Az élettárs utcára rakta őt semmije sem maradt.A vége:felakasztotta magát...Hát ezektől az emlékektől,a sok szörnyűségtől nem bírok elszakadni.És a férjem sem az az ember akit megismertem.Már nem az.......BOcs az összevisszaságért,de jó hogy ezt kiírhattam magamból
2011. nov. 16. 05:47

Én laikus vagyok ebben a témában... Eleve gyomorsavas vagyok, hát mégha hánynék is.. ez borzalmas dolog lehet, ugyanakkor nem értem azt sem hogy valaki ezt miért kezdi el?

Hogy nem tudja az illető abbahagyni az érthető, ez is olyan mint a dohányzás vagy az alkoholizmus, nagyon nem egészséges dolog, és iszonyat nehéz leszokni róla...

De akik elkezdtétek miért kezdtétek el?

Mi ösztönzött arra, hogy hánytassátok magatokat? Bár én itt láttam már anorexiát bulimiát egyaránt, egyik véglet sem jó, mindkettő életet követelhet...

Keressetek magatoknak egy jó szakembert, és egy társat ( barát szülő akárki ) aki fogja erősen a kezeteket a nehéz pillanatokban, mert ez is borzasztóan tud segíteni, akarjatok élni!!!

Keressetek az életnek célt, vagy akármit amit szívesen csinálnátok, én két erős alkesz lánya vagyok, higyjétek el lenne okom miért keseregni, de nem szabad feladni! Soha semmi körülmények között!

Sok sikert és kitartást kívánok minden gyógyulni vágyónak, ha máshol nem itt is bíztathatjátok egymást, erőt meríthettek a másik sikeréből, de ti is hasonlóan értékes emberek vagytok mint akárki csak ezt először el is kell ám hinni!!

92. fdcfc1ad3b (válaszként erre: 89. - Da92d536f4)
2011. nov. 15. 19:58
Én már nem merek elkezdeni enni,mert tudom,hogy úgysem bírom abbahagyni.A falásrohamok elviselhetetlenek.Már gondolkodni is képtelen vagyok.Legszívesebben az ágyból sem kelnék ki egész nap,és csak aludnék,hogy ne kelljen enni,ne kelljen mégegyszer átélni ezeket a szörnyű napokat.A hasam állandóan püffedt már egy élő halott vagyok,de akkor sem vagyok képes abbahagyni.Olyan hirtelen tör rám a zabálás hogy szinte észre sem veszem,és már a wc-ben hányok.Szinte már nincs időérzékem,már nincs éjjel,nincs nappal,nincsenek érzések.Gyűlölök így élni.Bár ez így nem is élet,ez maga a pokol!!!!!!!!!
91. Betti2108 (válaszként erre: 87. - Puszedli007)
2011. nov. 14. 08:54

Gratulálok a gyógyulásodhoz!!!!


nagyon nagyon sokat segített, hogy kiírtam magamból mindezt! Az elmúlt egy hónapban nem egy olyan nap volt, ami hánytatás nélkül telt. És nem is hiányzott! Valóban a fiamra gondoltam közben, hogy ő milyennek szeretne látni.


Köszönöm mindannyiótoknak!!!!!!!!!!

90. s.Nikolett1980 (válaszként erre: 89. - Da92d536f4)
2011. nov. 10. 11:46
Szia, én négy évig voltam keményen bulémiás. És tényleg nem segített a pszicológus. Ezt neked kell eldöntened fejben. Tudom, hogy most nagyon nehéz, de kellene keresned valamit, ami leköt, ami boldoggá tesz, amiért érdemes élni, megváltozni. Egy életcélt. Úgy gondolom, hogy jelen helyzetedben nem érdekel semmi, pedig muszáj, hogy valami kizökkentsen ebből a helyzetből, másképp nem igen fog menni, csak kórházról kórházra fogsz járni. És nem akarlak megijeszteni, de ha sikerül abba hagynod, akkor sem lesz minden rendben, mert évek múlva is jelentkezhetnek problémák. Ha van valami konkrét kérdésed szívesen válaszolok, akár priviben is. Én már 9 éve nem csinálom.
2011. nov. 6. 21:58
Nem tudom hány éve vagyok bulémiás. Nagyon nagyon rosszul érzem magam tőle. Minden áron abba kellene hagynom, de nem megy, csak ideig óráig. A pszichológus nem megoldás. Tudna valaki tanácsot adni, hogy mégis hogyan kellene? Már félek hogy lassan az életembe fog kerűlni!
88. f54c6b8a8d (válaszként erre: 87. - Puszedli007)
2011. nov. 6. 17:54

Gratulálok a gyógyulásodhoz! Nagy erő kell hozzá,az biztos! Légyszíves írd be ide az orvos nevét,mert rengetegen keresnek jó szakembert,de nem találnak!

Viszont a nyugtatóról le kellene állni mindenféleképpen,mert hiába vagy jól,ha leállsz a nyugtatóval jöhetnek a pánikrohamok,remegések,stb..

Fokozatosan,orvosi utasításra csökkentve az adagot,le lehet jönni róla,bár még úgy is sok idő,mire helyreáll minden.Csak az a gáz,h.ált.az orvosok nem engedik,h.leállj,így ált.az emberek maguktól rakják le/kis %-uk/,a többiek meg ráfüggenek.

Tudom,h.azt hazudják az orvosok,h.nem okoz függőséget a nyugtató,és a hangulatjavító,de ez nem így van.Persze nem szedés közben jönnek a mellékhatások.

Van egy pár különösen veszélyes gyógyszer,pl: a Frontin.Imádják alkalmazni,kb.3 hét,1 hónap alatt függőséget okoz.

2011. nov. 5. 20:29
Szia! Én "gyógyulófélben" lévő anorexiás vagyok. Másfél éve járok pszichiáterhez. Nem önszántamból mentem el hozzá, el se tudtam képzelni,h egy vadidegen hogyan tudna segíteni nekem, amikor a családom, barátaim és én se tudtam segíteni magamon. Aztán elkezdtem járni, minden héten és már az első 3-4 alkalom után érezhetően megindult valami, aminek eredményeképpen kezdem elfogadni magam,már 90%-ban a régi vagyok és már csak 2 hetente járok a dokihoz. Tényleg nem mindegy,h kihez mész, nekem szerencsém volt: az ország egyik legelismertebb szakértőjéhez járok (ha gondolod privátban megadom az elérhetőségét). Nekem nem írt fel mást csak egy enyhe nyugtatót, mivel akkoriban már se aludni, se létezni nem tudtam, mindenre ugrottam, szó szerint hozzám se lehetett szólni, szinte szétrobbantam az idegtől. Leginkább a kapcsolataim és az idegrendszerem sínylette meg a dolgot. Most kezd helyre állni az életem, azt hiszem,ha akkor nem cipelnek el dokihoz, ma már nem tudnék neked írni. Én csak javasolni tudom,h keress fel egy szakembert, mert akármilyen erősnek hiszed magad, akármennyire is tisztában vagy a probléma gyökerével, ezt egyedül nagyon nehéz (ha nem lehetetlen) megoldani....
86. f54c6b8a8d (válaszként erre: 85. - 5e0c262058)
2011. okt. 26. 00:04
Mi ez a készítmény? Meg szeretnélek kérni,hogy nézd meg a dobozán,zacskóján,hogy glutén mentes-e?/vagy esetleg áthúzott búza embléma van-e rajta?Légyszíves írd meg priviben nekem a nevét,márkáját! Nagyon szépen köszönöm előre is!:)
85. 5e0c262058 (válaszként erre: 80. - Betti2108)
2011. okt. 25. 16:08

Szia,


Én most azt próbáltam ki, hogy tápszert és tápoldatot iszom. Bár az én problémám nem azonos a Tiéddel, csak nem tudok hízni. Ha ezt kibirod, hogy nem adod ki magadból, akkor legalább a hajhullásod megállna, és kapna a szervezeted elég tápanyagot.


Nekem a háziorvos felírta, így féláron ki tudom váltani.


Majd azt mondod otthon, hogy a hajhullás ellen, vitamin gyanánt eszed. Tele van vitaminokkal, ásványokkal, simán elhiszik.


A folyékony változat olyan, mint egy dobozos kakaó ital (laktózmentes), a por változat meg mint a tejpor, fel kell hígítani és meginni.

A kettő együtt hatásos.


A vitaminhiányok miatt már nem vagy önmagad, adj esélyt annak, hogy másként lásd saját magad, ez lehet az első lépés, és ez biztos megmarad benned, mert csak meg kell inni. Nem nyomasztó a gyomrodban.


Írj egy privát üzenetet, ha érdekel, és leírom, nekem mit írt az orvos. (Nekem sem volt könnyű, bevallani, hogy segítségre szorulok, de nem akarom elveszíteni az összes hajam. Nem akarom, hogy ne legyen erőm az élethez.)

84. 46148e9072 (válaszként erre: 80. - Betti2108)
2011. okt. 21. 09:20
Ez döbbenet.Kívánok Neked gyógyulást,testileg,lelkileg.Mindannyian teljes értékű életet szeretnénk élni,amiért nagyon meg kell küzdeni.Sikerülni fog!
83. s.Nikolett1980 (válaszként erre: 82. - S.Nikolett1980)
2011. okt. 21. 08:10
Ja bocsi, a felnőtt az az egyik ismerősünk, a családunk barátja. Véletlenül kihagytam a mondatból.
82. s.Nikolett1980 (válaszként erre: 79. - 46148e9072)
2011. okt. 21. 08:09
Tényleg nagyon csini a kislányod. Az én fiam eléggé duci és sokat csúfolják emiatt az oviban. Tudnátok esetleg abban ötleteket adni, hogy hogyan fogadtassam el vele a testét? Nagyon félek, hogy olyan helyzetbe kerül később, mint én. Nagyon érzékeny és jólelkű gyerek, még csak hét éves lesz karácsonykor. Próbáltam neki mondani, hogy ha csúfolják nevessen rajta és akkor nem fogják, mondván, hogy nem is érdekli. Egyszer bejött, mondta, amikor haza jött az oviból, hogy úgy csinált, ahogy én mondtam neki és abba hagyták a csúfolódást. Már felnőtt, de nagyon elállnak a fülei és a fogai, mindig csodálkozom azon, hogy képes vele viccelődni, szeretném én is ilyennek nevelni a fiamat, de nem tudom hogyan.
81. f54c6b8a8d (válaszként erre: 79. - 46148e9072)
2011. okt. 21. 00:38

Én szívesen elmondom Neked mindennap itt,hogy egyáltalán nem vagy csúnya!!!!!!!!!!!!!

Én szeretem a szép sminket mindennap./Nem mintha attól lenne szép valaki,de én imádom magam festeni./Kifestenélek,hajadat megnövesztenénk kicsit hosszabbra/pl.vállig,ettől teltebbnek tűnik az arc/,ha sovány vagy,biztos jól áll sok minden,vékony a derekad..,felvennél egy jó ruhát,és bomba lennél.:)


Szerintem a gyerekeknél a túlzásba vitt dícséret sem jó..Mert később észre sem veszi,hogy nagyon elszáll ettől.Nekem van egy ilyen barátnőm.Tény,hogy jól néz ki,de nagyon-nagyon beképzelt,és folyamatosan hangoztatja is.Nem akartam,hogy csúfolják,ezért megmondtam neki,hogy legalább ne hangoztassa ,hogy szerinte nála szebb nincs.:D Az anyukája nevelte így. Az anyukája is barátnőm lett,tőle tudom.De később belátta,hogy ezt elrontotta..

1 2 3 4

Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook